Mit sem sejtő fiatal család költözik a rettegett Rinnan-banda házába, ahol a háború alatt Henry Rinnan, a norvég Gestapo-ügynök vezetésével kínoztak és öltek meg zsidókat és ellenállókat. Ám hamar kiderül, miért tudták a csodás ingatlant olyan olcsón megszerezni, és innentől az életük is megváltozik. A fiatalasszony, Ellen nem tud már örülni a napfényes és tágas szobáknak, minden percét beárnyékolja a rettenet. A regény két szálon fut. Az elsőben a szerző számos történeti forrást felhasználva alkotja meg Henry Rinnan figuráját, és próbál magyarázatot találni arra, amire nem lehet: hogyan születik meg a gonosz. A másik szálon a Komissar család (a szerző feleségének felmenői) története bomlik ki. Ellent, hiába küzd ellene, a múlt egyre kísérti. Elemészti a gondolat, hogy azokban a szobákban kacagnak a gyerekei, ahol annyiakat megkínoztak, köztük a nagyapját is. Az is gyötri, hogy egyedül maradt a szenvedésével: mások mintha túlléptek volna a történteken. Ellen ösztönösen érzi, hogy nem lehet a tagadás és a némaság útját választani. Ahogy a vér annak idején becsorgott a padlórésekbe, átitatva még a földet is a ház alatt, úgy szivárgott át a borzalom a szavakba. Így hát a szenvedők nem beszéltek. A leszármazottaikra maradt, hogy átadják az üzenetet az utókornak, nekik kell megbirkózniuk a zsigeri élményükké vált tapasztalattal, miszerint a szótár ugyanaz: azonos szavakkal kell boldogulniuk. Ahogy a házba a család annak idején, úgy a kifejezésekbe is be kell költözni, és együtt kell élni velük, az emlékezéssel figyelmeztetni a most felnövőket. E szótárformában íródott könyv megmutatja, hogy miként a kifejezéseink, úgy a fájdalmunk is közös, és igenis vannak eszközeink a szembenézéshez.
Fordította: Patat Bence. Scolar, 2020, 400 oldal, 3999 Ft
