Túlságosan zajos vagány (Meciar - nyelvtörvény és népszavazás között)

  • - illavai -
  • 1997. február 13.

Külpol

Azóta, hogy 1995. március 19-én Párizsban Horn és Meciar aláírta "a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről" szóló szerződést, a két miniszterelnök légyottjain kívül nem sok jó történt a két állam kapcsolatában, hacsak a közelmúlt vízügyi félreértését nem számítjuk annak. Vagy azt, hogy a nyelvtörvénnyel kapcsolatos huzavonák és agárhátrébbvonások kavalkádjában végül csak odavész a magyar kisebbség önrendelkezési joga.
Azóta, hogy 1995. március 19-én Párizsban Horn és Meciar aláírta "a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről" szóló szerződést, a két miniszterelnök légyottjain kívül nem sok jó történt a két állam kapcsolatában, hacsak a közelmúlt vízügyi félreértését nem számítjuk annak. Vagy azt, hogy a nyelvtörvénnyel kapcsolatos huzavonák és agárhátrébbvonások kavalkádjában végül csak odavész a magyar kisebbség önrendelkezési joga.

Szlovákiában a kormánykoalíció vezető mozgalma és két szélsőséges kísérőpártja láthatóan egyre inkább úgy érzi, hogy zsebében az alapszerződéssel jogában áll a magyar kisebbség jogainak radikális megnyirbálása. Az államnyelvtörvény, a közigazgatási felosztásról szóló törvény, a köztársaság védelmének megerősítését szolgáló büntető törvénykönyvi szigorítások elfogadása és érvényesítése, nem kevésbé az úgynevezett Matica-törvény előkészítése azt jelzi, hogy Meciar és a nemzeti párti héják verbális nacionalizmusa törvényekre hivatkozó napi gyakorlattá kezd válni.

Az államnyelvtörvény

akárcsak az említett többi szlovák parlamenti dokumentum alapvetően két célt szolgál: a populista-nacionalista erők egységét és hárommandátumnyi parlamenti többségét kívánja tartósítani, illetve a mostanság magukra találó szlovák ellenzéki pártok szövetségeseként fellépő kisebbségi magyar pártok szavazóbázisát igyekszik szétzilálni, megfélemlíteni, megosztani és a szlovák ellenzéktől is elszigetelni.

Meciar belpolitikai sakkhúzásai azonban egyre több érdeket sértenek és egyre nagyobb ellenérzést váltanak ki. A múlt év végén a Carnogursky vezette Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom, a Meciar-féle pártból egykori miniszterei vezetésével leszakadt Demokratikus Unió és a kereszténydemokratáktól békésen elvált, Ján Langos vezette Demokrata Párt az addiginál szorosabb, koalíciós típusú együttműködésről döntött. Az így létrejött Kék Koalíció szakítani próbál azzal az eleve elhibázottnak látszó korábbi elgondolással, amely szerint Meciar kétszeri megbuktatásának és háromszori politikai feltámadásának tapasztalataiból okulva, az ellenzéknek egy teljes cikluson keresztül hagynia kell az államalapító kormányfőt tombolni, hadd lássa az istenadta nép, kivel is van dolga, mielőtt még egyszer eszébe jutna megválasztani.

Meciart azonban keményebb fából faragták, semhogy egy ilyen

négy évre szóló

szabadjegy

rémétől inába szálljon a bátorsága. Szép módszeresen, a legdidaktikusabb akciófilmek - kisvárosokat percek alatt lebontó - terminátorait lekoppintva, röpke két év alatt ízekre szedte a szlovák demokrácia zsenge és törékeny intézményrendszerét, a privatizáció ágyúját Gábor Áron-i hevülettel felvirágozta, és az ellentábor szekértáborai ellen irányította.

Néha-néha az ellenfelek és a világ megtévesztésére halk-szelíd szóval békülékeny és kompromisszumra hajló hangokat hallat, amitől az ellenzék és a világ elérzékenyül, míg észre nem veszi, hogy megint át lett verve. Meciart csak a maga igaza és a hatalom érdekli, és - Szlovákia talpon maradása és az utóbbi évek viszonylagos gazdasági sikerei láttán - a csalhatatlanság és tévedhetetlenség tudata is elhatalmasodni látszik rajta. Mindazonáltal a Kék Koalíció a magyar koalícióval és a legtöbbször Meciar felé kilengő Demokratikus Baloldal nevű kommunista utódpárt józanabb részével együtt nem teljesen esélytelen. A jövő márciusi

