Film

S most reménykedünk

Kathryn Bigelow: Feszült helyzet

Kritika

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

De nem kell visszamennünk az ókorig, hogy lássuk, nincs az a csapás és szörnyűség, amelyet ne lehetne ebből a két irányból megfogni. Hitlerről (ha már Chaplin), a zombikról és a világvégé­ről is készítettek már megkapó drámát és hasonlóan remek vígjátékot is; vagy ott van jelen dolgozatunk témája, az atomcsapás: komoly, mint egy vakbélműtét, sőt kevés komolyabb dolog létezik, mégis, egyszerre annyira abszurd, hogy az egész, évezredek óta épülő emberi civilizáció, amelyre büszkék vagyunk, mindössze egy gombnyomáson és néhány megalomán vezető hiúságán áll vagy bukik, hogy a legtöbbeknek vélhetően nem Sidney Lumet Bombabiztosa, vagy a Fonalak című nagy hatású brit tévéfilm ugrik be róla. Hanem mindenki kedvenc szatírája, a Dr. Strangelove.

Kathryn Bigelow azonban Kubrick távlati, komikus nézőpontja helyett igyekszik olyan közelről nézni a dolgot, hogy nincs az az elnöki válságterem falán szűkölő légy, aki ne kapná meg a maga drámáját. Valamikor napjainkban járunk, amikor a Föld egyetlen, hatalmas háborgó tenger: Oroszország hadban áll, Észak-Korea izmozik, Kína csendben cselsző, Irán és Pakisztán pedig olyan távoli, egzotikus veszélyként tűnnek fel, hogy annak kifejtésére nincs is szükség. Így amikor az Egyesült Államok védelmi rendszere rakétakilövést észlel a Csendes-óceánon, a Kuril-szigetek környékén, azt sem tudják, hova kapjanak: be nem jelentett tesztelés, balul elsült műholdkilövés, esetleg provokáció? Az, hogy valaki atomcsapást intézett ellenük, valahol a vészforgatókönyvek leghátsó lapjain rejtőzik, így amikor egyre bizonyosabbá válik a dolog, bármilyen késő, nem tudnak mást tenni, mint válságstábokat és Zoom-értekezletet összehívni. A bomba vészesen közeledik Chicago felé, az ország vezetésének pedig döntenie kell: azonnali válaszcsapást indítanak (ki ellen?), vagy bíznak abban, hogy megússzák a dolgot tízmilliós metropoliszuk elpusztulásával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.