Színház

Visszaszámlálás

KV Társulat: Fal

Kritika

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

A Fal Kalapos Éva Veronika Nem hagylak itt című ifjúsági regénye alapján készült. A disztópia számos olyan kérdést vet fel, amelyek a mai Magyarországon nagyon is ismerősek lehetnek az olvasónak. Főszereplője a 18 éves Rami. Egy kasztokra osztott elnyomó társadalomban él, amelyben vannak pirosak, fehérek és zöldek, és mindenki kiszolgáltatott az arctalan Hivatalnak. Ahol bármikor és bármiért elvihetnek. Ahol a szabad gondolkodás és a könyvek is eltörlendő ellenségnek számítanak, mindig van egy vagy több aktuális ellenség, akit utálni kell, az oktatást rég felváltotta a propaganda, és a családalapítás sem magánügy. Rami és barátai azonban ebben a közegben is megpróbálnak valamit tenni, valahogy továbbvinni és továbbadni a tudást és a kultúrát.

A regényből Czukor Balázs, az előadás rendezője készített szikár, egyórás színpadi átiratot. A színpadkép egyszerű: egy asztal és egy szék, mint a vallatószobákban, lényegében mintha valóban egy börtön kihallgatóhelyiségében lennénk. Rami ruhája is hajaz a szürke rabruhákra. Színek alig vannak ebben a világban, a látványos kivétel a Hivatal egyik képviselőjének (Urbanovits Krisztina játssza) a rózsaszín harisnyája. Hogy időben hol vagyunk, azt lebegtetik az alkotók, miként a helyszínt is. Az élőben játszott jelenetek váltakoznak a filmbejátszásokkal, és ez egy idő után kissé mechanikus hatást kelt, ami lehet alkotói szándék is: a hatalomgyár működése már csak ilyen. Ahogy mechanikusan ismétlődik az is, hogy egy hang (talán éppen Czukor Balázsé) tíztől visszafelé számol. A folyamatos készenlét, a mindjárt történik valami rossz előérzetének fenntartása a regényben egyfajta kínzás, amelyet a börtönben alkalmaznak, de az előadásban utalás lehet arra is: mi is itt járunk valahol, lépegetünk a nulla felé ezen a tízes skálán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.