Kiállítás

Egymásra rajzolt képek

Ciprian Mureșan – Széll Ádám: Spread the Field

Kritika

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Azonos az intim technika, a rajzolás; a tíz mű egységét csupán a galéria padlóján fekvő, megroggyant és összezuhant szobor (terv?, vázlat?) töri kissé meg. Azonos a módszer is, a másolás. A másolás végigkíséri a művészet történetét: a metódus a festőtanoncok, majd később az akadémiai képzésben részt vevők tanulását segítette. Ahogy a Képzőművészeti Egyetemen is sokáig másoltak klasszikus festményeket, úgy a szobrokhoz is antik vagy klasszikus példákat használtak (amelyek persze nagyrészt másolatok voltak – a Szépművészeti Múzeum szoborgyűjteménye is gipszmásolatokon alapult). Bár a másolás típusainak érdekes története van a replikátoroktól a hagyományos vagy az MI által generált hamisítványokig, viszonylag ritka az a megoldás, hogy egy képen belül több mű másolata is megjelenjen (Images from Different Newspaper, Széll Ádám; All the Images from Complete Collection Catalogue of S.M.A.K, Mureșan).

Ezeket az egymásba nyomódó képi jeleket Domokos Ferenc a kiállításhoz írt szövegében a címben idézett sporttaktikához köti; a szétszóródás, a megosztás következtében a „lényeges és a lényegtelen” képi információk összekeverednek, így a mindent elárasztó kép­cunami összezavar. Mára a kép státusza is bizonytalanná vált; kérdés, hogyan szabadíthatja fel vagy írhatja felül mindezt egy művész.

Széll fiatal művész (már több egyéni kiállítással a háta mögött), aki indigót, ezt a sajátos „nyomhagyásos” technikát használja. Maga az indigó Erdély Miklós munkásságához köthető, aki azon kérdésre fókuszált, hogy egy rajzolt vonalból hogyan válik az indigón keresztül másolat, s hogyan őrzi meg és „viszi tovább” a másolópapír a vonalak nyomát, hogyan válik maga is a rajzi emlékek őrzőjévé. Széll folyamatosan átrajzolja, eltolja, dekonstruálja az eredeti formát; ebben az esetben az aktuális tömegkultúrát közvetítő újságok rajzait.

Mureșan már hosszú ideje foglalkozik azzal, hogy kedvelt klasszikus művészeiről (Vermeer, George Grosz, Piero della Francesca) szóló katalógusokat és könyveket átmásolja, továbbgondolja. Itt az eredetileg a genti S.M.A.K. terében bemutatott dobozszerű makett egyik rajza látható (amely a genti gyűjtemény katalógusának összes képét feldolgozza). Míg Mureșan finom rajztablója szinte lebeg, telis-tele fátyolszerűen felbukkanó majd eltűnő részletekkel, Széll rajzait az egyre fokozódó zaj jellemzi; a kezdetben még felismerhető részleteket a sorozatos átmásolás elnyeli, a vonalak mixe a képi referenciákat totális káoszba sodorja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.