Kultúra

A Röyksopp tíz évvel ezelőtti feltűnése idején még némi túlzással úttörőnek számított a skandináv elektropopszíntéren, mely azóta örvendetes módon benépesült - nagy a verseny, sok a konkurens, s nem biztos, hogy a régi, múló érdemekből meg lehet élni.

A sajtófotósnak induló filmrendezőt már jó ideje (2005 óta) foglalkoztatja a Las Maras kérdéskör (így hívják Közép-Amerikában a Los Angeles-i gangek mintájára létrejött utcai bandákat). Anno egész fotósorozattal készült a cantoni biennáléra, de annyira magával ragadta a téma, hogy újabb három évet ölt egy játékfilmnyi hosszúságú (1 óra 45 perc) dokumentumfilmbe. A 16-26 éves fiatalokból álló - tovább nem nagyon húzzák élve -, tetoválásba burkolózó, fegyvert viselő, drogot fogyasztó és a másik gangbe tartozót bármelyik pillanatban kinyírni kész fiatalok története kétségkívül sokkoló.

A Broadway tájékán köztudomás szerint konyítanak a zenés színházhoz, s bizonnyal a Tony-díjat sem puszta véletlenségből övezi a szakma már-már vallásos rajongása, a pesti emberfia mégis krónikus tartózkodással szemléli Susan Stroman és John Weidman 1999-es keltezésű, sikert és művészi elismerést egyként dúsan kasszírozó darabját, melyet a Madách Színház a Művészetek Palotájában bocsátott első ízben a hazai közönség elé. A tartózkodás kisebb részben alighanem a táncra alapozott musicalfantázia szembeötlő műfajtalanságának szól, hiszen az énekszámok, az élő zenei kíséret, s egyáltalán az eredeti muzsika teljes mellőzése önmagában is nehezen megemészthető, ám a valódi problémát úgy tetszik, mégsem ez jelenti. László Ferenc

A regényből készült színpadi adaptációk alapkérdése: sikerül-e esztétikai értelemben műnemet váltani, vagyis lesz-e dráma a regényből, mire színre kerül. Ebből persze - mármint a dilemmából - vajmi kevés látszik a színpadon, a végeredményből - siker vagy kudarc - annál több. És nem az a fontos ebben, hogy minek is nevezzük a szövegkönyvet, hanem az, hogy a működésének milyen a természete: epikus, avagy drámai. Ráadásul nem "első blikkre", vagyis nem a dialógusok aránya, hossza számít, hanem a dramaturgiai "rugó" anyaga; közérthetően nehéz többet mondani erről, amúgy meg könyvtárnyi a szakirodalma. A híres példa egyébként jól szemlélteti a határokat: "három napja esett az eső", szoktuk mondani a klasszikus epikus helyzetre - és nem biztos, hogy ebből úgy lesz drámai szöveg, hogy valamelyik szereplő hangosan kimondja. Csáki Judit

A korábban többek között asztalosként, pultosként, sofőrként és bértapsolóként dolgozó és világjáró holland író Magyarországon él - most megjelent könyve az NRC Handelsblad számára 2003 és 2006 között, kéthetente írt beszámolóit tartalmazza. Scholten egyszerre ironikus és távolságtartó pillantása nyomán egy olyan Magyarország-kép bontakozik ki, amely nemcsak a holland olvasókban rendíthette meg a csakis gulyáson élő, egyébként meg a pusztán lovagló nép sztereotípiáját, hanem akár meg is változtathatja saját nemzeti önképünket. Dékei Kriszta

A Gondolat Kiadó Akcentusok - Holland nyelvű irodalom című sorozatában eddig egy remekmű (Nescio: Az élősködő), egy magas színvonalú munka (Elsschot: Sajt), valamint két kicsit gyengébb, de a legkevésbé sem érdektelen regény jelent meg. A két legújabb produkcióból az egyik ismét remek és a másik is igen jó regény - erős mérleg, és azt bizonyítja, hogy a kiadó valóban hiányt pótol ezzel a szériával. Bán Zoltán András

Első pillantásra meglepőnek tűnik a Szépművészeti Múzeum kamarakiállítása, a sienai quattrocento festőművész kicsiny predellájának és Jovánovics György egyik reliefjének egymás mellé állítása. Az ötlet maga azonban benne volt a levegőben - példa erre a berlini Gemäldegalerie idén február és május között bemutatott Rothko/Giotto tárlata.

