Kiállítás

Térbeli esszé

Tasnádi Gergely & Tasnádi József: Pascal

Kritika

A kiállítás egyetlen installációból áll, amelynek kiinduló- s egyben végpontja a francia Blaise Pascal (1623–1662) egyik mondata.

Ez a szövegrészlet nem abból az értekezésből származik, amelyet tizenhét évesen publikált a mértani kúpokról, nem a fogaskerekekkel működő számológép (a pascalin) működési elvéből, nem is az aritmetikai háromszögekről írt tanulmányából (azaz a Pascal-háromszög leírásából), s még csak nem is abból a levelezésből, amelyet a matematikus Fermat-val folytatott (Fermat-sejtés). A szöveg nem szerepel a hidrodinamika megalapozása során elvégzett kutatásainak a leírásában, a nyomás mértékegységének (a később róla elnevezett pascal) meghatározására tett kísérleteinek lejegyzésében sem. Egyáltalán: nem része a matematikai és a fizikai munkásságának. Ez a szöveg az 1600-as évek közepén a jezsuiták és a janzenisták között folyó vitából vétetett, amelyben Pascal az utóbbiak oldalán a tudás és a hit összeegyeztetésén, az „ész bizonyosságán” gondolkodva végül eljutott a „szívvel való látáshoz”, vagy másként – és kicsit leegyszerűsítve – a töredezett és korlátozott emberi tudást alárendelte a vallásnak. Maga a mondat három évvel Pascal halála után, a Gondolatok című könyvben jelent meg.

A Gondolatok jegyzeteinek, köztük A keresztény vallás apológiája című könyv megírt fejezeteinek, az aforizmaszerűen odavetett megállapításoknak és a kifejtett teológiai tételeknek az „összeszerkesztésében” nyilván (nem) sokat segített, hogy Pascal arról rendelkezett, hogy a szöveg bizonyos szakaszai egymáshoz képest áthelyezhetők. Így abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy a kiemelt mondat pontosan milyen szövegkörnyezetből származik.

„Ha elgondolkozom rajta, milyen rövid ideig tart az előtte volt és utána következő öröklétbe vesző életem, milyen kicsi az a tér, amelyet betöltök, sőt, az is, amit látok, az általam nem ismert és rólam nem tudó terek végtelenségében elmerülve, megrémülök, és döbbenten kérdezem, miért vagyok éppen itt és nem másutt, mert ennek nincs semmi magyarázata. E végtelen térségek örök csendje rettegéssel tölt el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.