Színház

Visszaszámlálás

KV Társulat: Fal

Kritika

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

A Fal Kalapos Éva Veronika Nem hagylak itt című ifjúsági regénye alapján készült. A disztópia számos olyan kérdést vet fel, amelyek a mai Magyarországon nagyon is ismerősek lehetnek az olvasónak. Főszereplője a 18 éves Rami. Egy kasztokra osztott elnyomó társadalomban él, amelyben vannak pirosak, fehérek és zöldek, és mindenki kiszolgáltatott az arctalan Hivatalnak. Ahol bármikor és bármiért elvihetnek. Ahol a szabad gondolkodás és a könyvek is eltörlendő ellenségnek számítanak, mindig van egy vagy több aktuális ellenség, akit utálni kell, az oktatást rég felváltotta a propaganda, és a családalapítás sem magánügy. Rami és barátai azonban ebben a közegben is megpróbálnak valamit tenni, valahogy továbbvinni és továbbadni a tudást és a kultúrát.

A regényből Czukor Balázs, az előadás rendezője készített szikár, egyórás színpadi átiratot. A színpadkép egyszerű: egy asztal és egy szék, mint a vallatószobákban, lényegében mintha valóban egy börtön kihallgatóhelyiségében lennénk. Rami ruhája is hajaz a szürke rabruhákra. Színek alig vannak ebben a világban, a látványos kivétel a Hivatal egyik képviselőjének (Urbanovits Krisztina játssza) a rózsaszín harisnyája. Hogy időben hol vagyunk, azt lebegtetik az alkotók, miként a helyszínt is. Az élőben játszott jelenetek váltakoznak a filmbejátszásokkal, és ez egy idő után kissé mechanikus hatást kelt, ami lehet alkotói szándék is: a hatalomgyár működése már csak ilyen. Ahogy mechanikusan ismétlődik az is, hogy egy hang (talán éppen Czukor Balázsé) tíztől visszafelé számol. A folyamatos készenlét, a mindjárt történik valami rossz előérzetének fenntartása a regényben egyfajta kínzás, amelyet a börtönben alkalmaznak, de az előadásban utalás lehet arra is: mi is itt járunk valahol, lépegetünk a nulla felé ezen a tízes skálán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.