A szerk.

A vátesz

A szerk.

A tavaly februári kegyelmi botrány óta a fideszes agytröszt kétségbeesve keresi azt az ügyet, amellyel újra átvehetné a „közbeszéd tematizálását”, esetleg „a napirend uralását”.

Ám eddig nem járt sikerrel az az erőlködés, amelynek során Magyar Péter magánéletétől kezdve a volt vezérkari főnök zsírpárnáin át az obligát hazaárulózásig, a vetélytársak nyílt fenyegetéséig, a marginális társadalmi csoportok elleni durva uszításig annyi mindent az országra zúdított az agitprop. Ellenkezőleg: az agresszivitás, a nyílt hazudozás egyre többek számára teszi nyilvánvalóvá a kormánypárt valódi politikai karakterét, a hatalomnak azt a gátlástalan, bármely normát azonnal felrúgni kész akarását, amely ezt a pártot és főleg annak első számú vezetőjét a kilencvenes évek első felétől jellemzi.

Ezekben a napokban újabb kommunikációs kísérletnek vagyunk a tanúi, és ez most sokat ígérőnek tűnik Orbán számára. A szerencse (?) is a miniszterelnök mellé állt annyiban, hogy Donald Trump elnök a pénteki Ukrajna-ügyi orosz–amerikai csúcstalálkozóra készülve egy sajtótájékoztatón Orbánt olyan „nagyon-nagyon okos” politikusnak nevezte, aki komoly hatással volt arra, mit is gondoljon ő, mármint Trump elnök, Putyin ukrajnai agressziójáról. Kisvártatva Orbán egyedüli uniós vezetőként nem írta alá azt az EU-s állásfoglalást, amely szerint az ukrán nép feje fölött nem lehet dönteni Ukrajnáról, továbbá a határok erőszakos megváltoztatása elfogadhatatlan. Orbán (már a trumpi feldicsérés tudatában) külön posztban magyarázta el kioktató modorban, hogy szánalmas, amit „a háborúpárti” EU művel; nem résztvevője a csúcstalálkozónak, akadályozza a tárgyalásokat, közben „a kispadról kiabál”. A harmadik felvonásban már a kormánysajtó tolja ezerrel ezt a „narratívát”, támaszkodva egy YouTube-beszélgetésre is – Orbán partnere Nógrádi György „biztonságpolitikai szakértő” volt –, amelyben a miniszterelnök Nógrádi élénk helyeslése közepette leszögezte, hogy „Zelenszkij elvesztette a háborút”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.