Az életfogytosok sem olvashatják - betiltották Kushnert a börtönben

Amerika egyik legmenőbb írójára berágott a női börtön - de mi jót beszélgettünk vele.

Immár magyarul is olvasható Rachel Kushner börtönregénye, A Mars Klub, mely felkerült a Man-Booker-díj jelöltjeinek szűkített listájára. A Don DeLillóval szoros barátságot ápoló, de David Foster Wallace-ért nem igazán rajongó íróval Köves Gábor beszélgetett. Az interjú a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: Kedveli a börtönfelolvasásokat, amikor az író kiáll az elítéltek elé, és a saját könyveiből olvas fel?

Rachel Kushner: Szeretem az ilyen felolvasásokat, ha tehetem, csinálom is. Nem olyan rég egy skóciai női börtönben olvastam fel. Kaliforniában két nagy börtön van, a dél-kaliforniaiban tartottam is felolvasást, nagy élmény volt. Úgy volt, hogy abban a másikban is felolvasok, amelyik a regénybeli börtönt ihlette, de ez meghiúsult; betiltották a könyveimet, és a könyveimmel együtt betiltottak engem is a börtönben.

Rachel Kushner

Fotó: Youtube

 

MN: Mit követett el?

RK: Nyugodtan találgasson, én is csak találgatni tudok. Az én tippem az lenne, hogy tudomásukra jutott, A Mars Klubban szereplő börtön hasonlít az övékére, és nem akarták, hogy a bentlakók erről olvasgassanak. Lehet, hogy azért kaptam büntetést, mert rosszul érintette őket, hogy amikor a The New Yorker cikket írt rólam, magammal vittem az újság­írójukat az egyik börtönlátogatásomra, amikor felkerestem egy elítéltet. Amikor az egyik börtönbe bejáró tanár fel akarta venni a tanrendjébe a könyvemet, mondták neki, hogy nem lehet, ne tegye. Így tudtam meg, hogy be vagyok tiltva.

A kiadóm is hiába próbálkozott, amikor példányokat akart küldeni a börtönbe. Ahelyett, hogy szimplán közölték volna a tiltás tényét, azt csinálták, ami a kommunizmusban lehetett szokás: nem mondanak kerek perec nemet, de sosem válaszolnak, vagy bürokratikus akadályokat állítanak. Azt mondják, hogy tölts ki tíz különböző űrlapot, aztán várhatod a végtelenségig, hogy válaszoljanak. Egyszerűen levegőnek néznek.

A teljes interjú a csütörtök megjelent Magyar Narancsban olvasható, ami kapható az újságárusoknál vagy megrendelhető itt: