Teljesült Orbán Viktor vágya: végre találkozhatott egyik példaképével

  • narancs.hu
  • 2017. június 30.

Külpol

Ha egy álom egyszer valóra válik.

Ankarában pénteken üzleti konferenciát és török–magyar kormányzati csúcstalálkozót tartottak, ahol végre Orbán Viktor személyesen is találkozhatott Erdoğan elnökkel.

Mutatjuk:

false

 

Fotó: MTI/EPA/A

false

Fotó: MTI/EPA/A

false

 

Fotó: MTI/EPA/A

Orbán Viktor az eseményeket követően kijelentette: „Az az érdekünk, hogy Törökország stabil és erős ország legyen egyértelmű és világos vezetéssel, amely képes érvényt szerezni az akaratának.” A magyar miniszterelnök az Erdoğan elnöknek teljhatalmat biztosító népszavazásról annyit mondott, hogy „a török alkotmányos változásokat üdvözöljük, mert bár ez török belügy, ezek növelik Törökország képességét, hogy meg tudja védeni Európát, és segítségére legyen Magyarországnak is”.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.