Egotrip
Tóth Gábor Attila: Szabadláb
"Minden angolnak lakháza erőssége, legyen az akár szalmakunyhó, melyet az ég viharai körülzúgnak, a zápor betörhet, a vész betörhet, de a király be nem törhet" - hangzik a szentencia az angolok egyik ősi jogáról.
Tartalom
MaNcs, IX. évf. 07. szám, (1997.02.13.) (1997-02-13)
Egotrip
Egotrip
Kádár Tamás: Reklámocska (Avagy tudósítás a lélek állapotáról)
Avagy tudósítás a lélek állapotáról
Para
Egotrip
Kovács Imre: Én
Ilyen a magyar gettó - mármint nem az a régi, hanem ez a mostani -, képtelen kiizzadni egy rendes zenekart, egy olyan jó lábszagú gettózenekart, mint amilyenek az óceánon túl vannak, csak éheznek meg rabolnak meg ölnek egész nap, aztán este meg bámulják a tévét ahelyett, hogy megénekelnék a problémáikat. Teljesen igaza volt a Zanáéknak, amikor felkarolták ezt az ügyet, volt ez az űr, a Zana meg már unt cowboy lenni, csináltak gettórockot, nehogy már a nélkül kelljen belépni a második évezredbe. Ez jó, világos, tiszta geciség, ilyet szeretnék csinálni írásban. Ennél már csak az lett volna nagyobb pofátlanság a részéről, ha Tampere külvárosában alakít egy finn népzenekart, bár lehet, hogy odáig nem lehet ellátni a Svábhegyről, meg a taxi is drága.
Egotrip
Hammer Ferenc: Paszták népe (Rémhír)
A rémhír a vicchez hasonlatos kollektív bölcsesség, melyhez három dolog kell. 1) Legyen hihetetlen (ezért nem lehet rémhír, hogy egy taxis Bonyhádot érintve vitt át valakit a Piafból a Picasso Pointba). 2) Legyen újdonság (ezért nem lehet rémhír, hogy mondjuk egy felakasztott gerillavezér három nap múlva megjelenik a mozgalom Politbürójának). 3) Jelenítsen meg a hallgatóság mindennapi életében felbukkanó megfontolásokat (ezért nem lehet rémhír abból, hogy a Boltzmann-állandó egy lebegő asztrahánkucsma formájában jelent meg a TTK-n). A rémhírek attól rémhírek, hogy nem írja meg őket a Pssszt Magazin, ugyanis a kacsalapok rejtélyei par excellence állnak a hiteles diskurzus határain kívül, akárcsak az udvari bolond, aki mondhat akármit, úgysem veszik komolyan. Ha nagyon zavaró, megfojthatja a hopmester. (Az analógia abban a tekintetben is érvényes, hogy az efféle lapok dolgozóit nálunk többnyire nem perbe fogják, hanem megveretik.)
Publicisztika
Publicisztika
Arató András: Messze a mennyországtól
A szerző a New York-i New School for Social Research tanára.
Publicisztika
Nicsak, ki beszél
Horn Gyula nehézkes, számos egyeztetési hibával súlyosbított beszédmódja, groteszk gesztusai unalomig ismertek. Amit azonban az Országgyűlés hétfői munkanapján bemutatott, az miniszterelnökségének eddigi legkínosabb produkciója volt. Harminc perc húsz másodpercig beszélt folyamatosan anélkül, hogy mondandója a szövegkoherencia legelemibb feltételeinek megfelelt volna. Kormánya teljesítményének, az úgynevezett stabilizációnak az értékelésekor, úgy-ahogy, hozta azt a nívót, amit mondjuk egy nyolcvanas évekbeli pártkongresszus megkövetelt a kiválasztott kádertől (
Publicisztika
Vitassuk meg a feldolgozatlan történelmi problémákat!
A Népszabadságba néha olyan hülye emberek írnak cikkeket, hogy a fal adja a másikat, de mindegy tulajdonképpen, mert hülyéből más lapoknál is akad szép számmal, sőt a fajlagos hülye-szám a Népszabadságnál még biztos alacsonyabb is, mint más lapoknál, nincs az a statisztika, ami ezt ne mutatná ki. De hogy von Dönitz admirális épp a Népszabadság
Belpol
Belpol
Sławomir Mrożek (1930-2013)
83 éves korában elhunyt Sławomir Mrożek lengyel drámaíró. A Tangó szerzőjével 16 évvel ezelőtt készítettünk interjút Lengyelországba való hazatelepülése alkalmából. Mrożek 2008-ban Franciaországba költözött. Nizzában halt meg.
Belpol
Kulturális hírek
FMK: eladva Évek óta húzódó bizonytalanságnak vetett véget az a szerződés, melynek értelmében a Fővárosi Önkormányzat vagyonkezelő szervezete 90 millió forintért eladta a Fiatal Művészek Klubjának is helyet adó Andrássy úti épületet. A vevő, a Nistema Kft.
