„Minden jel arra utal, hogy az Ukrajna ellen indított orosz háború második szakasza is kudarccal végződik: hiába csoportosította át erőit a Kreml Kelet- és Dél-Ukrajnába, a tervezettnél jóval lassabb az előrenyomulás, és egyes helyeken az ukránok sikeres ellenakciókat indítottak. Ez viszont azt vetíti előre, hogy a háború még sokáig tart, és gyorsan nő az áldozatok száma, ugyanis az ukránok sem elég erősek a háború megnyeréséhez” – írja a HVG Kaviár és kalasnyikov című blogja.
A szerző hivatkozik a brit hírszerzős jelentésére, amely szerint a február 24-én indított háborúban az orosz hadsereg elveszítette a támadásban részt vevő szárazföldi erők egyharmadát, a támadó félnek eddig 40-50 ezer halottja és harcképtelen sebesültje lehet.
A vasárnapi hadijelentések szerint – amelyeket független forrásból nem lehet hitelesíteni – az orosz hadsereg „legalább száz ukrán nacionalistával végzett Donbaszban”. Az ukrán hadvezetés pedig elismerte, hogy az orosz hadsereg a veszteségei dacára előrenyomult Liman, Szeverodonyeck, Avdiivka és Kurahiv térségében, az ukrán katonák viszont ellentámadást indítottak Izjum településnél, és kilőttek 8 orosz tankot, 5 tüzérségi egységet és több drónt.
„A lassú előrehaladás és a britek által is súlyosnak tartott veszteség pedig azt jelenti, hogy a »különleges katonai akció« második szakasza is kudarccal ér véget. Az első etapban az oroszok – még ha ma már nem is vallják be – valószínűleg Ukrajna területének több mint a felét el akarták foglalni: a Dnyeper-folyótól keletre lévő térséget és Kijevet, a fővárost, hogy menekülésre kényszerítsék a Kreml által »neonácinak és fasisztának« tartott politikai és katonai vezetést, Volodimir Zelenszkij államfővel az élen. A második szakasznak a Donyec-medence elfoglalása és Ukrajna tengertől való teljes elzárása lett volna a célja, úgy, hogy a délen támadó orosz egységek folyosót hoztak volna létre Oroszország, a Krím, valamint az oroszpárti szakadárok kezén lévő, Moldovához tartozó Dnyeszter menti Köztársaság között. Szemmel láthatóan ez sem sikerült” – állapítja meg a Kaviár és kalasnyikov. Az oroszok ereje azzal, hogy sorköteleseket hívnak be az elveszített, nagyrészt hivatásos katonák helyére, nem fog jelentősen nőni. Az ukránok viszont így is hátrányban vannak, a hadvezetésük által bejelentett ellentámadások kisebb jelentőségűek, mint az orosz támadók eredményei, helyzeti előnyük abból fakad, hogy védekeznek, és ilyen körülmények között a támadó fél vesztesége mindig nagyobb. Ez a helyzet pedig nem vezet egyhamar békéhez.
