Interjú

„Aláásni a demokráciába vetett bizalmat”

Jessikka Aro, a finn közszolgálati média oknyomozó újságírója

Külpol

Az álhírekről és trollhordákról szóló cikkei megjelenésének másnapján a finn újságíró ellen nemcsak durva lejárató kampány és fenyegetéssorozat indult, de az orosz titkos­szolgálat is rászállt, még hazáját is kénytelen volt elhagyni egy időre. Aro felvette a kesztyűt: alapos könyvet írt az orosz információs hadviselésről Putyin trolljai címmel.

Magyar Narancs: Miért kezdett el az orosz dezinformációs műveletek után nyomozni?

Jessikka Aro: 2014-ben az ukrajnai orosz agresszióval kapcsolatban rengeteg álhír és összeesküvés-elmélet keringett a finn médiában, ezért úgy döntöttem, felderítem a forrásukat és leírom a terjedés útvonalát. Egyrészt folytatni szerettem volna a bátor orosz újságíró, Ljudmila Szavcsuk munkáját, aki már 2013-ban sikeresen beépült a szentpétervári trollgyárként elhíresült intézménybe, és leleplezte a nemzetközi közvélemény előtt a fizetett orosz trollokat. Én is felkerestem a Szavuskina utca 55. alatt lévő „Internetkutató Központot” (Internet Research Agency), ahol orosz politikai és üzleti érdekek szerint 0–24-ben hajtják végre az online dezinformációs műveleteket oroszul és angolul. Kollégáimmal telefonon érdeklődtünk a közösségimédia-operátori és szövegírói állásaikról. Megerősítették, hogy politikai természetű szövegekről lenne szó, több infót személyesen ígértek. Egyetlen érkező vagy távozó dolgozó sem nyilatkozott nekünk, de a biztonsági őr elszólta magát: amiatt tiltotta meg az épület fotózását, mert az „ki­emelten védett állami objektum”. Másrészt fel akartam mérni, mennyire hisznek az átlagosan tájékozott finnek a közvéleményt befolyásoló trolloknak, az orosz eredetű álhírek és konspirációk terjesztőinek; ehhez egy kisebb felmérést szerveztem. Úgy láttam, hogy az álhíreket elolvasó finnek nagy részének fogalma sincs arról, hogy léteznek fizetett állami propagandisták, és a közösségi fórumokat, vitákat álprofilokkal hivatásosan eltérítő trollok. Ha ez igaz, az szerintem nemcsak szabályozási, de nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet. Társadalmi vitát akartam indítani a jelenségről, ugyanis ha nem kezdünk el beszélni a gondosan megtervezett és a pszichológiai hadviselés eszközeit bevető orosz dezinformációs műveletekről és az ahhoz kapcsolódó online trolltevékenységről, még kiszolgáltatottabbá válunk. Azokban az években kezdett el szembesülni a világ az országok belügyeibe beavatkozó, politikusokat, diplomatákat, újságírókat célkeresztbe állító orosz közösségimédia-alapú információs háború merőben új jelenségével. Az ukrajnai háborús konfliktus és az Ukrajna fölött lelőtt utasszállító körüli orosz dezinformációs tevékenység, illetve a valódi információk után kutató újságírók ellen indított rágalomhadjáratok láttán a nyugati közvélemény nem nézhetett már félre.

MN: Finnországban az orosz dezinformáció belpolitikai kérdéseket is érintett?

JA: Ahogy felfejtettem a dezinformáció terjesztésének fonalait Finnországban, kiterjedt és összetett, orosz, finn és angol nyelvű hálózatra bukkantam. Rengeteg finn állampolgárhoz eljuthattak a téves infók. Többféle álhírt közöltek olyan oldalakon, amelyek a main­stream médiából elhallgatott híreket ígértek, ezeket aztán facebookos és twitteres álprofilok százai idézték. Azt az összeesküvés-elméletet terjesztették, hogy az Európai Unió és a NATO robbantotta ki az ukrán fegyveres konfliktust, és valójában nincsenek orosz katonák a területen. De számos történelemhamisító állítást is kolportáltak a finn–orosz kapcsolatokról is, és előszeretettel promotáltak kevéssé ismert szélsőjobboldali, politikailag besorolhatatlan, félőrült vagy komolyan vehetetlen politikai szereplőket. Közben mindent támadtak, ami demokratának vagy liberálisnak tűnt számukra. Az oroszok által terjesztett álhírek egy része nemzetközi közönséget céloz és külpolitikai konfliktusokról szól, egy másik részük specifikus, az adott ország viszonyaihoz passzol, de ez utóbbiak is ugyanazokra a panelekre épülnek. Tulajdonképpen minden demokratikus országban felfedezik az amerikai titkosszolgálatok által generált ruszofóbiát – az orosz dezinformációs kampányoknak nem az ötletesség és a változatosság a fő ismérvük. Vannak olyan valódi trollok is, akik arccal és névvel vállalják ugyanezeket a hazugságokat, ők orosz állami propagandisták, akikről ezt más nem tudja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.