Könyv

Can Togay több irányból lehet ismerős (a könyv fülszövegében hétféle foglalkozás van egyenrangúként feltüntetve), de talán költőként a legkevésbé – noha egy verseskönyve megjelent már 2004-ben (lásd Kabai Lóránt kritikáját: „Elértem hát a tóhoz”, Magyar Narancs, 2004. október 28.).

„A gyerekek egyébként nagyon jól vannak. Meghíztak (sajnos a sok semmittevéstől mi is), jó színük van. Pisti rengeteget változott előnyére: igen bátor lett. Az első ródliversenyt (nem kell valami komolyra gondolni) is ő nyerte meg. Rendkívül ügyes, mozgékony, erős…”

Selyem Zsuzsa novellisztikája kísérletező és kritikus.

Megtelt raktárak, megfeketedett falak, gazdasági válság, apátia. Fél éven belül a második igazgató lát neki a magyar írásos kultúrkincs nagy részét őrző nemzeti könyvtár megmentésének, de a – Demeter Szilárd-közeli – Rózsa Dávid első intézkedései nem nyugtatták meg a kedélyeket.

Ágoston Tamás (már ha valóban létezik ilyen nevű szerző, többen ugyanis álnévre gyanakodnak) visszahúzódó költő.

A magyar nyelvről mindenkinek van véleménye. Nincs nála szebb. Páratlan szókincsével egyetlen más nyelv sem versenyhezhet. De sajnos veszélyben van, mert folyamatosan romlik, silányodik!

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Megkérdeztük a fordítótól.