Interjú

„Aláásni a demokráciába vetett bizalmat”

Jessikka Aro, a finn közszolgálati média oknyomozó újságírója

Külpol

Az álhírekről és trollhordákról szóló cikkei megjelenésének másnapján a finn újságíró ellen nemcsak durva lejárató kampány és fenyegetéssorozat indult, de az orosz titkos­szolgálat is rászállt, még hazáját is kénytelen volt elhagyni egy időre. Aro felvette a kesztyűt: alapos könyvet írt az orosz információs hadviselésről Putyin trolljai címmel.

Magyar Narancs: Miért kezdett el az orosz dezinformációs műveletek után nyomozni?

Jessikka Aro: 2014-ben az ukrajnai orosz agresszióval kapcsolatban rengeteg álhír és összeesküvés-elmélet keringett a finn médiában, ezért úgy döntöttem, felderítem a forrásukat és leírom a terjedés útvonalát. Egyrészt folytatni szerettem volna a bátor orosz újságíró, Ljudmila Szavcsuk munkáját, aki már 2013-ban sikeresen beépült a szentpétervári trollgyárként elhíresült intézménybe, és leleplezte a nemzetközi közvélemény előtt a fizetett orosz trollokat. Én is felkerestem a Szavuskina utca 55. alatt lévő „Internetkutató Központot” (Internet Research Agency), ahol orosz politikai és üzleti érdekek szerint 0–24-ben hajtják végre az online dezinformációs műveleteket oroszul és angolul. Kollégáimmal telefonon érdeklődtünk a közösségimédia-operátori és szövegírói állásaikról. Megerősítették, hogy politikai természetű szövegekről lenne szó, több infót személyesen ígértek. Egyetlen érkező vagy távozó dolgozó sem nyilatkozott nekünk, de a biztonsági őr elszólta magát: amiatt tiltotta meg az épület fotózását, mert az „ki­emelten védett állami objektum”. Másrészt fel akartam mérni, mennyire hisznek az átlagosan tájékozott finnek a közvéleményt befolyásoló trolloknak, az orosz eredetű álhírek és konspirációk terjesztőinek; ehhez egy kisebb felmérést szerveztem. Úgy láttam, hogy az álhíreket elolvasó finnek nagy részének fogalma sincs arról, hogy léteznek fizetett állami propagandisták, és a közösségi fórumokat, vitákat álprofilokkal hivatásosan eltérítő trollok. Ha ez igaz, az szerintem nemcsak szabályozási, de nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet. Társadalmi vitát akartam indítani a jelenségről, ugyanis ha nem kezdünk el beszélni a gondosan megtervezett és a pszichológiai hadviselés eszközeit bevető orosz dezinformációs műveletekről és az ahhoz kapcsolódó online trolltevékenységről, még kiszolgáltatottabbá válunk. Azokban az években kezdett el szembesülni a világ az országok belügyeibe beavatkozó, politikusokat, diplomatákat, újságírókat célkeresztbe állító orosz közösségimédia-alapú információs háború merőben új jelenségével. Az ukrajnai háborús konfliktus és az Ukrajna fölött lelőtt utasszállító körüli orosz dezinformációs tevékenység, illetve a valódi információk után kutató újságírók ellen indított rágalomhadjáratok láttán a nyugati közvélemény nem nézhetett már félre.

MN: Finnországban az orosz dezinformáció belpolitikai kérdéseket is érintett?

JA: Ahogy felfejtettem a dezinformáció terjesztésének fonalait Finnországban, kiterjedt és összetett, orosz, finn és angol nyelvű hálózatra bukkantam. Rengeteg finn állampolgárhoz eljuthattak a téves infók. Többféle álhírt közöltek olyan oldalakon, amelyek a main­stream médiából elhallgatott híreket ígértek, ezeket aztán facebookos és twitteres álprofilok százai idézték. Azt az összeesküvés-elméletet terjesztették, hogy az Európai Unió és a NATO robbantotta ki az ukrán fegyveres konfliktust, és valójában nincsenek orosz katonák a területen. De számos történelemhamisító állítást is kolportáltak a finn–orosz kapcsolatokról is, és előszeretettel promotáltak kevéssé ismert szélsőjobboldali, politikailag besorolhatatlan, félőrült vagy komolyan vehetetlen politikai szereplőket. Közben mindent támadtak, ami demokratának vagy liberálisnak tűnt számukra. Az oroszok által terjesztett álhírek egy része nemzetközi közönséget céloz és külpolitikai konfliktusokról szól, egy másik részük specifikus, az adott ország viszonyaihoz passzol, de ez utóbbiak is ugyanazokra a panelekre épülnek. Tulajdonképpen minden demokratikus országban felfedezik az amerikai titkosszolgálatok által generált ruszofóbiát – az orosz dezinformációs kampányoknak nem az ötletesség és a változatosság a fő ismérvük. Vannak olyan valódi trollok is, akik arccal és névvel vállalják ugyanezeket a hazugságokat, ők orosz állami propagandisták, akikről ezt más nem tudja.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Falafel kapható a túlvilágon

A mesterséges intelligencia (MI) térnyerésével, a ChatGPT és társainak elterjedésével úgy néz ki, nem tudjuk továbbkerülgetni a kérdést: hová lesz az emberiség, ha mindent és mindenkit a gépek irányítanak majd?

