Film

A tudatlanság hatalma

Bobby Boermans: Túszdráma az Apple Store-ban

  • - turcsányi -
  • 2025. április 23.

Kritika

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

Hollandia nem felejti el soha, akárcsak a Leidseplein másik híres bűn­esetét, amely pár hónappal e gyilkosság után esett meg, a filmünk magyar címébe foglalt túszdrámát.

Ajándék a numerológia hitvallóinak: 2022. 02. 22-én délután ötkor egy torz akkord jajdult fel a kuncsaftokkal zsúfolt kütyümennyország isteni kakofóniájában, egy magányos alak (sötét bőrű az istenadta, erős amszterdami akcentussal) talpig terepruhában azt üvölti, hogy mindenki a földre, mindenki túsz, innentől ez az ő területe. Az eddig is eszement forgatag tökéletes fejetlenséggé válik, menekül ki merre lát, a szerencsésebbje kifelé, a rosszabb pozícióban lévők az emeletekre (végül a legfelső emeleti étteremben kötvén ki), a még rosszabb helyről startolók pedig, szám szerint négyen, a szűk raktárhelyiségben bújva el. Egy, csak egy ember marad végül a földön, egy szerencsétlen bolgár gastarbeider. A túsz. Fejéhez fegyver, szemében félelem.

Bobby Boermans filmje színigaz történet, talán még az alapjául szolgáló bűnesetnél is igazabb valamivel, lévén adottságainál fogva tartalmaz egy döntő következtetést is, amelynek mindent, de mindent alárendel, s a közlését pedig szerfeletti tudatossággal készíti elő.

A túszdráma a filmekből közismert dramaturgia szerint folyik, felállnak a hadak, egyik oldalon a hatóság a maga teljes szakmai, személyi, tárgyi és tudományos erejével, a világ végéhez is elegendő fegyverzetével, a szak­ágak gondosan összepróbált protokollja szerint teszi, amit ilyen esetekre felírt a nagykönyv, a megjelentek zömmel jó arcú senkik, egy-két sarokszereplő kap csak – minden mélység nélküli, két-három emojival vagy pályaudvari útbaigazító ikonnal leírható – háttértörténetet, direkte semmitmondó jellemrajzot, ám ezek is csak pillanatok. Az eseményekben később kulcsszerepet játszó rohamrendőr jó családapa, de ha szólítja a szolgálat, odahagy csapot-papot, mely tempót a családja tűri, de nem szereti; a főrendőrt a nyugdíjas kispolgárok parki sakkasztala mellől csengeti fel a telefonja – csupa hasonló közhely, egyszer még a szakmai féltékenység is felvillan, másodpercekre. A legkínosabb az, amikor a rendőrautóban megbeszéli két kommandós, hogy nehéz szakma ez egy családos embernek, a magányosnak meg minden nehéz, főként az élet – ezt nyugodtan kivághatták volna, mert akkor ötven másodperccel rövidebb lenne a film.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.