köztársaságielnökválasztás

és a fél évvel később esedékes parlamenti választások a jelenlegi erőviszonyok mellett alkotmányos válsághoz vezethetnek: az elnök megválasztásához szükséges háromötödös többséget még elméletileg is nehezen lehet elképzelni. A sikertelen elnökválasztás Meciar számára hozhatja meg a teljes hatalom megragadására alkalmas pillanatot, mert az alkotmány rendelkezései szerint ideiglenesen ő venné át az elnöki jogkörök nagy részét. Az ellenzék s vélhetően a választópolgárok napról napra növekvő része nem igazán szeretné átélni ezt. Éppen ezért a Kék és a magyar koalíció támogatásával

aláírásgyűjtés

kezdődött a közvetlen elnökválasztás kiírásáról dönteni hivatott népszavazás kezdeményezésére. A szükséges aláírások kétharmada már összegyűlt, s napok kérdése, hogy a két koalíció képviselői hivatalosan is kezdeményezhessék a népszavazás kiírását.

A kormányzó politikai pártok és a valóságos szlovákiai politikai szimpátiák közt egyre jobban szétnyíló olló miatt Szlovákia (viszonylagos gazdasági stabilitása, sikerei ellenére) jórészt éppen a mostani kormányerők már-már beteges befelé fordulásának köszönhetően a kelet-közép-európai régió potenciális válságforrásává válhat. A szlovák hadügyminiszter s más vezető politikusok a Moszkva és Brüsszel által egyaránt garantált szlovák semlegesség ködös elképzeléseivel már külpolitikailag is igyekeznek kijelölni a meciari külön út vonalát - amennyiben külön útnak számít, ha valaki kijelenti, hogy amennyiben Szlovákia nem, akkor Magyarország sem teheti be a lábát Európába, mint tette ezt Meciar. Moszkvában, úgy hírlik, szerették az ötletet.

- illavai -


Ex lex Hudec

A felsorolt törvények közül kétségkívül az államnyelvtörvény érinti leginkább sérelmesen a szlovákiai magyarságot, holott bevezető rendelkezései közül az egyik tételesen is leszögezi: "A törvény nem szabályozza a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok nyelveinek használatát. Ezen nyelvek használatát külön törvények szabályozzák." A mostani szlovák kormánypártok parlamenti szavazógépezete a kelet-európai nacionalizmusok legbornírtabb hagyományait követve, a törvényesség látszatát keltve, valójában egyfajta nyelvhasználati ex lex állapotot kialakítva próbálja a szlovákiai lakosság közel húsz százalékát kitevő kisebbségek anyanyelvi jogait minél inkább leszűkíteni és az államigazgatásban gyakorlatilag törvényen kívül helyezni.

Jóllehet az európai kisebbségi főbiztos előtt és más kínos nemzetközi számonkérések idején a kormányfőtől kezdve a kormánypártok számos vezető politikusa is ígéretet tett az európai kisebbségi és regionális nyelvek chartájában foglalt kisebbségi nyelvhasználati jogok külön törvényben való szlovákiai rögzítésére, újabban ezt az ígéretüket is tagadják és cáfolják. És ez a nyelvjogi viták egyik legzimankósabb kísérőjelensége: pozsonyi kormánykörökben az elmúlt hónapokban a külügyminiszter kivételével láthatóan egyre kevesebbet törődnek a szavahihetőség, a ki- és beszámíthatóság látszatával. Az egyre határozottabban számon kért államnyelvtörvény kétmondatos 9. paragrafusa komoly megtorlásokra adhat módot a két szlovák kultusztárca vezetőjének. "Amennyiben hiányosságokat állapít meg (a kultusztárca - a szerk. megj.), figyelmezteti azokra azokat a jogi személyeket, illetve magánszemélyeket, amelyek tevékenységében ezeket a hiányosságokat felfedezték, és jogosult egyben arra is, hogy a jogellenes állapot megszüntetését kérelmezze."

Az államnyelvtörvényt előterjesztő kultuszminiszter, a kommunista és nem teljesen érdemtelen szépírói múltját nacionalista víziók megvalósításával elfedni kívánó Ivan Hudec, valamint a történelem-tanárnőként indult Eva Sladkovská oktatási miniszter máris emelt hangon követeli az államnyelv szentségét és kizárólagosságát rögzítő törvény szigorú betartását.

1997. január 1-jével hatályba lépett az immár egy éve érvényes szlovákiai államnyelvtörvény 10. paragrafusa, amely a nyelvtörvény előírásai ellen vétő jogi személyek és a vállalkozói engedéllyel rendelkező magánszemélyek bírságolását is lehetővé teszi. Egyelőre azonban inkább a magyar kulturális intézmények, iskolák ellenállni próbáló alkalmazottainak eltávolítása, vagyis az államapparátus teljes elszlovákosítása folyik, a törvény képmutató szövegezése mögött a 19. századi nacionalizmus kísértet-atyafiai zavartalanul asszimilálnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.