Valaha a Margit körútnál ért véget Buda, legalábbis itt állt a városfal, bár azt meg nem mondjuk, hogy a Moszkva tér volt-e az innen és a Széna tér a túl. Az viszont bizonyos, hogy a Budai Lövészegylet a XIX.

Mi ez, bazmeg? - hajított egy fényképekkel teli dossziét Bombitz főhadnagy Császár asztalára, egyből az iroda ajtajából, amit lendületesen be is csapott maga után. Neked is szevasz - adta a lazát a főtörzs, de ahogy a képek után nyúlt, meglátszott az ijedtsége.

"Fel a fejjel, gyermekeim! Jól vagyok" - állítólag ezekkel a nyugodt, biztató szavakkal búcsúzott környezetétől, s egyszersmind sártekénktől Joseph Haydn 1809. május 31-én, miközben háza előtt a Bécset épp akkurátusan megszállva tartó Napóleon díszőrsége posztolt.

Néhány hete a brit Guardian közölt egy tanulmányt, ami ismert szakácsok receptjeit vizsgálta. "A sztárséfek bűnös titka" (The Guilty Secret of Celebrity Chefs) című jelentés az eladási listák élén álló szakácskönyvek receptjeit elemzi, és kritikusan megállapítja, hogy eszeveszett mennyiségű vajat tartalmaznak, ami nyilván rém egészségtelen.

ESSL-DÍJ Keller Diána nyerte az idei Essl-díjat, melyet az elismerésre jelölt tíz fiatal művész munkáit bemutató kiállítás alkalmával ítéltek oda és adtak át a Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatójának. A kiállítás május 31-ig látható a Centrális Galériában.

Legyen szó a hazáról, a haladásról, s különösképp e két fogalom összepárosításáról - a reformkor máig a hazai közgondolkodás egyik legkedveltebb s - tegyük hozzá - méltán kultivált történelmi hivatkozásának számít. Hiszen e tevékeny, mozgalmas (vagy legalábbis mozgásba lendült) korszak épp annyira kútfője a liberalizmus és a konzervativizmus magyarországi tradíciójának, a modernitásról és a polgári létről kialakult képzeteinknek, mint kezdete a selyemhernyó-tenyésztésnek, Pest-Buda tényleges fővárossá formálódásának vagy az udvarias önözésnek. Ez utóbbi három fejlemény, akárcsak a teljes epocha okkal köthető Széchenyi István személyéhez, aki kilépve a császári hadsereg és a világfias byronizmus kötelékéből, "csupa füst és szikra modorával", szeszélyességében is mindegyre alkotni vágyó temperamentumával a reformkor középponti figurájává, s hozzá már életében jelképévé is vált.

"Az 1998 óta, évente megrendezett konferencián vendégül láttuk már többek között Jacques Derridát, Hilary Putnamet és Richard Rortyt is" - meséli Boros János professzor, az esemény szervezője. A pécsi konferenciát minden évben egy kortárs filozófus életművének szentelik, aki meghallgatja a róla és munkásságáról szóló előadásokat, válaszol rájuk, vitatkozik, illetve maga is referál egy éppen aktuális kutatási témájáról. Az idén nyolcvanadik születésnapját ünneplő Jürgen Habermas, a Frankfurti Iskola legnevesebb élő filozófusa munkásságát két tanítványa, valamint további nemzetközi és magyar szaktekintélyek méltatták. B. Simon Krisztián