Képregény

Megváltás – A hit zsoldosai

  • Baski Sándor
  • 2020. július 11.

Könyv

Ha toplistát készítenénk a legjobb hazai képregényrajzolókról, minimum dobogó jutna annak a Farkas Lajosnak, akit pár évvel ezelőttig még a műfaj rajongói sem nagyon ismertek. Farkas a pályáját a 90-es években az Uborka című tévéműsorban kezdte, ő tervezte a politikusbábokat, majd grafikusként dolgozott. A gazdasági válság miatt döntött a pályamódosítás mellett, és úgy lett rövid idő alatt a műfaj egyik legnagyobb hazai mestere, hogy mostanáig csak egyetlen munkája jelent meg magyarul.

Farkas a frankofón piacon, az arrafelé különösen népszerű kosztümös-történelmi vonalon találta meg a számítását, és a Megváltás sem lóg ki a sorból. A forgató­könyv­íróként is aktív Nicolas Tackian nem vállalt túl nagy kockázatot a történettel, amellyel sikerült A hét szamuráj westerntoposzát újrahasznosítania: a 12. századi Franciaországban egy visszavonult lovagnak kellene megvédenie a keresztesek terrorizálta falusi közösséget. Ha a cselekmény nem is, legalább a főhős alakja rétegzett; mivel ifjúkorában ő maga is az Úr zászlaja alatt mészárolta a muszlimokat, most a lelkiismeretével is el kell számolnia.

A kosztümös képregény az a zsáner, amelyben a kosztümök és a kulisszák precíz kidolgozása nem csupán esztétikai kérdés, hanem a hitelesség egyik záloga is. Farkas elvégezte a házi feladatát, korhűségből jelesre vizsgázott, a sablontörténetet pedig kifejező, hús-vér figurákkal és dinamikus akciópanelekkel ütötte fel. Leginkább neki köszönhető, hogy a Megváltás az igényes ponyva kategóriáját bőven kimeríti.

LIBUB Group, 2020, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.