Kiállítás

Térbeli esszé

Tasnádi Gergely & Tasnádi József: Pascal

Kritika

A kiállítás egyetlen installációból áll, amelynek kiinduló- s egyben végpontja a francia Blaise Pascal (1623–1662) egyik mondata.

Ez a szövegrészlet nem abból az értekezésből származik, amelyet tizenhét évesen publikált a mértani kúpokról, nem a fogaskerekekkel működő számológép (a pascalin) működési elvéből, nem is az aritmetikai háromszögekről írt tanulmányából (azaz a Pascal-háromszög leírásából), s még csak nem is abból a levelezésből, amelyet a matematikus Fermat-val folytatott (Fermat-sejtés). A szöveg nem szerepel a hidrodinamika megalapozása során elvégzett kutatásainak a leírásában, a nyomás mértékegységének (a később róla elnevezett pascal) meghatározására tett kísérleteinek lejegyzésében sem. Egyáltalán: nem része a matematikai és a fizikai munkásságának. Ez a szöveg az 1600-as évek közepén a jezsuiták és a janzenisták között folyó vitából vétetett, amelyben Pascal az utóbbiak oldalán a tudás és a hit összeegyeztetésén, az „ész bizonyosságán” gondolkodva végül eljutott a „szívvel való látáshoz”, vagy másként – és kicsit leegyszerűsítve – a töredezett és korlátozott emberi tudást alárendelte a vallásnak. Maga a mondat három évvel Pascal halála után, a Gondolatok című könyvben jelent meg.

A Gondolatok jegyzeteinek, köztük A keresztény vallás apológiája című könyv megírt fejezeteinek, az aforizmaszerűen odavetett megállapításoknak és a kifejtett teológiai tételeknek az „összeszerkesztésében” nyilván (nem) sokat segített, hogy Pascal arról rendelkezett, hogy a szöveg bizonyos szakaszai egymáshoz képest áthelyezhetők. Így abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy a kiemelt mondat pontosan milyen szövegkörnyezetből származik.

„Ha elgondolkozom rajta, milyen rövid ideig tart az előtte volt és utána következő öröklétbe vesző életem, milyen kicsi az a tér, amelyet betöltök, sőt, az is, amit látok, az általam nem ismert és rólam nem tudó terek végtelenségében elmerülve, megrémülök, és döbbenten kérdezem, miért vagyok éppen itt és nem másutt, mert ennek nincs semmi magyarázata. E végtelen térségek örök csendje rettegéssel tölt el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.