Lemez

A saját határain túl

Bon Iver: SABLE, fABLE

Kritika

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Itt készítette el első lemezét, a hivatalosan csak 2008-ban megjelent For Emma, Forever Agót, amely váratlanul aratott hatalmas sikert. A második lemezén 2011-ben már társai is voltak, Vernonnak pedig sikerült összehoznia a Bon Iver címet viselő hibátlan indie-folk lemezt. 2016-ban, immár a saját határait átlépve dobott még nagyobbat a már kifejezetten kísérletező, félreismerhetetlen hangzású 22, A Million című albumon, és tulajdonképpen azóta nagy kérdés számára, hogy merre tovább? A választ elodázta 2019-ben, a kissé egy helyben topogó, de továbbra is izgalmas hangzású I, I című lemezen, majd következett hat év szünet. A most megjelent SABLE, fABLE viszont bevallottan a teljes Bon Iver-hangzás újragondolásának indult.

A tervek szerint Justin Vernon e dupla lemez dalaiban túllépett volna eddigi egyértelműen melankolikus zenei világán, hogy egy kicsit ránézzen az élet napos oldalára. „Múlt és jelen”, „nosztalgia és jövőbe tekintés” voltak a hívószavak, ami elbeszélve jól hangzik, de a lemezen már nem annyira: a SABLE címet viselő első lemezen a megszokott lírai szerzemények hallhatók nagyjából 20 percben, vagy­is a nagy újítás a fABLE lenne. Csakhogy a hasonló terjedelmű lemez leginkább olyan, mintha a mesterséges intelligencia írt volna r&b dalokat úgy, hogy azért a Bon Iver munkásságára is tekintettel kellett volna lennie. Lehet erre azt mondani, hogy micsoda öntörvényű művész Justin Vernon, aki még 2025-ben is mer dupla lemezes koncepcióban gondolkozni – igaz, mindössze negyven perc erejéig –, de az efféle magyarázatok csak arra lennének jók, hogy elfedjék azt, hogy a Bon Iver újító szándékú, és vitathatatlanul izgalmas hangzásvilágú albumán a majd’ húszéves karrier leggyengébb dalai hallhatók. Eddig ugyanis Justin Vernon azért tudott mindig győzni, mert az agymenésnek tűnő stúdiózások mellé letett egyszerű, de kitörölhetetlen dallamokat is, ezzel kapaszkodva a minimalista gyökerekhez. Most viszont félórányi liftzenét kapunk. Persze, ha öt albumból mindössze egy a félresikerült, a többi meg remek, az még nem a világ vége, viszont immár egy Bon Iver-koncert előtt is lehet aggódni, hogy milyen dalokat tűznek műsorra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.