Kiállítás

Térbeli esszé

Tasnádi Gergely & Tasnádi József: Pascal

Kritika

A kiállítás egyetlen installációból áll, amelynek kiinduló- s egyben végpontja a francia Blaise Pascal (1623–1662) egyik mondata.

Ez a szövegrészlet nem abból az értekezésből származik, amelyet tizenhét évesen publikált a mértani kúpokról, nem a fogaskerekekkel működő számológép (a pascalin) működési elvéből, nem is az aritmetikai háromszögekről írt tanulmányából (azaz a Pascal-háromszög leírásából), s még csak nem is abból a levelezésből, amelyet a matematikus Fermat-val folytatott (Fermat-sejtés). A szöveg nem szerepel a hidrodinamika megalapozása során elvégzett kutatásainak a leírásában, a nyomás mértékegységének (a később róla elnevezett pascal) meghatározására tett kísérleteinek lejegyzésében sem. Egyáltalán: nem része a matematikai és a fizikai munkásságának. Ez a szöveg az 1600-as évek közepén a jezsuiták és a janzenisták között folyó vitából vétetett, amelyben Pascal az utóbbiak oldalán a tudás és a hit összeegyeztetésén, az „ész bizonyosságán” gondolkodva végül eljutott a „szívvel való látáshoz”, vagy másként – és kicsit leegyszerűsítve – a töredezett és korlátozott emberi tudást alárendelte a vallásnak. Maga a mondat három évvel Pascal halála után, a Gondolatok című könyvben jelent meg.

A Gondolatok jegyzeteinek, köztük A keresztény vallás apológiája című könyv megírt fejezeteinek, az aforizmaszerűen odavetett megállapításoknak és a kifejtett teológiai tételeknek az „összeszerkesztésében” nyilván (nem) sokat segített, hogy Pascal arról rendelkezett, hogy a szöveg bizonyos szakaszai egymáshoz képest áthelyezhetők. Így abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy a kiemelt mondat pontosan milyen szövegkörnyezetből származik.

„Ha elgondolkozom rajta, milyen rövid ideig tart az előtte volt és utána következő öröklétbe vesző életem, milyen kicsi az a tér, amelyet betöltök, sőt, az is, amit látok, az általam nem ismert és rólam nem tudó terek végtelenségében elmerülve, megrémülök, és döbbenten kérdezem, miért vagyok éppen itt és nem másutt, mert ennek nincs semmi magyarázata. E végtelen térségek örök csendje rettegéssel tölt el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.