Ha valaki még pörgette a közösségi médiát tegnap este, figyelmes lehetett Elon Musk posztjára, aki azt írta saját tulajdonú platformján, az X-en: „Ideje ledobni az atombombát. Donald Trump szerepel az Epstein-aktákban. Ez a valódi oka, amiért nem publikálták őket. Szép napot, DJT.”
Nincs semmi új abban, hogy Donald Trump több közös fotón is szerepelt a néhai üzletemberrel és szexuális bűnözővel, Jeffrey Epsteinnel, aki kiskorú lányokat zsákmányolt ki, a gyanú szerint számos gazdag és befolyásos kliensnek. Ám éppenséggel a Trump-szimpatizánsok azok, akik vevők a QAnon- és egyéb összeesküvéselméletekre. Az Epstein-akták emlegetése felvillantotta, hogy Musk és Trump micsoda kárt tudnak okozni egymásnak, ha összevesznek.
Donald Trump és Elon Musk szövetsége kezdettől fogva instabilnak tűnt. Az újrázó elnök legendásan hiú és impulzív természete és Musk feltűnési viszketegsége, kiszámíthatatlansága és egocentrizmusa szerencsétlen párt alkottak, de amíg Musk hozta a pénzt, Trump pedig a politikai hatalmat, minden rendben ment. A tandemről oligarchiaként beszéltek az elemzők, nem alaptalanul. Olyan is volt, hogy Trump pár percre az autónepper szerepébe bújva reklámozott egy vörös Teslát a Fehér Ház gyepén, és terrorizmussal vádolta azokat az amerikaiakat, akik vandalizmust követnek el a pionír villanyautók ellen.
Már nincs Washingtonban
Elon Musk egy hete, május 29-én aztán sietősen távozott Washingtonból, ahol a kormányzati hatékonyságért felelős különleges megbízottként dolgozott. Ez volt az a furcsa „ügyosztály”, amely a központi költségek megvágását tűzte ki célul, de aligha lehet hatékonynak nevezni. A Reuters már akkor beszámolt a szokatlan körülményekről: a döntést a Fehér Ház magas rangú munkatársai hozták meg, a milliárdos nem is beszélhetett Trumppal, közvetlenül előtte viszont bírálta Trump új adócsomagját. Stephen Miller helyettes kabinetfőnöknek, aki amúgy sem volt jóban vele, fontos szerepe lehetett Musk távozásában, akit – végülis ne szépítsünk – úgy rúgtak ki a Fehér Házból, hogy a lába sem érte a földet.
Mindig is tudni lehetett, hogy Musk tevékenysége nemcsak a Republikánus Pártot, hanem a Trump-kabinetet is megosztja. Musk rossz viszonyt ápolt Marco Rubio külügyminiszterrel, Sean Duffy közlekedési miniszterrel és Scott Bessent pénzügyminiszterrel – akivel hangosan bazmegoltak a Fehér Ház folyosóján –, Peter Navarro kereskedelmi tanácsadót butábbnak nevezte „egy zsák téglánál”. (Később bocsánatot kért a „zsák téglától” a kedvezőtlen összehasonlításért.) Muskot gyakran gúnyolták First Ladynek, még sűrűbben nevezték a valódi alelnöknek, látványos, harsány stílusával, láncfűrészes akciójával sokak ellenszenvét kiváltotta. Meglepő módon a náci karlendítését bírálták a legkevésbé, és az sem okozott gondot, hogy Zelenszkijt orosz dezinformációval támadta, vagy hogy a DOGE munkája súlyos adatbiztonsági aggályokat vetett fel. De már áprilisban szóltak arról hírek, hogy Musk washingtoni karrierjének befellegzett.
A New York Times egy hete részletes riportot közölt arról, hogy Musk gyakorlatilag állandóan be van állva a Fehér Házban – ketamint és varázsgombát fogyaszt. Erről tanúskodtak azon gyanús videófelvételek tucatjai is, amelyeken Musk feje és arca megmagyarázhatatlan kényszermozgásokat végez.
Mindeközben olyan hírek is felröppentek az elnök közeléből, hogy már Trump is megkérdőjelezi a DOGE hatékonyságát. Az biztos, hogy a program beláthatatlan károkat okozott az Egyesült Államoknak: összesen 260 ezer szövetségi alkalmazott elbocsátásával, létfontosságú programok leállításával járt, valamint az amerikai szoftpower leépítésével, és az intézkedések jelentős része ellen kifogást emeltek a szövetségi bíróságokon. Többek között olyan programot is leállított a DOGE, amely elrabolt ukrán gyerekek felkutatását és hazajutását tűzte ki célul.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
