A rendszerváltozás utáni cseh politikai élet eddig sem szűkölködött a furcsaságokban, ám ez a mostani bajnoknak tűnik köztük is. Jóformán az urnazárás másnapján bizonyossá lett ugyanis, hogy az a párt alakíthat kormányt, amelyik a legnagyobb veszteségeket szenvedte el a választásokon. Nota bene, húsz éve az övék lesz az első megnyugtató képviselőházi többség...
*
Az eredményeket ismerjük már a napi hírekből, de a számok anynyira sokatmondóak, hogy átismétlésük elkerülhetetlen. A választásokat tehát a szocdemek "nyerték", a szóláshasonlat, hogy "pirruszi győzelem" ebben az esetben nem jelent semmit, gyakorlatilag végük van. 22,09 százalékkal szerezték meg a legtöbb (56) mandátumot (18-cal kevesebbet, mint legutóbb). Rögtön utánuk a polgári demokraták értek célba, 28 mandátumos veszteséggel 53 helyet szerezve (20,22 százalék). Az először induló jobboldali konzervatív TOP 09 41 mandátummal áll (16,71). Az őskomcsik nem veszítettek semmit, 11,27 százalékuk 26 eddigi helyük megőrzésére jó, a másik "újonc", a 10,88 százalékon teljesítő, középutas Közügyek Pártja vitte a maradék 24 széket...
Csehországban a választások után mindig az a kérdés, hogy valaki az őskomcsikkal együtt eléri-e a fél házat, a száz képviselői helyet, mert akkor a másik oldal nem tud biztonságosan kormányozni, lévén a komcsik ugyan karanténban vannak tartva, mint lehetséges szövetséges, de ellenzéknek kifejezetten jók. Lassan persze ezen a karanténdolgon is el lehetne gondolkodni kicsit, hogy van az, hogy ezek húsz éve hozzák a 10 százalék fölötti eredményeket, amikor a karanténelv szerint már rég ki kellett volna halniuk... De a karantén él, most épp az alsóház alelnöki posztját akarják elvenni tőlük, szolidan dacolva a vonatkozó törvényekkel. Ennyit a régiekről.
Jöjjenek az újak
Nos, most a szociáldemokratáknak és a kommunistáknak együtt 82 helyük van, és a bal felé nyitott kisebb pártok egyike sem jutott be a törvényhozásba, így Václav Klaus államfő, aki ráadásul határozott ígéretet is tett, hogy elkerüli a látszatmegoldásokat, nem válogathat, a polgári demokraták listavezetőjét, Petr Necast kell megbíznia a kormányalakítással. Necas közvetlenül az eredmények napvilágra kerülése után rögtön tárgyalt is lehetséges szövetségeseivel, mely tárgyalásokról az összes fél elégedett képpel távozott. Megegyezéssel ért véget Necas tárgyalása a szocdemekkel is, akiket a győzelem után iziben lemondó pártelnök, Jirí Paroubek helyén a kampányban felpofozott Bohuslav Sobotka alelnök képviselt - abban maradtak, hogy nagykoalíció kizárva. Evvel együtt Sobotka és a szocdemek siettek nyilvánosságra hozni, hogy elvárják Klaustól, hogy először őket kérje fel kormányt alakítani, végtére is ők lettek az elsők, s adjon nekik legalább egy hetet. Mire? Hogy hátha eszükbe jut valami? Hátha valaki meggondolja magát? Rejtély.
Csehország kormánya eszerint úgy fog kinézni akár már a jövő héttől, hogy az amúgy ősi bázisát, Prágát is elveszítő ODS maga mellé veszi a két új erőt, a TOP 09-et és a VV-t (a pártnevek feloldása múlt heti Kicsi kezekben a jövő című cikkünkben). A Közügyek (VV) pártját a helyi közvélekedés nyomán már a múlt héten is ODS B-nek neveztük, amit alkalmasint ugyanazok a kövületek gründoltak, akik ellen jól kiválasztott kirakati figurájukkal, Radek John tévésztárral, s felettébb csinos, huszonéves, nőnemű helyetteseivel kampányoltak - utóbbiak megszólalásai eddig az "erről kérdezzék Radeket" formulára korlátozódtak. Az ugyancsak karizmatikus frontemberrel, Schwarzenberg herceggel sikereket arató TOP 09 sem nagyon más, hiszen az leginkább a most kibukó KDU-CSL korábban távozott prominens személyei köré nőtte ki magát (végül ők verték el az ODS-t a fővárosban). Ráadásul mindkét párt nem is nagyon titkolt igazi vezetője (Magyarországon ismeretlen nevek: a Közügyeknél Vít Bárta, a Topkánál Miroslav Kalousek) pontosan azon régi, elmozdíthatatlan lobbisták közé tartozik, akik miatt ez a mai uram-bátyám, kéz kezet mos világ a cseh közmegegyezés szerint épp megérett volna a lecserélésre.
Maradtak a régiek
A címkéket tehát részben újraírták, de a főerők maradtak, akik voltak, legfeljebb elhullott a férgese (a nemrég még államfői babérokra törekvő Paroubek mellett a kimaradó pártok majd' összes vezetője lemondott, de még Pavel Bém prágai ODS-es főpolgármester is, ő a párt városi elnökségéről köszönt le a helyi vereség miatt, vagy éppenséggel Milos Zeman is, de ez neki szokása).
Így tehát csak az lehet kérdés, hogy mivel kell szembenéznie Csehország új, hivatalában vélhetően minden korábbinál erősebb kormánykoalíciójának. Illetve mivel akar szembenézni. Az első tárgyalásokról döntően az ODS kampányígéretei szivárogtak ki mint lehetséges kormányprogram. Ilyenformán fő feladatnak az utóbbi években elszabadult államadósság megzabolázása látszik, egy ún. Nemzeti Költségvetési Tanács segedelmével, amely szerv létrehozásához azonban alkotmánymódosításra lesz szükség, ami még Csehországban sem megy egyszerű alsóházi többséggel. Ezzel együtt például a deficit csökkentésében a majdani ellenzéket is beleértve minden párt egyetért, így aligha lesz akadálya a költségvetés év közbeni - az ügyvezető Fischer-kabinet által javasoltnál nagyobb mértékű - módosításának. A koalíció gyakorlatilag összes résztvevője már a kampányban belengette a szociális kiadások kurtítását, ezért csak a mértékükről lehet majd vita. A szándékok az egészségügyben sem különböznek, de azt ugyancsak mind másként látják, hogy milyen messzire lehet elmenni a reformokban - mindesetre a Közügyek rástartolt máris a tárcára.
És így tovább, momentán az a lényeg, hogy mindkét kisebb koalíciós partner erős minisztériumokat akar magának, s a zsarolási potenciáljuk meg is van hozzá. Annyi már a kampányból is kiderülhetett azonban, hogy akármilyen kormánya is alakuljon Csehországnak, népszerű intézkedések nagyon sokáig nem várhatók tőle, tán ennek is köszönhető, hogy a piac is komoly várakozásokkal tekint a működése elé. A korona máris erősödött.
