Janisch Attila: Célszemély lettem

  • Janisch Attila
  • 2021. január 30.

Közlemény

A védekezés nem lehet a támadással azonos színvonalú.

Lajos Tamás, az antidemokratikusan alapítványivá alakított Színház- és Filmművészeti Egyetem fenntartartó kuratóriumának egyik tagja a Pesti TV Plebejus Polbeat című műsorának 2021. január 24-i adásában (beszélgető partnerei Stefka István és Szarvas Szilveszter) újfent azzal kívánta a filmes és oktatói életművemet hitelteleníteni és érvényteleníteni, hogy nagy nyilvánosság előtt, megismételte azt a velem kapcsolatban korábban már nyilvánosságra hozott valótlan tényállítását miszerint: 

 Ő [azaz Janisch Attila – szerk.] filmesnek tartja magát, de 16 éve egyetlen alkotást sem csinált, ugyanakkor taníthatott. Ő nem nem tanár és nem filmes, hanem politikus.

 (E közlésben figyelemre méltó a “taníthatott” kifejezés kegyesen megenegedő eshetőlegességet tükröző fogalmazásmódja, melyből akár az is kiolvasható, hogy a közlő úgy véli, a tanítás is valamiféle kegy, amelyet a hatalomgyakorló engedélyként adományozhat, de ezen kegy és engedély bármikor vissza is vonható.)

Az engem hitelteleníteni kívánó alapítványi SZFE kurátor a beszélgetés során célszemélynek nevez, nem egyszer, hanem többször is egymást követően, amely kifejezés szinte értelmezhetetlen egy tanárra vonatkoztatva, de a kontextusából következően mégis aligha félreérthető…

Nem hiszem, hogy Lajos Tamás megnyilvánulásai ellen a nyilvános térben különösebben védekeznem kellene, hiszen ha mindaz, amit eddig – köznyilvánosan (!!!!) – tettem a magyar filmkultúra és a magyar filmes felsőoktatás terén, nem önmagában elegendő az ártó kijelentésekkel szemben, akkor bármi egyéb bizonygatás is felesleges.

A politikai célzatú és tartalmú támadások elleni védekezésnek minőséget kell felmutatnia, mert a védekezés nem lehet a támadással azonos színvonalú.

A szerző docens, az SZFE osztályvezető tanára.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.