Belpol
28. Magyar Filmszemle
Lapzártánk idején, hétfőn este, még javában zajlik a magyar film évenkénti busójárása: a szemle. Nem ismerjük a verseny győzteseit, nem láttunk minden filmet, mégis igyekeztünk minél jobban körüljárni a jelentős eseményt. Szerzőinktől nem kritikákat kértünk, hanem olyan jelentéseket, amik segíthetnek következtetéseket levonni mindnyájunknak a dolgok állásáról, miszerint hogyan is, mit is mutat az a valami, amit magyar filmnek nevezünk. Tudósításaink elsősorban szubjektívek, másodsorban egymásnak ellentmondók. Az aktus közepén még némiképp gátolt a tisztánlátás. Viszont ígérhetjük: nem engedjük el a most ömlesztve kapott darabok fülit, és bemutatóik alkalmából igazi kritikákkal egyengetjük majd pályájukat.
Belpol
Magyar ugar
Lassan véglegesen zátonyra futó szocializációm miatt nem nagyon járok olyan társadalmi megmozdulásokra, ahol nem lehet nyugodt szívvel a virágcserépbe hányni, de életemben először, idén ellátogattam a Filmszemlére, ahol nagy örömömre a szervezők átvállalták a 25 forintos (nőknek 50) WC-használati díjat. Néhány film megtekintése után bízvást állíthatom, e gesztus bölcs előrelátásról tanúskodott.
Belpol
Ravazdi dolgok
A 28. Magyar Filmszemle első figyelemre méltó eseménye a Ravazdi Kerekasztal Filmes Tagozatának véleménye volt, amit az ügyvivők, Bakács Tibor Settenkedő, Czabán György, Durst György és Hartyándi Jenő a megnyitó előtti napon tettek közzé. Az előzsűri tevékenysége - Szirtes András filmjét, mivel nem készült el határidőre, nem válogatták be, de már előre felkérték a felettük álló szemletanácsot, hogy döntésüket vizsgálja meg, ha a film később mégis elkészülne -, illetve a Filmszemle zsűrijének kijelölése a kurátorok szerint az 1989 előtti hatalmi állapotokat és megoldásokat tükrözi. Bakács Tibor Settenkedő úgy fogalmazott, hogy míg tavaly a szemle igazgatója vállalta a felelősséget a zsűri kiválasztásáért - ebbe bele is bukott -, addig idén látszólag demokratikus módon a filmszakma képviselői, tehát személyi felelősséget nem vállaló testület választott. Méghozzá olyan tagokat is (elsősorban a két elnök személyét kifogásolták), akiknek szakmai hitele nem éri el a kívánt szintet, illetve fénykoruk az előző kurzushoz kötődik. A függetlenek szerint ez azt is jelzi, hogy a magyar filmesek értékítélete torzult az elmúlt években. Ezt azzal magyarázzák, hogy Magyarországon gyakorlatilag a Mozgókép Alapítvány az egyetlen pénzforrás, és aki ezzel szembekerül, annak arra kell számítania, hogy nem dolgozhat.
Belpol
Lapjárás — filmszemle idején
Egy szemletájt még tán az is odafigyel a magyar filmre, aki a Podgornij őrs tagjaként volt utoljára moziban, amikor A 39-es dandárra vagy a Lenin Lengyelországban 2-re vezényelték ki a pajtásokat. Egy hét ünnep, díjak, vastaps, zizegés. Amúgy a magyar filmmel egész évben csak a baj van, a mama nem ad pénzt mozira, de ha mégis világra jön a nyúlszájú kis korcs, a forgalmazó nem akar forgalmazni, a néző nem akar nézni. Az egész rendszerben csak a kritikus működik üzemszerűen, kéjesen sorolván elő a kisded veleszületett és szerzett fogyatékosságait. A filmes szakma még kifelé sem képes zárni a sorait, ujjal mutogat, bezzegezik s vidul, ha toroz. Azért mégis a közönség a legrosszabb.
Belpol
Magyarország nem volt, ha nem lesz
Ismerős a vicc, az öreg bika és a fiatal bika állnak a hegytetőn, alant tehenek. Menjünk gyorsan, és keféljük meg az egyiket, mondja a fiatal. Nyugi, leballagunk, és megkeféljük mindet, szól a bölcs öreg, és úgy is tesznek. Én, öreg ősbölény, állok a Corvin mozi aulájában, körülöttem filmről filmre rohangálnak a bikaborjak, nekem már minden ballépést meg kell gondolnom, melyiket az ötezerből? Kiválasztok egyet-egyet a műsorplakáton föltüntetett műfajok közül, kezdjük egy kisjátékfilmmel.
