Ökokatasztrófa a Romániából Magyarországra tartó folyók vízgyűjtő területén

„Lehetetlen feltartóztatni”

  • Parászka Boróka
  • 2021.03.17 21:00

Külpol

Percenként ötven PET-palack érkezik Ukrajnából és Romániából Magyarországra a Tiszán. Másfél milliárd forintból indult hulladékmentesítési program, de hiába a folyótakarítás, a szemét menetrendszerűen, feltartóztathatatlanul ömlik a határ túloldaláról. Horrorriport odaátról.

Törött gyermekkád, elrongyolódott bevásárlószatyrok, gyűrött sörösdobozok, építési törmelék és üres PET-palackok a sárban: mintha az apokalipszis kellékeit gyűjtötték volna jól komponált halomba valakik – talán üzenetként. Egy vidékfejlesztést, mezőgazdasági útfejlesztést ígérő uniós fejlesztési beruházást hirdető tábla alatt állunk, Avasújváros (Orașu Nou) határában. A környékén nyoma sincs semmilyen építkezésnek, csak sáros földút fut a semmibe, pangó belvizek, és a márciusi szélben fodrozódó hatalmas pocsolyák felszínén szemét, amerre a szem ellát. Máramaros és Szatmár megye találkozása, Románia északi határvidéke, az ukrán–román–magyar hármas határ övezete ez – errefelé minden reménytelenül szemetes. Kisvárosok, zsákfalvak, tanyák laza füzére terül el a szamosháti alföldön, kistelepülések végig a Máramarosban, hirtelen magasodó hegyek közé szorulva. Messze vannak a nagy gazdasági, infrastrukturális központok. Ország az országban: itt igazán súlyos az illegális fakitermelés okozta kár, itt dolgoznak a legelszántabban a csempészek, itt omladoznak az egykori bányavidék bezárt bányái. És itt, ebben az elszigetelt, rosszul ellátott és súlyos szociális problémákkal küzdő országrészben haladnak végig a Tisza mellékfolyói, a Szamos, az Iza, a Visó. Innen sodorják magukkal azt a töménytelen mennyiségű szemetet Kelet-Magyarország felé.

A térség válsága nem egyedi, mögötte ott az egész ország válsága. Szeméttel teli a többi romániai folyó is, szemét lepi el a természetvédelmi, a mezőgazdasági területeket és a nagyvárosokat is. Románia számos uniós figyelmeztetés, büntetés, kötelezettségszegési eljárás ellenére sem tudta újjászervezni a szemétgyűjtést, a tárolást, és nem indult be az újrahasznosítás sem.

 
A Szamos felső szakasza: sír a folyó. Forrás: Mi Szamosunk csoport
 

Szemétkorrupció

Az évtizedekkel ezelőtti szemétgazdálkodási struktúrák működnek úgy, hogy közben folyamatosan nő a termelt szemét mennyisége. Még a vonatkozó jogszabályalkotás is csak a 90-es évek végén indult el. Ebben az időszakban 240 nagy szemétlerakó működött Románia-szerte, többségüket a hetvenes években hozták létre, az akkori normáknak megfelelően. Az elavult gyűjtőközpontok felszámolására a csatlakozási tárgyalások éveiben 140 millió eurót kapott Románia, de a szeméttelepeket nem számolták fel. A csatlakozás után ultimátumot kapott az ország, mire 139 telepet be is zártak, de a többi 2017-ig (!) haladékot kapott. Azóta több mint négy év eltelt, de több nagyváros közelében még mindig megvannak a korszerűtlen, egészségre káros szemétlerakók, a gigantikus szeméthegyek. Románia 2007 és 2013 között 900 millió eurót hívhatott le hulladékgazdálkodásra, de ez sem volt elég a változáshoz. A 2018-ig tartó öt évben 500 millió eurónyi támogatás esett le – érdemi előrehaladás nélkül. A szelektív hulladékgyűjtés megszervezésére voltak ugyan kísérletek, de azok újrahaszonosítás nélkül szinte szó szerint a hamvukba haltak. Az Európai Unió 27 tagállama közül Románia a 26. a háztartási hulladék újrahasznosítása terén. A szemét 11 százalékát hasznosítják újra, míg az uniós átlag 47 százalék; az újrahasznosítás mértéke Magyarországon meghaladja a 37 százalékot, de Szlovákia és Bulgária is 30 százalék fölött teljesít.

A megdöbbentően rossz statisztika mögött elmaradt vagy rosszul kivitelezett fejlesztések, szabálytalanul felhasznált uniós források állnak. A korrupcióellenes harc élharcosa, Románia a hulladékgazdálkodás korrupcióján nem tudott úrrá lenni. Pár éve megjelentek a szelektív konténerek országszerte, és úgy tűnt, lassan, de rá lehet szoktatni az embere­ket a használatukra. Mivel azonban EU-konform szelektív hulladékfeldolgozó alig működött az országban, a különválogatott szemetet az erre szakosodott vállalatok ömlesztve vitték ugyanoda: a szabálytalanul működő szeméttelepekre. A szelektív gyűjtés kísérlete több településen megbukott, és mire az emberek hozzászoktak volna a szemét válogatásához és tárolásához, a speciális konténereket „kivonták a forgalomból”. Minden uniós figyelmeztetés, szigorítás ellenére csak a rossz tapasztalat maradt, hogy hiába próbálkoznak a civilek.

Máramaros megyében 2006-ban indítottak 70 millió eurós projektet egy megyei hulladékfeldolgozó telep kiépítésére Farkasaszóban (Fărcașa). Négy év telt el, mire az építkezés megkezdődött, és azóta még tizenegy év elröpült, de a telep még mindig nem működik – jelenlegi formájában nem is működhet. Eleve természetvédelmi terület közvetlen közelébe telepítették: a runci erdő szomszédságába, s olyan területre, ahol folyamatosak a földcsuszamlások. A környéken termálvizes források vannak. Minden az ellen szól, hogy itt szemétlerakó legyen. Az építkezési engedélyek és tervek szabálytalanságai miatt a Korrupcióellenes Ügynökség is vizsgálatot indított. De hiába a környezetvédelmi kifogások, a korrupcióellenes nyomozás, a tavalyi választások előtt a kormány rendkívüli támogatásról döntött, hogy a beruházást meg lehessen menteni, s így az uniós pénzt ne kelljen visszafizetni. A pénz évtizedek óta folyik Máramaros megyébe, de a szemét csak gyűlik, legfeljebb olykor 200 kilométerrel arrébb, Bihar megyébe szállítják, hogy ott dolgozzák fel. Már azt, ami egyáltalán eljut oda.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk