Megérteni Törökországot: A Merve Kavakci-ügy

  • Manyasz Róbert (Bejrút)
  • 1999. május 6.

Külpol

Ami a május elsejét illeti, a legtöbb török városban nem volt akadálya az ünneplésnek. Egyedül csak Diyarbakirban tiltották meg a felvonulást, az egyetlen olyan nagyvárosban, amelyben a legális kurd párt, a HADEP adja a polgármestert. Igaz, ünnepelni valójában nem volt mit.

Az ország, alighogy túl van a PKK által gerjesztett polgárháborún, máris belesodródott a Kosovo körüli harcokba. Abdullah Öcalan pere még meg sem kezdődött, annyi azonban bizonyos, hogy Cevdet Volkan főügyész pénteken halálbüntetést kért a fejére. S naponta váltják egymást a tüntetők, nagyobbrészt fiaikat gyászoló katonaanyák, akik a kivégzést ki is akarják erőszakolni. Maga a per május 31-én kezdődik majd, Imrali szigetén, nemzetközi megfigyelők nélkül. S itt vannak a választások is, amelyek eredményeképpen biztosra vehetjük, hogy a Török Köztársaság 56. kormánya eleve halva született. Jelenleg csak annyi bizonyos, hogy a lehető legrosszabbat, az iszlamista-nacionalista koalíciót mindenki el akarja kerülni, maguk az iszlamisták és a nacionalisták is.

Mindkét párt az Ecevit vezette Demokratikus Baloldali Párt (DSP) kezéért liheg, de a kényszerházasság elmaradása esetén egyértelműen Devlet Bahceli MHP-vezért illeti a következő kormányalakítási felkérés. És akkor már csak a zöld-szürke koalíció marad reális alternatívaként. (Valószínűleg erre játszik a jelenlegi török belpolitika leggátlástalanabb alakja, Tansu Ciller is, akit saját pártjának vezetői napi rendszerességgel noszogatnak lemondásra.)

Öröm az ürömben,

hogy a török biztonsági szerveknek sikerült elkapniuk az anatóliai Escobarként jellemzett Ramazan Yildizt és huszonegy társát, akiket közel egy éve hajszoltak már. Abdullah Catli és Oral Celik után elérte a sorsa a török kábítószer-maffia harmadik fejét is. (Keresztapának ez esetben nem hívhatjuk őket.) Az elmúlt másfél év csendes, az Öcalan-ügy által teljesen elhomályosított eseménye volt az, hogy a török rendőrségnek komoly nemzetközi segítséggel sikerült alaposan szétzilálnia s talán a padlóra is küldenie a szervezett bűnözést. Maga Yildiz korántsem volt fegyveres útonálló, inkább a nagyvonalú üzletember pózában tetszelgett, aki szívesen és sokszor nyúlt a zsebébe, ha közcélokra kellett adakozni.

S ami a legkínosabb, ő finanszírozta az egykori államelnök Turgut Özal fia, Ahmet Özal választási kampányát. Nevezett szülővárosában, Malatyában jutott független képviselői székhez. Rács mögé került az a három terrorista is, akik március 13-án egy piaci robbantásban 13 emberéletet oltottak ki.

Mindezeket leszorítja a címlapokról

egy divatkérdés

Milyen ruhában jelenjék meg a május 2-án esedékes eskütételen a parlament második legfiatalabb tagja, Merve Kavakci? A hölgyet az iszlamista Erénypárt listáján választották képviselőnek. Édesapja, Yusuf Ziya Kavakci az erzurumi egyetem teológiai fakultásának dékánja volt 1974-ben, jelenleg pedig egy texasi iszlám közösség imámja. Édesanyja, Gülseren Kavakci az erzurumi egyetemen németet tanított. Õ volt az első nő, aki Törökországban fejkendőben ült egyetemi katedrára. Lánya pedig az első parlamenti képviselőként szeretné ugyanezt megtenni. És most ezen áll a bál Törökországban.

Félreértés ne essék, a renitens leányzót senki sem kényszeríti arra, hogy kendőt viseljen a fején. Sőt. Lebeszélné erről még a pártelnöke is. Nem csoda, hiszen nem is az ő embere, hanem egy idősödő politikai hulla, Necmettin Erbakan jelöltje volt. Még keményebben szól ellene Ali Riza Septioglu, az alakuló nemzetgyűlés korelnöke. Õ szombaton még szent esküvéssel fogadta, hogy Merve, aki fejkendője alatt a házszabályban előírt kosztümöt, az alatt pedig lazacszín, D jelzésű melltartót visel egyébként, fejkendősen nem tesz esküt a parlamentben. Annyi pedig bizonyos, hogy Mervénk máris az alakuló nemzetgyűlés elnökségének korjegyzői tisztét hagyta ott fejkendőjéért.

Nem úgy, mint a Nemzeti Akciópártot képviselő Nesrin Ünal, aki pártelnöke nyomására

levette

a főkötőt. Pedig őt csak egy sima mezei képviselőség várta. Aki ezt megérti, az legalább este a sötétben, lefekvés után, de még elalvás előtt belesuttoghatja a párnacihájába vagy a kedvese fülébe, hogy érti a török belpolitikát. Vagy legalábbis annyit megtehet, hogy megérti, mit jelent az a szó, demokrácia, törökül. Merve ugyanis arra hivatkozott, hogy a török parlament házszabálya nem tiltja tételesen, hogy fejkendőt viseljen, míg a hivatalos álláspontot képviselő Ali Riza Septioglu parlamenti elnök szerint ezzel az erővel a kötelezően előírt öltöny és nyakkendő mellett bármelyik képviselő

strandpapucsban

is megjelenhetne az ülésen. Igaz, a nyolc elemit végzett Ali Riza bej, a török parlament közismerten leghülyébb tagja, aki, amikor valamelyik hetvenes évekbeli strandkormányban éppen a meteorológiai ügyekkel megbízott tárca nélküli miniszteri tisztséget viselte, hivatali Mercedese első üléséről kiparancsolta a személyi testőrét, mondván, mit keres az ő helyén.

Mindezek ellenére a többség kifejezetten a köztársasági államforma elleni provokációnak vette Merve megjelenését a parlamentben. Ha ki nem zavarták is, de azt megakadályozták, hogy képviselőként esküt tegyen. A parlamenti botrány közepette, amelyben Ecevit miniszterelnök személyesen is kirohant az új módi ellen, megszületett egy mosoly is.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a bölcsen hallgató kisebb pártok mellett éppen az újonnan helyzetbe került Nemzeti Akciópárt (MHP) állt ki Ecevit mellett, akár úgy is, hogy leparancsolta a fejkendőt a saját képviselőnőjéről. Úgy tűnik, hogy mégiscsak összejön a DSP, az ANAP és az MHP furcsa koalíciója.

Erről szólt tehát Merve főkötőjének tanulságos meséje.

Dobrovits Mihály

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.