Szózat az olvasóhoz

  • narancs.hu
  • 2022. április 7.

Közlemény

„Nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem.”

Kedves Olvasóink,

vasárnap Magyarország kicsit úgy maradt, konkrétan úgy, ahogy hagytuk, ahogy az elmúlt tizenkét esztendőben leledzett. Mi viszont a változásért dolgoztunk, ahogy nyilván Önök is azt kívánták, úgyhogy most csalódottak vagyunk mindannyian. Mindannyian kicsit úgy maradtunk.

De nem egészen.

Már a szomorú vasárnapot követő hétfő és az utána következő napok is azzal teltek, hogy törtük a fejünket, hogyan lehetne jelen körülmények között is jobbá, szebbé, igazabbá, természetesebbé tennünk az életüket – a magunk eszközeivel. Amelyek tűnhetnek ugyan sokak szemében szerénynek, de szilárd meggyőződéssel igyekszünk használni őket, s bízunk is bennük, ahogyan önmagunkban, de legfőképpen Önökben, kedves Olvasóink. Így már nem is olyan szerények ezek az eszközök.

Magyarországon nagy valószínűséggel ez után a választás után sem ragyog fel a szabad sajtó napja, s azt sem tudjuk kizárni, hogy még az eddigieknél is nehezebb körülmények között kell folytatnunk a munkánkat. Menni fog.

De továbbra is csak Önökkel együtt! Ha veszik a lapot, s haszonnal forgatják, ha olvassák, és adott esetben vitatkoznak vele, vagy továbbgondolják a Magyar Narancsban leírtakat. Ha megmaradnak gondolatolvasónak.

Nem, nem fogunk belső emigrációba vonulni, s nem is csak annak az 1,8 millió polgártársunknak akarunk csupán muzsikálni, akik a meggyőződésünk szerint szavaztak a választáson. Nem mondunk le senkiről.

És nem mondunk le semmiről, semmi olyasmiről, ami újságírói módszerekkel ne lehetne megismerhető, feltárható, közszemlére tehető. Nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Ön se mondjon le ezekről. Ne mondjon le a Magyar Narancsról. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.