„Haj, ifjúság!”

A zeneszerzőt ünneplő nagyszabású koncertsorozatban az elhangzott kompozíciók mintegy fele származott Ligeti Györgytől, a többi mű a kontextust rajzolta meg az életmű köré. Mindenekelőtt a jó barát és pályatárs, Kurtág György művészetét, de megjelentek Ligeti mesterei, követői, fia, Lukas Ligeti, és mindazok, akik a legtágabban értelmezett jazz és az improvizáció felől érkezve mutatták meg, hogyan hatott rájuk a 100 éve született mester zenéje.

Kit hívnál fel először?

Hajdu Szabolcs remek drámaíró. Alapvetően film- és színházi rendezőként szoktuk őt számon tartani, pedig írói tudása legalább ilyen fontos az alkotásaiban, ahogy ebben a darabjában is, ahol még a tőle megszokottnál is banálisabb helyzeteket ír meg, rendkívül érzékenyen.

Mitől egészséges egy társadalom?

Mitől lesz fontos egy könyv? Például attól, válaszolhatnánk, hogy a mindennapjainkat meghatározó kérdésekkel foglalkozik. De ez nem teljesen igaz, ettől csak aktuális lenne. Fontossá az teheti, ha ezekhez a kérdésekhez a szokásostól eltérő szemszögből közelítve, az elvárttól eltérő válaszokat, illetve a lehetséges válaszok más rétegeinek megértését kínálja. Ez a könyv aktuális és fontos.

Visszabukott

Ókovács Szilvesztert meghosszabbították Bicskéig. Május 26-án, egy nappal a határidő előtt Csák János bejelentette, hogy a 2011 óta regnáló igazgató maradhat az Operaház élén. „Friss, vitális, innovatív” miniszterünk – ezek Ókovács szavai – éppen egy ázsiai útról tért haza, így hát ki kárhoztatná, hogy nem tudta meghallgatni a lehetséges jelölteket? Épp csak arra maradt ideje, hogy összehívjon egy sajtótájékoztatót, ahol csodálkozásának is hangot adott: az igazgatóválasztást nagyobb érdeklődés övezte, mint az Operaház előadásait.

Szakemberek

Zvečan, Leposavić, Zubin Potok – három nagyobbacska település Koszovó Köztársaság északi részén, ahol a szerb nemzetiségű lakosok erős többségben vannak; miként a Szerbiával határos Mitrovica megyében, és annak legnagyobb városában, Mitrovicában is.

„Csinálom a káoszt”

Az idén éppen három évtizede működő TÁP Színházból máig nem ment ki a meglepetés ereje. Ő mégis azt mondja, hogy azzal az abszurd színházzal, amelyet a hatalom működtet, nem tud versenyezni.

Ideiglenesen alkalmatlan

A baj mindig csőstül jön – tartja a mondás, és nagyon úgy néz ki, hogy ez most a magyar–EU-kapcsolatokra is igaz. Nem elég az uniós szerződésben foglalt alapértékek és alapvető polgári jogok megsértése miatt indult, ún. 7-es cikkely szerinti eljárás. Nem elég, hogy Magyarország lassan hat hónapja nem jut hozzá több ezer milliárd forint EU-támogatáshoz. Az Európai Parlament a múlt héten újabb frontot nyitott az Orbán-kormány ellen.

Egyből egyet

Jogerőre emelkedett a strasbourgi bíróságnak a magyar választási rendszer nemzetiségi voksolását súlyosan kifogásoló határozata. A jövő júniusban esedékes nemzetiségi választásig módosítani kellene a nemzetiségi törvényt, de egyelőre a több honi kisebbséget sújtó etnobizniszre sincs megoldás.

Kémények és kéményebbek

A gazdálkodó szervezetek 80 százaléka ma sem tudja, hogy számukra nem ingyenes a kémények ellenőrzése. Egy hét évvel ezelőtti, a rezsicsökkentés miatt hozott változtatás felborította a kéményseprőszakmát is: cégek mentek tönkre, miközben a katasztrófavédelem nem bírja el a többletterhet.