Rigában elbontották az utolsó szovjet győzelmi emlékművet

  • MTI/narancs.hu
  • 2022. május 14.

Külpol

Azt, amit 1997-ben önkéntesek akartak felrobbantani, azonban az akció rosszul sült el: két önkéntes meghalt, de az emlékmű sértetlen maradt.

A Vörös Hadsereg dicsőségét hirdető, a szovjet korszakból származó és heves viták tárgyát képező monumentális rigai emlékű lebontásáról határozott pénteki ülésén a városi tanács.

A lett főváros önkormányzata egyben utasította a helyi műemlékeket gondozó hivatalt, hogy szervezze meg a 79 méter magas obeliszk elbontását.

A bontás nem lesz olcsó, mert a gigantikus emlékművet vasbetonból emelték és az több óriási bronzszobrot is magába foglal - mondta a városi tanács vitájában Martins Stakis rigai polgármester.

Az obeliszket 1979 és 1985 között emelték, hogy így örökítsék meg a szovjet hadseregnek a náci Németország fölött aratott győzelmét. Évről évre lettországi oroszok ezrei gyűltek össze az emlékműnél május 9-én, hogy megemlékezzenek a második világháborúban aratott győzelemről. Ez a dátum ugyanakkor a lettek többsége számára a csaknem 50 évig tartó szovjet megszállás kezdetét jelenti.

Lettország lakosságának 30 százalékát oroszok teszik ki.

A függetlenné válás után, 1991-ben csaknem az összes szovjet emlékművet és emléktáblát eltüntették Lettországban, kivéve a szovjet hősi temetőkben lévőket. A monumentális rigai emlékművet egy 1994-es lett-orosz kormányközi szerződés védte eddig, a lett parlament azonban csütörtökön megszavazta a szerződés módosítását, így az nem biztosít többé jogi védelmet a vitatott emlékműnek.

A rigai orosz nagykövetség csütörtökön Twitter-üzenetben fejezte ki felháborodását az "áruló és igazolhatatlan" lépés miatt, amely – mint hangsúlyozták – nélkülöz minden erkölcsi vagy jogi alapot.

1997-ben önkéntesek egy csoportja dinamittal megpróbálta lerombolni a szovjet emlékművet, a robbanás azonban idő előtt bekövetkezett és megölt két önkéntest. Később több, a szükséges 10 ezres aláírásszámot tartalmazó petíció is kérte az elbontást, de a hatóságok mindeddig elutasították a kérelmet.

A szovjet hősi emlékmű lebontásáról közvetlenül azután újult ki a vita, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, és az különösen fellángolt a bucsai tömegsírok felfedezése után.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.