Könyv

A majdnem hivatalos kánon szerint Pynchon, McCarthy és Roth mellett ő is tagja a kortárs amerikai irodalmi elit nagy négyesének. A közmegegyezés úgy tartja, hogy az 1997-es Underworlddel érdemelte ki a halhatatlanságot. Cosmopolis című regénye 2003-ban jelent meg, és David Cronenberg adaptációja révén került ismét a figyelem középpontjába. Ritkán ad interjút, de a film bemutatója apropóján válaszolt (e-mailen feltett) kérdéseinkre.

Ez a könyv csupa jól kigondolt becsapás, ügyes trükközés, zseniális szélhámosság, kezdve azzal, hogy a címszereplő Tirzát, a tizennyolc éves holland lányt, a család napkirálynőjét annak ellenére, hogy a történet látszólag körülötte forog, a terjedelmes könyv első harmadában csak várjuk, az utolsó harmadában pedig keressük, mert afrikai utazása során eltűnik.

"Biztos, hogy ez két párhuzamos világ", mármint a fővárosi egyetem és a gyógypedagógiai iskola vidéken. Darvasi Ferenc első novelláskötete viszont megpróbálja összekötni a centrumot és a perifériát, értelmiségieket és kisegzisztenciákat.

Mondhatnánk, hogy végre egy derék novelláskötet, lekerekített szövegek a legkülönbözőbb műfajokban, mégis összekapcsolja őket egy közös hang, ismerős, földközeli. Az Egon nem akar cselesen novellafüzérré válni, nincsenek benne kisregény-terjedelmű szövegfolyamok, se töredéknek álcázott blogbejegyzések, szóval semmi trükk. Olvasom egy ideje a honi szaksajtóban, hogy az ilyesmi hiánycikk, hogy erre vágyunk.

Czapáry Veronika Anya kacag című első könyvének főhőse Viktória, aki az érezhetően önéletrajzi ihletettségű naplóregényt jó négy éven át vezeti, eleinte gyakrabban, az utolsó három évben egyre szakadozottabban.

Bár fülszöveg és alcím - A lélekanya - azonnal lányregény-riadót fúj, megéri ellenállni a reflexnek, hogy a könyvet a polcra viszszahelyezve úgy döntsünk: nem olvasunk el még egy történetet örökbe fogadott falusi lányról. A regény ugyanis minden látszat ellenére sokkal inkább köthető mondjuk az Utas és holdvilághoz, mint Fábián Jankához vagy Lucy Maud Montgomeryhez.