Színház

A szürkeség ragyogása

Kincses Réka és a társulat: Madame Tartuffe

Kritika

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Molière-nek a hataloméhes álszentségről és a vakhitről szóló örökzöldjét inspirációként használva Kincses Rékáék egy üdítő és friss darabot hoztak létre arról, hogyan lehet a hitre alapozva hasznot hajtani magunk számára, nagy léptékben. Az azonban nem egészen világos, hogy mi értelme volt az eredeti szerepek nemeit rendre felcserélni, mert ezekkel a váltásokkal aztán sem a darab, sem az előadás nem kezd semmit.

Kőszínházakban nálunk kevéssé megszokott, független produkcióknál azonban bevett módszer, hogy egy-egy darab a részt vevő színészek vezetett improvizációi nyomán születik. Jó esetben így a szövegek szájhoz állók lesznek és a jelenetek elevenebbnek hatnak, mint az előre megírt párbeszédek esetén. Ennek minimum feltétele egy ebben az alkotói módszerben járatos, jó író- és szerkesztőkészséggel rendelkező szerző és egy hasonló kvalitású dramaturg – ők Kincses Réka és Enyedi Éva személyében adottak voltak. A technika kockázata, hogy a keresetlen ösztönösség a feszesség rovására mehet, és a sűrűbb pillanatokat üresjáratok, súlytalan mondatok és történések lazíthatják fel. A Madame Tartuffe a sajátos alkotói folyamat színét és fonákját egyaránt példázza.

A történet szerint a kerekesszékbe kényszerült Tartuffe asszony és Orgon kisasszony egy berlini természetgyógyász iskolában találkoznak és barátkoznak össze. Madame Tartuffe miután megszerzi a képesítést, önmagát is talpra állítva sikeres gyógyítóként praktizál Berlinben. Évekkel később azonban egy szerencsétlen kimenetelű eset következtében kénytelen a tevékenységét elköltöztetni Németországból, munkatársaival együtt így kerül Orgon édesapjának balatoni házába, ahol sufnituning üzemmódban folytatja a testek-lelkek gyógyítását. Orgon férje erősen szkeptikus Tartuffe dolgait illetően, ám a remek beleérző, megfigyelő- és meggyőzőképességgel megáldott nő sajátos terápiája valóban segít a családnak egy számukra megoldhatatlan helyzetben. Egy bűntudatot felmasszírozó, katartikus pszichodrámás játékkal és némi utókezeléssel Tartuffe eléri, hogy Orgon apja a teljes birtokot az alapítványára írja át. De a család az utolsó utáni pillanatban mégis el tudja zavarni a gyógyító asszonyt és a sleppjét, ráadásul Tartuffe röviddel ezután belehal a saját „teljes sejtújító öngyógyításába”. Mindezek ellenére vagy éppen ezek miatt a Balaton partján a Madame Tartuffe Természetgyógyászati Központ megnyitja kapuit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.

Annak jusson, aki fontos!

Rohamléptekkel telepíti aknáit a magyar gazdaság alapzatába a kormány: a gazdaság élénkítésének és a jólét növelésének jelszavaival, valójában azonban szavazatszerző céllal sorra hoz olyan intézkedéseket, amelyek, ha késleltetve is, de jelentős társadalmi költségekkel járnak.

Egyszerre mindenütt megjelent

Csongrád-Csanád megye legnagyobb választókerületében a kormányerők jelöltje 2026-ban egy községi polgármester lesz, aki tíz éve KDNP-s. Vele együtt más lelkes emberek is dolgozni kezdtek a pártban, de a Fidesznek nem kell félnie.

A fideszes recept

A VIII. kerületben szeptember 21. után újabb időközi választást tartanak november 9-én. A Fidesz láthatóan nagyon akarja ezt a körzetet, így nem válogat az eszközökben.