Közzétette a The Atlantic a jemeni húszik elleni támadásról egyeztető Signal-csoport beszélgetését 

  • narancs.hu
  • 2025. március 26.

Külpol

A chatcsoportban nemcsak azt beszélték meg, hogy most van-e itt az ideje a légicsapásnak, de annak konkrét részleteit és eredményét is. 

Mint arról beszámoltunk, hétfő óta a "Signal-botrány" tartja lázban az Egyesült Államokat, miután kiderült, hogy mások mellett J. D. Vance alelnök, Marco Rubio külügyminiszter, Pete Hegseth védelmi miniszter, Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó, Tulsi Gabbard hírszerzési igazgató és John Ratcliffe, a CIA igazgatója egy Signal-chatcsoportban egyeztetett a jemeni húszik elleni március 15-i amerikai légicsapásról. A dolog ráadásul úgy derült ki, hogy Jeffrey Goldberget, a The Atlantic főszerkesztőjét véletlenül szintén bevették a chatcsoportba. 

A lap hétfőn számolt be az esetről, ami egyrészt a törvényben is rögzített biztonsági előírások komoly megsértését jelenti, másrészt az eltűnő chat a szövetségi jegyzőkönyvezési szabályokkal is ellentétes. 

The Atlantic hétfői cikke után Pete Hegseth kifejezetten tagadta, hogy bármiféle háborús tervekről küldtek volna üzenetet, Tulsi Gabbard pedig egy szenátusi meghallgatáson azt állította, hogy nem osztottak meg semmilyen titkosított információkat a Signal-csoportban. Hasonlóan nyilatkozott a CIA-vezér John Ratcliffe is, aki azt mondta, az ő közlései a csoportban nem tartalmaztak minősített információkat. Donald Trump elnök – ki egyébként nem volt tagja a csoportnak – szintén azt hangoztatta, hogy ott nem volt szó minősített információkról. 

Erre válaszul azonban a The Atlantic szerdán közzétette a képernyőképeket a beszélgetésből, amelyben Hegseth védelmi miniszter fél órával a légicsapás előtt elküldte a csoport tagjainak, hogy mikor és hány hullámban indulnak az F-18-asok és az MQ-9-es drónok, valamint a Tomahawk rakéták. 

A támadás után Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó arról számolt be, hogy a célba vett épület összedőlt, és hogy több kiiktatott célpontot is azonosítottak. J. D. Vance alelnök kérdésére ("Mi?") Waltz pontosított, hogy az elsőszámú célpontot azonosították, épp bement a barátnője házába, ami összedőlt.

Vagyis egyrészt a légicsapás konkrét részleteit, valamint minősített, hírszerzési információkat is megosztottak a csoportban, amelyben korábban arról is egyeztettek a tagok, hogy most van-e itt az ideje a légicsapásnak.

Vance alelnök szerint ugyanis a Szuezi-csatorna forgalmára veszélyt jelentő jemeni húszi lázadók elleni légicsapás valójában Európának kedvez, minthogy a csatornán az európai kereskedelm 40 százaléka halad át, az amerikainak viszont csak a 3 százaléka. Vance szóvá tette azt is, hogy bár Trump támogatja a csapást, szerinte az elnök nincs tisztában azzal, hogy a húszik elleni légicsapás nem következetes az amúgy képviselt Európa-politikával (mert hogy segíti Európát), ezért azt javasolta, hogy tolják el egy hónappal. 

Végül Hegseth és Waltz győzte meg: Hegseth azzal érvelt, hogy ha eltolják a csapást, akkor határozatlannak tűnhetnek és Izrael veheti át a kezdeményezést, miközben vissza kell állítani a hajózás szabadságát és az elrettentést; Waltz pedig azt írta, hogy az európaiak nem tudják felvenni a harcot a húszikkal. Vance végül azzal ment bele a légicsapásba, hogy hozzátette: "csak utálom újra kisegíteni Európát". 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.