Színház

Visszaszámlálás

KV Társulat: Fal

Kritika

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

A Fal Kalapos Éva Veronika Nem hagylak itt című ifjúsági regénye alapján készült. A disztópia számos olyan kérdést vet fel, amelyek a mai Magyarországon nagyon is ismerősek lehetnek az olvasónak. Főszereplője a 18 éves Rami. Egy kasztokra osztott elnyomó társadalomban él, amelyben vannak pirosak, fehérek és zöldek, és mindenki kiszolgáltatott az arctalan Hivatalnak. Ahol bármikor és bármiért elvihetnek. Ahol a szabad gondolkodás és a könyvek is eltörlendő ellenségnek számítanak, mindig van egy vagy több aktuális ellenség, akit utálni kell, az oktatást rég felváltotta a propaganda, és a családalapítás sem magánügy. Rami és barátai azonban ebben a közegben is megpróbálnak valamit tenni, valahogy továbbvinni és továbbadni a tudást és a kultúrát.

A regényből Czukor Balázs, az előadás rendezője készített szikár, egyórás színpadi átiratot. A színpadkép egyszerű: egy asztal és egy szék, mint a vallatószobákban, lényegében mintha valóban egy börtön kihallgatóhelyiségében lennénk. Rami ruhája is hajaz a szürke rabruhákra. Színek alig vannak ebben a világban, a látványos kivétel a Hivatal egyik képviselőjének (Urbanovits Krisztina játssza) a rózsaszín harisnyája. Hogy időben hol vagyunk, azt lebegtetik az alkotók, miként a helyszínt is. Az élőben játszott jelenetek váltakoznak a filmbejátszásokkal, és ez egy idő után kissé mechanikus hatást kelt, ami lehet alkotói szándék is: a hatalomgyár működése már csak ilyen. Ahogy mechanikusan ismétlődik az is, hogy egy hang (talán éppen Czukor Balázsé) tíztől visszafelé számol. A folyamatos készenlét, a mindjárt történik valami rossz előérzetének fenntartása a regényben egyfajta kínzás, amelyet a börtönben alkalmaznak, de az előadásban utalás lehet arra is: mi is itt járunk valahol, lépegetünk a nulla felé ezen a tízes skálán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.