Megérteni Törökországot: A Merve Kavakci-ügy

  • Manyasz Róbert (Bejrút)
  • 1999. május 6.

Külpol

Ami a május elsejét illeti, a legtöbb török városban nem volt akadálya az ünneplésnek. Egyedül csak Diyarbakirban tiltották meg a felvonulást, az egyetlen olyan nagyvárosban, amelyben a legális kurd párt, a HADEP adja a polgármestert. Igaz, ünnepelni valójában nem volt mit.

Az ország, alighogy túl van a PKK által gerjesztett polgárháborún, máris belesodródott a Kosovo körüli harcokba. Abdullah Öcalan pere még meg sem kezdődött, annyi azonban bizonyos, hogy Cevdet Volkan főügyész pénteken halálbüntetést kért a fejére. S naponta váltják egymást a tüntetők, nagyobbrészt fiaikat gyászoló katonaanyák, akik a kivégzést ki is akarják erőszakolni. Maga a per május 31-én kezdődik majd, Imrali szigetén, nemzetközi megfigyelők nélkül. S itt vannak a választások is, amelyek eredményeképpen biztosra vehetjük, hogy a Török Köztársaság 56. kormánya eleve halva született. Jelenleg csak annyi bizonyos, hogy a lehető legrosszabbat, az iszlamista-nacionalista koalíciót mindenki el akarja kerülni, maguk az iszlamisták és a nacionalisták is.

Mindkét párt az Ecevit vezette Demokratikus Baloldali Párt (DSP) kezéért liheg, de a kényszerházasság elmaradása esetén egyértelműen Devlet Bahceli MHP-vezért illeti a következő kormányalakítási felkérés. És akkor már csak a zöld-szürke koalíció marad reális alternatívaként. (Valószínűleg erre játszik a jelenlegi török belpolitika leggátlástalanabb alakja, Tansu Ciller is, akit saját pártjának vezetői napi rendszerességgel noszogatnak lemondásra.)

Öröm az ürömben,

hogy a török biztonsági szerveknek sikerült elkapniuk az anatóliai Escobarként jellemzett Ramazan Yildizt és huszonegy társát, akiket közel egy éve hajszoltak már. Abdullah Catli és Oral Celik után elérte a sorsa a török kábítószer-maffia harmadik fejét is. (Keresztapának ez esetben nem hívhatjuk őket.) Az elmúlt másfél év csendes, az Öcalan-ügy által teljesen elhomályosított eseménye volt az, hogy a török rendőrségnek komoly nemzetközi segítséggel sikerült alaposan szétzilálnia s talán a padlóra is küldenie a szervezett bűnözést. Maga Yildiz korántsem volt fegyveres útonálló, inkább a nagyvonalú üzletember pózában tetszelgett, aki szívesen és sokszor nyúlt a zsebébe, ha közcélokra kellett adakozni.

S ami a legkínosabb, ő finanszírozta az egykori államelnök Turgut Özal fia, Ahmet Özal választási kampányát. Nevezett szülővárosában, Malatyában jutott független képviselői székhez. Rács mögé került az a három terrorista is, akik március 13-án egy piaci robbantásban 13 emberéletet oltottak ki.

Mindezeket leszorítja a címlapokról

egy divatkérdés

Milyen ruhában jelenjék meg a május 2-án esedékes eskütételen a parlament második legfiatalabb tagja, Merve Kavakci? A hölgyet az iszlamista Erénypárt listáján választották képviselőnek. Édesapja, Yusuf Ziya Kavakci az erzurumi egyetem teológiai fakultásának dékánja volt 1974-ben, jelenleg pedig egy texasi iszlám közösség imámja. Édesanyja, Gülseren Kavakci az erzurumi egyetemen németet tanított. Õ volt az első nő, aki Törökországban fejkendőben ült egyetemi katedrára. Lánya pedig az első parlamenti képviselőként szeretné ugyanezt megtenni. És most ezen áll a bál Törökországban.

Félreértés ne essék, a renitens leányzót senki sem kényszeríti arra, hogy kendőt viseljen a fején. Sőt. Lebeszélné erről még a pártelnöke is. Nem csoda, hiszen nem is az ő embere, hanem egy idősödő politikai hulla, Necmettin Erbakan jelöltje volt. Még keményebben szól ellene Ali Riza Septioglu, az alakuló nemzetgyűlés korelnöke. Õ szombaton még szent esküvéssel fogadta, hogy Merve, aki fejkendője alatt a házszabályban előírt kosztümöt, az alatt pedig lazacszín, D jelzésű melltartót visel egyébként, fejkendősen nem tesz esküt a parlamentben. Annyi pedig bizonyos, hogy Mervénk máris az alakuló nemzetgyűlés elnökségének korjegyzői tisztét hagyta ott fejkendőjéért.

Nem úgy, mint a Nemzeti Akciópártot képviselő Nesrin Ünal, aki pártelnöke nyomására

levette

a főkötőt. Pedig őt csak egy sima mezei képviselőség várta. Aki ezt megérti, az legalább este a sötétben, lefekvés után, de még elalvás előtt belesuttoghatja a párnacihájába vagy a kedvese fülébe, hogy érti a török belpolitikát. Vagy legalábbis annyit megtehet, hogy megérti, mit jelent az a szó, demokrácia, törökül. Merve ugyanis arra hivatkozott, hogy a török parlament házszabálya nem tiltja tételesen, hogy fejkendőt viseljen, míg a hivatalos álláspontot képviselő Ali Riza Septioglu parlamenti elnök szerint ezzel az erővel a kötelezően előírt öltöny és nyakkendő mellett bármelyik képviselő

strandpapucsban

is megjelenhetne az ülésen. Igaz, a nyolc elemit végzett Ali Riza bej, a török parlament közismerten leghülyébb tagja, aki, amikor valamelyik hetvenes évekbeli strandkormányban éppen a meteorológiai ügyekkel megbízott tárca nélküli miniszteri tisztséget viselte, hivatali Mercedese első üléséről kiparancsolta a személyi testőrét, mondván, mit keres az ő helyén.

Mindezek ellenére a többség kifejezetten a köztársasági államforma elleni provokációnak vette Merve megjelenését a parlamentben. Ha ki nem zavarták is, de azt megakadályozták, hogy képviselőként esküt tegyen. A parlamenti botrány közepette, amelyben Ecevit miniszterelnök személyesen is kirohant az új módi ellen, megszületett egy mosoly is.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a bölcsen hallgató kisebb pártok mellett éppen az újonnan helyzetbe került Nemzeti Akciópárt (MHP) állt ki Ecevit mellett, akár úgy is, hogy leparancsolta a fejkendőt a saját képviselőnőjéről. Úgy tűnik, hogy mégiscsak összejön a DSP, az ANAP és az MHP furcsa koalíciója.

Erről szólt tehát Merve főkötőjének tanulságos meséje.

Dobrovits Mihály

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.