Belpol
Idő a Corvinban
Versailles gőgös csigazabálói, nektek sem adatik meg ám minden. A közép-dunai gallomán kultúrlobbi az I. világháború óta bágyatag, és hiába telt már el hetvenvalahány év, azért a teljes Proust csak nincsen meg magyarul. Ugocsa nem koronáz. Különben még kiderülne, hogy Az eltűnt idő... szövegtengerében nemcsak pompázatos halak lebegnek, hanem szárazföld is felmerül belőle; a regénymonstrum valódi nagy regét rejt, egy, a Moby Dicknél is izgatóbban sokatmondó üldözéses történetet. De ha csupán az V. prousti alapkötetnek előteremne az itthoni fordítása, horribile dictu, az asztmás zsúrfiú boldogságelmélete már ezzel is beférkőzhetne a magyar kultúrába. Ráriadnánk, hogy ez az érzéki teória nem is elsősorban valami teaszagról meg a nagyanyó régi kertjéről szól. Akkor aztán szakadna, omlana itt minden, hovatovább a Horthy- vagy a Kádár-kor iránti nosztalgiákról eddig megszervezett nézetek is széthullanának. A prousti ráció rémületes tulajdonsága, hogy nem ideologikus.
Belpol
Utána mintha jaj-szó szállna
"Nincs olyan alkotó", aki rosszat akarna csinálni, aki ne bízna abban, hogy érdeklődést kelt." Ezekkel a szavakkal köszöntötte a 28. Magyar Filmszemlét szervező, dirigáló szemletanács elnöke, Andor Tamás a rendezvény katalógusában az olvasókat. Hogy a filmek jók-e? A színvonal vitatható, de az alkotások többsége legalább azt eléri, hogy vitára ingerel.
Belpol
Taszár egy év múltán: Profik és amatőrök
Tényleg nem mentek el egy év után, jól sejtettük (lásd: A US Army civilizálása, MaNcs, 1996. január 18.). Ma már sem a faluban, sem a megyében nem kelt feltűnést a gyakorlóruhás ami, sőt egyes híresztelések arról szólnak, hogy Taszár esetleg végleg amerikai kézbe kerül.
Belpol
Az SZDSZ válsága: Kíntorna
Mélyponton az SZDSZ: a Szonda Ipsos legújabb felmérése szerint kilenc százalékra küzdötték le magukat a liberálisok, és nemigen vigasztalhatja őket, hogy az elpártolók nem is annyira félreikszelnének, mint inkább a 42 százaléknyi "bizonytalan, nem szavazna" rovatot gazdagítják. Azt ugyanis még nem látni, pontosan miben bízhatnak a szabad demokraták, ha 1998-ra gondolnak.
Külpol
Külpol
Ecuador: Bolond Bucaram
Az ecuadori törvényhozás alkotmányosan nem teljesen aggálymentes körülmények között lecserélte a kőolaj, a banán és a Galapagos-gyík országának államfőjét. A poszton mostantól Fabian Alarcón parlamenti elnök bizonyíthat. A hadsereg mindvégig semlegességet tettetett, miközben valószínűleg a tisztikar döntötte el, hogy sok volt ez a fél év is Bucaram elnökből, aki politikai ellenfeleit kiváltképpen a nemi élet tárgykörében megfogalmazott feltevésekkel szerette szidalmazni, hogy aztán a választói orcákra rettentő gazdasági szigorral dermessze rá a vigyort.
Külpol
Túlságosan zajos vagány (Meciar - nyelvtörvény és népszavazás között)
Azóta, hogy 1995. március 19-én Párizsban Horn és Meciar aláírta "a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről" szóló szerződést, a két miniszterelnök légyottjain kívül nem sok jó történt a két állam kapcsolatában, hacsak a közelmúlt vízügyi félreértését nem számítjuk annak. Vagy azt, hogy a nyelvtörvénnyel kapcsolatos huzavonák és agárhátrébbvonások kavalkádjában végül csak odavész a magyar kisebbség önrendelkezési joga.
Könyv
Könyv
Gondolj a galambokra Prága párkányán (nekromorzsák)
Bohumil Hrabal, cseh író, miközben a galambokat etette, kiesett az ablakból és meghalt. Ez a mondat valahol megvan a Hrabalokban, vedd csak le a polcról, nézz utána, hogy zuhan.
Film
Film
"Egyszerűen ez lett a sorsunk" (Monori Lili és Székely B. Miklós színművészek)
Hét óra után néhány perccel megnyílt a Szentkirályi utca négyes számú házának rozsdás pinceajtaja, és a DIVSZ-induló hangjaira lemasírozhatott a meredek lépcsőn az a negyven-ötven kíváncsiskodó, akik a Matiné című előadásra jöttek. Öt év elteltével ismét bemutatót tart Monori Lili és Székely B. Miklós. Úttörő-egyenruhában, leánygyermekükkel és egy láb nélküli kacsával, Totyival, a hatvanas éveket idézik fel.
