Janisch Attila: Célszemély lettem

  • Janisch Attila
  • 2021. január 30.

Közlemény

A védekezés nem lehet a támadással azonos színvonalú.

Lajos Tamás, az antidemokratikusan alapítványivá alakított Színház- és Filmművészeti Egyetem fenntartartó kuratóriumának egyik tagja a Pesti TV Plebejus Polbeat című műsorának 2021. január 24-i adásában (beszélgető partnerei Stefka István és Szarvas Szilveszter) újfent azzal kívánta a filmes és oktatói életművemet hitelteleníteni és érvényteleníteni, hogy nagy nyilvánosság előtt, megismételte azt a velem kapcsolatban korábban már nyilvánosságra hozott valótlan tényállítását miszerint: 

 Ő [azaz Janisch Attila – szerk.] filmesnek tartja magát, de 16 éve egyetlen alkotást sem csinált, ugyanakkor taníthatott. Ő nem nem tanár és nem filmes, hanem politikus.

 (E közlésben figyelemre méltó a “taníthatott” kifejezés kegyesen megenegedő eshetőlegességet tükröző fogalmazásmódja, melyből akár az is kiolvasható, hogy a közlő úgy véli, a tanítás is valamiféle kegy, amelyet a hatalomgyakorló engedélyként adományozhat, de ezen kegy és engedély bármikor vissza is vonható.)

Az engem hitelteleníteni kívánó alapítványi SZFE kurátor a beszélgetés során célszemélynek nevez, nem egyszer, hanem többször is egymást követően, amely kifejezés szinte értelmezhetetlen egy tanárra vonatkoztatva, de a kontextusából következően mégis aligha félreérthető…

Nem hiszem, hogy Lajos Tamás megnyilvánulásai ellen a nyilvános térben különösebben védekeznem kellene, hiszen ha mindaz, amit eddig – köznyilvánosan (!!!!) – tettem a magyar filmkultúra és a magyar filmes felsőoktatás terén, nem önmagában elegendő az ártó kijelentésekkel szemben, akkor bármi egyéb bizonygatás is felesleges.

A politikai célzatú és tartalmú támadások elleni védekezésnek minőséget kell felmutatnia, mert a védekezés nem lehet a támadással azonos színvonalú.

A szerző docens, az SZFE osztályvezető tanára.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.