Janisch Attila: Célszemély lettem

  • Janisch Attila
  • 2021. január 30.

Közlemény

A védekezés nem lehet a támadással azonos színvonalú.

Lajos Tamás, az antidemokratikusan alapítványivá alakított Színház- és Filmművészeti Egyetem fenntartartó kuratóriumának egyik tagja a Pesti TV Plebejus Polbeat című műsorának 2021. január 24-i adásában (beszélgető partnerei Stefka István és Szarvas Szilveszter) újfent azzal kívánta a filmes és oktatói életművemet hitelteleníteni és érvényteleníteni, hogy nagy nyilvánosság előtt, megismételte azt a velem kapcsolatban korábban már nyilvánosságra hozott valótlan tényállítását miszerint: 

 Ő [azaz Janisch Attila – szerk.] filmesnek tartja magát, de 16 éve egyetlen alkotást sem csinált, ugyanakkor taníthatott. Ő nem nem tanár és nem filmes, hanem politikus.

 (E közlésben figyelemre méltó a “taníthatott” kifejezés kegyesen megenegedő eshetőlegességet tükröző fogalmazásmódja, melyből akár az is kiolvasható, hogy a közlő úgy véli, a tanítás is valamiféle kegy, amelyet a hatalomgyakorló engedélyként adományozhat, de ezen kegy és engedély bármikor vissza is vonható.)

Az engem hitelteleníteni kívánó alapítványi SZFE kurátor a beszélgetés során célszemélynek nevez, nem egyszer, hanem többször is egymást követően, amely kifejezés szinte értelmezhetetlen egy tanárra vonatkoztatva, de a kontextusából következően mégis aligha félreérthető…

Nem hiszem, hogy Lajos Tamás megnyilvánulásai ellen a nyilvános térben különösebben védekeznem kellene, hiszen ha mindaz, amit eddig – köznyilvánosan (!!!!) – tettem a magyar filmkultúra és a magyar filmes felsőoktatás terén, nem önmagában elegendő az ártó kijelentésekkel szemben, akkor bármi egyéb bizonygatás is felesleges.

A politikai célzatú és tartalmú támadások elleni védekezésnek minőséget kell felmutatnia, mert a védekezés nem lehet a támadással azonos színvonalú.

A szerző docens, az SZFE osztályvezető tanára.

 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.