Lemez

Az űr az úr

Hawkwind: There Is No Space for Us

Kritika

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Szerették őket a punkok (Stephen Morris, a Joy Division dobosa szerint minden angol kisvárosban volt legalább egy punk, aki bírta a Hawkwindet), nélkülük ma biztosan nem létezne a Flaming Lips, a Monster Magnet, a Brian Jonestown Massacre, a King Gizzard & The Lizard Wizard, de még a Tame Impala sem… És a névsort hosszasan lehetne folytatni.

A pszichedelikus space-rock zenekar egyetlen állandó tagja és rangidőse az immár 83 éves énekes-gitáros, Dave Brock, aki után az 1988-ban csatlakozó dobos, Richard Chadwick következik a sorban – a többiek az elmúlt szűk egy évtizedben érkeztek. A Hawkwind attól is ismerős lehet, hogy annak idején innen indult Lemmy, és pont a velük készített Motorhead című számról nevezte el későbbi zenekarát. Sőt részese volt a Hawkwind eddigi legnagyobb sikerének: az 1972-es Silver Machine című daluk a UK top 3-ba jutott, egy évvel később a Space Ritual című koncertlemezük – történetük során ezen egyetlen alkalommal – befért a legjobb 10 közé.

A zenekar tehát 56 éve létezik, bár 1978-ban volt egy apró megtorpanás, és egy jogvita miatt az akkori lemezüket kénytelenek voltak Hawklords néven kiadni. Folyamatosan dolgoznak, és öt évnél többet soha nem hagytak ki két album között. Az utóbbi években különösen aktívak: a diszkográfia 37. stúdiólemeze, a most kiadott There Is No Space for Us csupán egy évvel követi ezt megelőző munkájukat, a Stories from Time and Space-t. A Hawkwind dal- és albumcímeiben amúgy is gyakran bukkan fel a „space” szó, az új lemez „sci-fi borítója” sem újdonság, de a szövegekből is kitűnik: az együttes most sem ereszkedik le a földre. Az elmúlt évekhez képest kissé hangsúlyosabbak a szintetizátorok, a nyitó There Is Still Danger There rögtön Jean-Michel Jarre-t idézi. Szövege bolygónk történetéről szól, és az emberiséget kárhoztatja, de ez a motívum további szerzeményekben is visszaköszön. Az instrumentális Space Continuesban váratlanul fúvósok erősítik a hangzást, az LP talán egyetlen gyengébb felvétele, a Co-Pilot pedig a túlerőltetett dobolása miatt lóg ki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?