Háromszorosára emelik a városi terepjárók parkolási díját Párizsban

  • narancs.hu
  • 2024. február 5.

Külpol

A francia főváros lakóinak elege lett az ingázók hatalmas autóiból.

Vasárnap megszavazták a párizsiak, hogy a fővároson kívülről érkező terepjárók parkolási díja megháromszorozódjon

– írja BBC. Ennek értelmében az 1,6 tonnás vagy annál nehezebb autók parkolási díját óránként 18 euróra (nagyjából 7 ezer forintra) emelkedik Párizs belvárosában.

A szavazást Anne Hidalgo szocialista polgármester kezdeményezte, aki szerint az érintett SUV-k veszélyesek és károsak a környezetre.

Párizs belvárosának mintegy 1,3 millió lakosa volt jogosult szavazni. Őket nem érinti az eredmény, mivel a helyi lakosok számára fenntartott utcai parkolás változatlan marad. A lépés elsősorban a külvárosokból érkezőket célozza, akik ingáznak.

A megemelt parkolási díj nem vonatkozik a teljesen elektromos autókra, a taxisokra, a kereskedőkre, az egészségügyi dolgozókra és a fogyatékkal élőkre.

Hidalgo csaknem 10 éve van hivatalban Párizs élén. Polgármestersége alatt számos párizsi utcát, többek között a Szajna partját is gyalogossá tették, és kiterjedt kerékpárút-hálózatot is kiépítettek, hogy ezzel is visszaszorítsák az autós közlekedést.

A környezetvédők azzal érvelnek, hogy a terepjárók több üzemanyagot fogyasztanak, mint más autók, és hogy az elkészítésük, illetve a használatuk is magasabb károsanyag-kibocsátással jár. A lépés támogatói azt is megjegyzik, hogy a balesetek során a magas járművek nagyobb mértékben okoznak halált, mint a könnyebb autók.

Az autós csoportok és az ellenzéki képviselők is támadták a megszavazott új rendszert, arra hivatkozva, hogy sok családi autó is SUV besorolású.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.