Kiállítás

Térbeli esszé

Tasnádi Gergely & Tasnádi József: Pascal

Kritika

A kiállítás egyetlen installációból áll, amelynek kiinduló- s egyben végpontja a francia Blaise Pascal (1623–1662) egyik mondata.

Ez a szövegrészlet nem abból az értekezésből származik, amelyet tizenhét évesen publikált a mértani kúpokról, nem a fogaskerekekkel működő számológép (a pascalin) működési elvéből, nem is az aritmetikai háromszögekről írt tanulmányából (azaz a Pascal-háromszög leírásából), s még csak nem is abból a levelezésből, amelyet a matematikus Fermat-val folytatott (Fermat-sejtés). A szöveg nem szerepel a hidrodinamika megalapozása során elvégzett kutatásainak a leírásában, a nyomás mértékegységének (a később róla elnevezett pascal) meghatározására tett kísérleteinek lejegyzésében sem. Egyáltalán: nem része a matematikai és a fizikai munkásságának. Ez a szöveg az 1600-as évek közepén a jezsuiták és a janzenisták között folyó vitából vétetett, amelyben Pascal az utóbbiak oldalán a tudás és a hit összeegyeztetésén, az „ész bizonyosságán” gondolkodva végül eljutott a „szívvel való látáshoz”, vagy másként – és kicsit leegyszerűsítve – a töredezett és korlátozott emberi tudást alárendelte a vallásnak. Maga a mondat három évvel Pascal halála után, a Gondolatok című könyvben jelent meg.

A Gondolatok jegyzeteinek, köztük A keresztény vallás apológiája című könyv megírt fejezeteinek, az aforizmaszerűen odavetett megállapításoknak és a kifejtett teológiai tételeknek az „összeszerkesztésében” nyilván (nem) sokat segített, hogy Pascal arról rendelkezett, hogy a szöveg bizonyos szakaszai egymáshoz képest áthelyezhetők. Így abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy a kiemelt mondat pontosan milyen szövegkörnyezetből származik.

„Ha elgondolkozom rajta, milyen rövid ideig tart az előtte volt és utána következő öröklétbe vesző életem, milyen kicsi az a tér, amelyet betöltök, sőt, az is, amit látok, az általam nem ismert és rólam nem tudó terek végtelenségében elmerülve, megrémülök, és döbbenten kérdezem, miért vagyok éppen itt és nem másutt, mert ennek nincs semmi magyarázata. E végtelen térségek örök csendje rettegéssel tölt el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.