Lemez

Az űr az úr

Hawkwind: There Is No Space for Us

Kritika

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Szerették őket a punkok (Stephen Morris, a Joy Division dobosa szerint minden angol kisvárosban volt legalább egy punk, aki bírta a Hawkwindet), nélkülük ma biztosan nem létezne a Flaming Lips, a Monster Magnet, a Brian Jonestown Massacre, a King Gizzard & The Lizard Wizard, de még a Tame Impala sem… És a névsort hosszasan lehetne folytatni.

A pszichedelikus space-rock zenekar egyetlen állandó tagja és rangidőse az immár 83 éves énekes-gitáros, Dave Brock, aki után az 1988-ban csatlakozó dobos, Richard Chadwick következik a sorban – a többiek az elmúlt szűk egy évtizedben érkeztek. A Hawkwind attól is ismerős lehet, hogy annak idején innen indult Lemmy, és pont a velük készített Motorhead című számról nevezte el későbbi zenekarát. Sőt részese volt a Hawkwind eddigi legnagyobb sikerének: az 1972-es Silver Machine című daluk a UK top 3-ba jutott, egy évvel később a Space Ritual című koncertlemezük – történetük során ezen egyetlen alkalommal – befért a legjobb 10 közé.

A zenekar tehát 56 éve létezik, bár 1978-ban volt egy apró megtorpanás, és egy jogvita miatt az akkori lemezüket kénytelenek voltak Hawklords néven kiadni. Folyamatosan dolgoznak, és öt évnél többet soha nem hagytak ki két album között. Az utóbbi években különösen aktívak: a diszkográfia 37. stúdiólemeze, a most kiadott There Is No Space for Us csupán egy évvel követi ezt megelőző munkájukat, a Stories from Time and Space-t. A Hawkwind dal- és albumcímeiben amúgy is gyakran bukkan fel a „space” szó, az új lemez „sci-fi borítója” sem újdonság, de a szövegekből is kitűnik: az együttes most sem ereszkedik le a földre. Az elmúlt évekhez képest kissé hangsúlyosabbak a szintetizátorok, a nyitó There Is Still Danger There rögtön Jean-Michel Jarre-t idézi. Szövege bolygónk történetéről szól, és az emberiséget kárhoztatja, de ez a motívum további szerzeményekben is visszaköszön. Az instrumentális Space Continuesban váratlanul fúvósok erősítik a hangzást, az LP talán egyetlen gyengébb felvétele, a Co-Pilot pedig a túlerőltetett dobolása miatt lóg ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

Az öntudat napjai

A a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.