Janisch Attila: Célszemély lettem

  • Janisch Attila
  • 2021. január 30.

Közlemény

A védekezés nem lehet a támadással azonos színvonalú.

Lajos Tamás, az antidemokratikusan alapítványivá alakított Színház- és Filmművészeti Egyetem fenntartartó kuratóriumának egyik tagja a Pesti TV Plebejus Polbeat című műsorának 2021. január 24-i adásában (beszélgető partnerei Stefka István és Szarvas Szilveszter) újfent azzal kívánta a filmes és oktatói életművemet hitelteleníteni és érvényteleníteni, hogy nagy nyilvánosság előtt, megismételte azt a velem kapcsolatban korábban már nyilvánosságra hozott valótlan tényállítását miszerint: 

 Ő [azaz Janisch Attila – szerk.] filmesnek tartja magát, de 16 éve egyetlen alkotást sem csinált, ugyanakkor taníthatott. Ő nem nem tanár és nem filmes, hanem politikus.

 (E közlésben figyelemre méltó a “taníthatott” kifejezés kegyesen megenegedő eshetőlegességet tükröző fogalmazásmódja, melyből akár az is kiolvasható, hogy a közlő úgy véli, a tanítás is valamiféle kegy, amelyet a hatalomgyakorló engedélyként adományozhat, de ezen kegy és engedély bármikor vissza is vonható.)

Az engem hitelteleníteni kívánó alapítványi SZFE kurátor a beszélgetés során célszemélynek nevez, nem egyszer, hanem többször is egymást követően, amely kifejezés szinte értelmezhetetlen egy tanárra vonatkoztatva, de a kontextusából következően mégis aligha félreérthető…

Nem hiszem, hogy Lajos Tamás megnyilvánulásai ellen a nyilvános térben különösebben védekeznem kellene, hiszen ha mindaz, amit eddig – köznyilvánosan (!!!!) – tettem a magyar filmkultúra és a magyar filmes felsőoktatás terén, nem önmagában elegendő az ártó kijelentésekkel szemben, akkor bármi egyéb bizonygatás is felesleges.

A politikai célzatú és tartalmú támadások elleni védekezésnek minőséget kell felmutatnia, mert a védekezés nem lehet a támadással azonos színvonalú.

A szerző docens, az SZFE osztályvezető tanára.

 

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.