Szózat az olvasóhoz

  • narancs.hu
  • 2022. április 7.

Közlemény

„Nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem.”

Kedves Olvasóink,

vasárnap Magyarország kicsit úgy maradt, konkrétan úgy, ahogy hagytuk, ahogy az elmúlt tizenkét esztendőben leledzett. Mi viszont a változásért dolgoztunk, ahogy nyilván Önök is azt kívánták, úgyhogy most csalódottak vagyunk mindannyian. Mindannyian kicsit úgy maradtunk.

De nem egészen.

Már a szomorú vasárnapot követő hétfő és az utána következő napok is azzal teltek, hogy törtük a fejünket, hogyan lehetne jelen körülmények között is jobbá, szebbé, igazabbá, természetesebbé tennünk az életüket – a magunk eszközeivel. Amelyek tűnhetnek ugyan sokak szemében szerénynek, de szilárd meggyőződéssel igyekszünk használni őket, s bízunk is bennük, ahogyan önmagunkban, de legfőképpen Önökben, kedves Olvasóink. Így már nem is olyan szerények ezek az eszközök.

Magyarországon nagy valószínűséggel ez után a választás után sem ragyog fel a szabad sajtó napja, s azt sem tudjuk kizárni, hogy még az eddigieknél is nehezebb körülmények között kell folytatnunk a munkánkat. Menni fog.

De továbbra is csak Önökkel együtt! Ha veszik a lapot, s haszonnal forgatják, ha olvassák, és adott esetben vitatkoznak vele, vagy továbbgondolják a Magyar Narancsban leírtakat. Ha megmaradnak gondolatolvasónak.

Nem, nem fogunk belső emigrációba vonulni, s nem is csak annak az 1,8 millió polgártársunknak akarunk csupán muzsikálni, akik a meggyőződésünk szerint szavaztak a választáson. Nem mondunk le senkiről.

És nem mondunk le semmiről, semmi olyasmiről, ami újságírói módszerekkel ne lehetne megismerhető, feltárható, közszemlére tehető. Nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Ön se mondjon le ezekről. Ne mondjon le a Magyar Narancsról. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.