Színház

Vezetett túra a pokolba

Alberti Zsófi, Khaled-Abdo Szaida: Védőháló

Kritika

A Dante Közösségi Alkotótér egy független alkotóművészekből álló színházi társulat és civil szervezet.

A különféle művészeti ágak képviselőinek teret adó, II. kerületi bázis színházi kínálata az igényes szórakoztatástól a kisebb-nagyobb emberi közösségek árnyékos és dohosabb szegleteit megszellőztető előadásokig terjed. Utóbbiak közé tartozik ez a „társadalmi célú szomorújáték”, amely az öngyilkosság témáját ajánlja fel közös gondolkodásra. Az est egy színházi előadásból és egy moderált beszélgetésből áll.

A Védőháló az alkotócsapat első saját produkciója. Ahogy Alberti Zsófi, az előadás ötletgazdája, társszerzője és rendezője kérdésünkre elmondta: „Ebbe bele kell tanulni. Jelenleg részt veszek az Art is Business mentorprogramjában. (…) Ezt a produkciót a saját pénzünkből hoztuk létre, mivel nagyon akartuk. Amikor mérlegre tettük Endrődy Krisztiánnal (az előadás főszereplője és Alberti Zsófi férje – T. Á.), hogy lecseréljük az autónkat vagy belevágjunk ebbe, úgy döntöttünk, most az előadás a fontosabb.” Sikerült megszerezniük Az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen szakmai támogatását: a produkció promotálásán túl Bérdi Márk klinikai szakpszichológus konzultációval és az előadást követő beszélgetésen való részvétellel segíti a projektet. Közösségi finanszírozási programjuknak köszönhetően valamennyi magántámogatást is sikerült becsatornázniuk a vállalásba, de olyanra is volt már példa, hogy valaki az előadást látva ajánlott fel számukra anyagi támogatást. Az alkotótársak is „nagyon nagyvonalúak” voltak. „Szinte mindenki áron alul, van, aki pro bono vállalta a feladatát, mert velünk együtt hittek az ügy fontosságában” – árulta el Alberti Zsófi. Most a továbbjátszás feltételeit próbálják megteremteni. Alberti szerint az előadás „könnyen utaz­tatható, és elvileg 60–80 nézővel ki lehet hozni nullára az estéket”.

A játszóhely története jól példázza a lehetőségek és társadalmi igények változékonyságát: az épület helyén korábban templom állt, később tébolyda, végül pincecsárda. A Dante név annyiban is találó, hogy a pincetér egyfajta alászállás. A Védőháló egy lefelé induló, vezetett körtúra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.