Film
"Öreg, perverz krokodil" (Hortobágyi László zeneszerző)
Hortobágyi László életéről azt a keveset tudtam, amennyi külföldön megjelent lemezei sajtóanyagában olvasható. Budapesten született 1950-ben, 1976-tól Indiában gyűjtött és tanult szitáron, tablán, rudra-vinán játszani, majd 1981-ben Magyarországon megalapította (az indiai zenetudomány utolsó fénykorában, 1884-től 1917-ig működő társaság nyomán) a Gáyan Uttejak Societyt. Az elmúlt fél évben négy CD-je jött ki Nyugaton, ezek közül a Lovász Irénnel közös Rosebuds in a Stoneyard (hazánkban Világfa címmel forgalmazott) a német kritikusok nagydíját kapta, s a Terra Dei is jelentős visszhangot váltott ki. Beszélgetésünk során arra kért, kerüljem az életrajzi momentumokat. Ennek nem kimondottan örültem.
Zene
Zene
Lemez: Mutassa végre meg magát (Schubert - Hungarian Quartet)
Születésnapot, ha a kétszázadik is, talán nem illik a Halállal ünnepelni, de vannak olyan szerzők, akik mellől mintha életükben sem tágított volna, nem úgy a lányka. Franz Schubert születésének 200. évfordulóját ünnepelhettük volna január 31-én. Erről azonban nem szólt semmi. Hát emlékezzünk itt. Harmincegy évet élt, mindvégig természetes közelben a halállal. Nem voltak sikerei. Egyetlen önálló előadói estje után pár hónappal meghalt. Életében soha nem tört ki a boros, füstös Schubertiádák szűk köréből.
Zene
Film: A spanyol hátha (Manuel Gomez Pereira: Szájból szájba)
Film sokféle van. Kommersz film (beleértve a jó kommersz filmet is) csak alig néhány fajta. Valamiért megszoktuk, hogy az előbbit európainak, az utóbbit amerikainak nevezzük. Részben mert így egyszerűbb, részben mert ezzel tényleg nem tévedhetünk sokat.
Zene
Új Színház: Izomláz (Beaumarchais: Egy őrült nap, avagy Figaro házassága)
Az ember bowlingozik. Fogja a ménkű nehéz golyót, kicsit megroggyan alatta, megpróbálja a megfelelő ujjakat a megfelelő lyukakba szuszakolni, megpróbál nem becsúszni maga is a golyóval együtt a pályára, majd azon dolgozik, hogy ne a két szélső fekete árokba gurítson. Megcsíp néhány bábut, vérszemet is kap rögtön, elkezdi hajhászni a sikert, megszállottan gurít, nemsokára már csak a tízes találatokra hajt. Szeme az eredményjelzőn, meg partnerén, mit szól hozzá, rossz vagy jó éppen, amit csinál. Menet követ menetet, közben pár sör is lecsúszik, remekül mulat. Eltelik pár óra, vége az estének. Ennyi.
Tudomány
Tudomány
Busójárás: Sokácos út
Mit lehet csinálni az Ausztráliából ide látogató maori ismerőssel február elején azonkívül, hogy elvisszük az Operettszínházba? Természetesen másnap reggel kocsiba vele, és irány Mohács, ahol majd nem gyötri annyira a honvágy. A busójárás persze, akárcsak az operett vagy a törpedobálás, nem magyar találmány.
Tudomány
Budapesti Farsang ´97: Tavaszváró giliszták
Az éghajlat nem determinál, csak hajlamosít, ezért ha februárban nálunk lenne a nyár, akkor a brazil szambaiskolások vonulnának fel busómaszkban, báránybőrben, Hernádi Gyula és Gyurkovics Tibor pedig pávatollban, nekik mindegy, csak szerepelhessenek.
Tudomány
Halra vetett part
Ül a Duna-parti halászcsárdában a Pálinkázó Rendőr, a Gömbölyded Fogadósné és a Környezetvédő Vadász. "Már megin´ azok a kurva kárókatonák" - mondja a Környezetvédő. "Jabazmeg" - reagál a kókadt egyenruhás. "Ott kavar egy a torkolatban, odapörkölök egyet. Ötvenről még szétviszi." Környezetvédő mosolyogva feltápászkodik, fegyverét szíjra veszi, vézna, szemüveges kisfiát amúgy viccesen tarkón vágja, aztán kitámolyog. Szerencsére nem tud célozni, így csak a jeges szélben a köveken gubbasztó horgászokat veszélyezteti, merthogy mögülük durrogat.
