Film

A tudatlanság hatalma

Bobby Boermans: Túszdráma az Apple Store-ban

  • - turcsányi -
  • 2025. április 23.

Kritika

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

Hollandia nem felejti el soha, akárcsak a Leidseplein másik híres bűn­esetét, amely pár hónappal e gyilkosság után esett meg, a filmünk magyar címébe foglalt túszdrámát.

Ajándék a numerológia hitvallóinak: 2022. 02. 22-én délután ötkor egy torz akkord jajdult fel a kuncsaftokkal zsúfolt kütyümennyország isteni kakofóniájában, egy magányos alak (sötét bőrű az istenadta, erős amszterdami akcentussal) talpig terepruhában azt üvölti, hogy mindenki a földre, mindenki túsz, innentől ez az ő területe. Az eddig is eszement forgatag tökéletes fejetlenséggé válik, menekül ki merre lát, a szerencsésebbje kifelé, a rosszabb pozícióban lévők az emeletekre (végül a legfelső emeleti étteremben kötvén ki), a még rosszabb helyről startolók pedig, szám szerint négyen, a szűk raktárhelyiségben bújva el. Egy, csak egy ember marad végül a földön, egy szerencsétlen bolgár gastarbeider. A túsz. Fejéhez fegyver, szemében félelem.

Bobby Boermans filmje színigaz történet, talán még az alapjául szolgáló bűnesetnél is igazabb valamivel, lévén adottságainál fogva tartalmaz egy döntő következtetést is, amelynek mindent, de mindent alárendel, s a közlését pedig szerfeletti tudatossággal készíti elő.

A túszdráma a filmekből közismert dramaturgia szerint folyik, felállnak a hadak, egyik oldalon a hatóság a maga teljes szakmai, személyi, tárgyi és tudományos erejével, a világ végéhez is elegendő fegyverzetével, a szak­ágak gondosan összepróbált protokollja szerint teszi, amit ilyen esetekre felírt a nagykönyv, a megjelentek zömmel jó arcú senkik, egy-két sarokszereplő kap csak – minden mélység nélküli, két-három emojival vagy pályaudvari útbaigazító ikonnal leírható – háttértörténetet, direkte semmitmondó jellemrajzot, ám ezek is csak pillanatok. Az eseményekben később kulcsszerepet játszó rohamrendőr jó családapa, de ha szólítja a szolgálat, odahagy csapot-papot, mely tempót a családja tűri, de nem szereti; a főrendőrt a nyugdíjas kispolgárok parki sakkasztala mellől csengeti fel a telefonja – csupa hasonló közhely, egyszer még a szakmai féltékenység is felvillan, másodpercekre. A legkínosabb az, amikor a rendőrautóban megbeszéli két kommandós, hogy nehéz szakma ez egy családos embernek, a magányosnak meg minden nehéz, főként az élet – ezt nyugodtan kivághatták volna, mert akkor ötven másodperccel rövidebb lenne a film.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

BKV: csak semmi pánik, lesz fizetés!

A cég megbízott vezérigazgatója belső körlevélben igyekszik nyugtatni a cég dolgozóit, hogy mindenki megkapja a fizetését júniusban. A szakszervezetek megkezdték az egyeztetéseket arról, milyen eszközökkel éljenek, ha ellehetetlenül a BKV és többi fővárosi szolgáltató cég működése.