Schein Gábor: „A Kertész Imre Intézet egyetlen képviselője se rágalmazzon nagy múltú intézményeket”

  • narancs.hu
  • 2018. január 29.

Kultúra

Az író elmeséli, miért mondta le a Kertész Imre Intézet vezetőjével való közös szereplést.

Ahogy arról múlt héten pénteken mi is megemlékeztünk, egészen érdekes interjút hallhattunk a Klubrádión a Kertész Imre Intézet vezetőjével, Hafner Zoltánnal. Az interjúban Hafner szépen beleszáll a Szépírók Társaságába, amikor olyanokat mond, hogy: „Azon túl, hogy az Imre valamikor öntudatlanul, tájékozatlanul elfogadta a felkérést és tagja lett (a szervezetnek), azon túl semmilyen kapcsolata nem volt velük.” És hogy: „…meg kell nézni, mennyire ápolják a munkásságát, van egy honlapjuk, meg kell nézni, hány éves lemaradásban vannak Kertész kapcsán.” Erre Gács Anna, a társaság elnöke reagált is Facebook-oldalán.

Ma pedig Schein Gábor ragadott klaviatúrát és számolt be a litera.hu-n arról, hogy a rádióinterjú meghallgatása után miért döntött úgy, hogy azonnal lemondja a Hafner Zoltánnal tervezett beszélgetést.

Néhány héttel ezelőtt ugyanis felkérték, hogy február végén vegyen részt Hafnerrel egy a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) tartandó beszélgetésen. A téma Kertész Imre életművének mai helyzete lett volna, írja Schein Gábor. „Előzetesen úgy gondoltam, hogy bár a Kertész Imre Intézet létrehozására semmi szükség nem volt, és a léte kifejezetten káros, de befejezett tény, ezért most már csupán azt lehet és kell elérni, hogy nyilvánosan, az irodalmi intézményrendszer szakmai központjaival együttműködve, így bizonyos ellenőrzés mellett végezze a munkáját. (…) A hagyaték egyetlen részének gondozása, kiadása és értelmezése sem lehet egy, jelenleg a nyilvánosság teljes kizárásával működő, semmiféle szakmai ellenőrzés alatt nem álló intézmény előjoga. Egy olyan adófizetői pénzből működő intézményé, amelynek ma még a telefonszáma és az e-mail-címe sem ismeretes.”

false

Miután azonban meghallgatta a klubrádiós interjút, azonnal lemondta a szereplést, mert „a Kertész Imre Intézet vezetője intézmények és személyek sorát sértette meg, vonta kétségbe munkájukat, és egy sor dologban nem mondott igazat”.

Ezután tételesen cáfolja is Hafner Zoltán bizonyos, például a PIM és Kertész viszonyára, vagy az író a Szépírók Társaságába történt „öntudatlan és tájékozatlan” belépésére vonatkozó állításait, illetve kiemelte, hogy Hafner elfelejtette megemlíteni a Magvető Kiadót és Morcsányi Gézát, holott a kiadó igen sokat tett a Kertész-életmű kiadásáért, és többek között Hafner is a Magvető szerkesztőjeként kerülhetett Kertésszel közelebbi viszonyba.

„Változatlanul úgy gondolom, hogy bár a Kertész Imre Intézet felállítására nem volt szükség, de a létezése tény, ezért a jövőben együtt kell vele dolgozni. Ehhez azonban az intézet részéről legalább két dologra van szükség. Az egyik a teljes nyilvánosság, amely szakmai garanciákat is magában foglal, hogy Kertész naplóinak közlésekor nem történhetnek utólagos beavatkozások. A nyilvánosság jegyében szükség van arra, hogy megismerhessük azintézet munkatársi körét, szerkezetét, céljait és nem utolsósorban azt, hogy pontosan milyen kéziratok birtokában van. Másrészt szükség van arra, hogy az adófizetők pénzéből működő Kertész Imre Intézet együtt kívánjon működni az egyetemi tanszékekkel, az akadémiai kutatóintézettel és a Magvető Kiadóval, és ne csupán az irodalomtörténet-írás és a filológia területén semmiféle szakmai tekintéllyel nem rendelkező Magyar Művészeti Akadémiával tartson zártkörű konferenciát. Az pedig a beszélgetés elkezdésének minimális előzetes feltételei közé tartozik, hogy a Kertész Imre Intézet egyetlen képviselője se rágalmazzon nagy múltú intézményeket és azok munkatársi körét, és ne terjesszen valótlanságokat. Mivel ez az előzetes feltétel nem teljesült, a beszélgetést sajnálattal lemondtam” – zárja sorait Schein Gábor.

Schein Gábor: Így nem lehet – Litera | Az irodalmi portál

Miután 2018. január 25-én este meghallgattam a Klubrádióban egy interjút Hafner Zoltánnal, csekélyke illúzióm is elszállt. Beláttam, hogy tévedtem. Úgy döntöttem, haladéktalanul lemondom a vele tervezett beszélgetést. – Schein Gábor a Kertész Imre Intézetről és egy beszélgetés lemondásának okairól.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.