Kína hetekig visszatartotta a WHO elől a betegek adatait és a vírus genetikai kódját

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. június 3.

Külpol

Az Egészségügyi Világszervezet valószínűleg azért dicsérte nyilvánosan Kínát, hogy minél több információhoz juthasson.

Miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nyilvánosan dicsérte Kínát a koronavírus-járványra adott gyors válasza, nyitottsága és készséges együttműködése miatt, a színfalak mögött jelentős frusztrációt okoztak a késések és a hiányos információk - írta szerdai elemzésében az AP amerikai hírügynökség.

Kína több mint egy hétig nem bocsátotta a világszervezet rendelkezésére a vírus genetikai térképét, annak ellenére, hogy akkor már három különböző kormányzati laboratórium is megfejtette. Belső dokumentumok és interjúk szerint a késésért az információ szoros ellenőrzése és a kínai közegészségügyi rendszerben tapasztalt versengés okolható. A kínai kormányzati laboratóriumok csak azt követően tették közkinccsé a vírus genomját, hogy egy másik labor január 11-én egy honlapon már nyilvánosságra hozta.

Ráadásul Kína ezt követően még legalább két hétig vonakodott megosztani a WHO-val a betegek részletes adatait - derült ki az ENSZ egészségügyi ügynökségének januári belső üléseiről készített felvételekből.

Az AP által összegyűjtött információkból arra lehet következtetni, hogy a WHO tisztségviselői azért dicsérték nyilvánosan Pekinget, hogy kihízelegjék Kínától az adatokat, amelyekre szükségük volt. Eközben a világszervezet berkein belül nagy volt a feszültség. A január 6-ai hét ülésein például szakértők arra panaszkodtak, hogy Kína nem oszt meg elég információt ahhoz, hogy fel lehessen mérni a vírus emberek közötti terjedésének hatékonyságát, vagy az általa jelentett kockázatot.

"Nagyon minimális információ áll rendelkezésünkre", ami nem elég a "tisztességes tervezéshez" - mondta Maria Van Kerkhove amerikai járványügyi szakértő egy belső ülésen.

"Ott tartunk, hogy 15 perccel korábban kapjuk meg az adatokat, mint ahogy azok megjelennek a kínai állami televízióban" - panaszolta a WHO kínai ügyekért felelős illetékese, Gauden Galea egy másik találkozón.

A WHO jelenleg nemzetközi össztűz alatt áll a koronavírus-járványra adott válasza miatt, és beleegyezett egy független vizsgálatba. Donald Trump amerikai elnök az elmúlt hetekben számtalanszor bírálta a világszervezetet, mert szerinte összejátszik Kínával, hogy elleplezze a járvány valódi méretét. Trump  pénteken bejelentette, hogy megszakít minden kapcsolatot a WHO-val, amelynek működéséhez az Egyesült Államok legnagyobb egyéni donorországként évente 450 millió dollárral (több mint 138 milliárd forinttal) járult eddig hozzá.

Az ülésekről az AP birtokába jutott felvételek alapján a világszervezet nem játszott össze Kínával, ahogy azt Trump állítja, hanem a sötétben tapogatózott, miután Peking mindössze minimális információval látta el. Ennek ellenére a WHO igyekezett minél jobb fényben feltüntetni Kínát, valószínűleg abban a reményben, hogy ezzel több adatot édesgethet ki a pekingi vezetésből.

Emellett a világszervezet szakértői az átláthatóság hiánya ellenére valóban úgy gondolják, hogy a kínai tudósok nagyon jó munkát végeztek a vírus kimutatása és dekódolása terén.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.