Film

Tej

Maura Delpero: Vermiglio – A hegy menyasszonya

  • 2025. november 26.

Kritika

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

A kilencedik a pajtában bujkál mint katonaszökevény. 1944 telén szökött meg a németekkel visszavonuló olasz hadseregből, másodmagával, egy szicíliai bajtársával, bizonyos Pietróval, aki megmentette az életét. Mivel a faluban mindenki tud mindent, és van is véleménye arról a mindenről, amit tudni vél (gyávának nevezik a németekért harcolni nem akaró fiúkat), a családfőnek kell lehűteni a kedélyeket. Ő ugyanis a tanító, az értelmiség, a legfőbb tekintély. Nincs hát akadálya, hogy (a mi Luca-napi népszokásainktól merőben eltérő) Santa Lucia éjszakáján részt vegyen a szicíliai, s ezáltal gyanakodva bár, de befogadja a faluközösség. Annál is inkább, mert a tanítónak a fényhozó szentet megszemélyesítő, valóban Lucia nevű legidősebb lánya és Pietro között szerelem szövődik, tavasszal megvan a lakodalom, gyermekáldás várható, a háború is véget ér. Ám az újdonsült férjnek haza kell utaznia Szicíliába, a családjához, hogy tájékoztassa anyját sorsának alakulásáról. Ígéri, hogy majd ír, de legközelebb az újság bűnügyi rovatában találkoznak a nevével: megölte őt a Szicílián hagyott felesége, amikor kiderült a bigámia. És ott van az újságban Lucia neve is. Egyszerre veszítette el szerelmét és (legalábbis az emberek szemében) becsületét.

Az olasz film meghatározó vonulata az eposzi vagy drámai szemlélettel megjelenített családi tabló. Ezen belül is megkülönböztetett figyelem illeti az egyszerű emberek, jellemzően parasztok, de halászok, munkások családtörténeteit is. Luchino Visconti 1948-as Vihar előttje óta számos filmtörténeti jelentőségű remekmű született ebben a zsánerben (Ermanno Olmi: A facipő fája, Paolo és Vittorio Taviani: Apámuram, sőt tulajdonképpen ide­sorolható Visconti másik jelentős munkája, a Rocco és fivérei is, bár az éppen egy családi közösség felbomlását mutatja be).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.