mi a kotta? - Na még egy rondót!

  • .
  • 2009. május 28.

Trafik

"Fel a fejjel, gyermekeim! Jól vagyok" - állítólag ezekkel a nyugodt, biztató szavakkal búcsúzott környezetétől, s egyszersmind sártekénktől Joseph Haydn 1809. május 31-én, miközben háza előtt a Bécset épp akkurátusan megszállva tartó Napóleon díszőrsége posztolt.
Most vasárnap elérkezik hát az emlékév ünnepi csúcspontja, amit - illően Haydn papa lényének átható derűjéhez - fesztiváli hangulatban, s persze az egész hétvégére elnyújtva fogunk megülni: Fertődön a háromnapos KLASSZ-MR Fesztivál (Esterházy-kastély, május 29-31.), Pesten a gyerekprogramokig és a cross overig hajrázó Haydn Maraton (Millenáris Park, május 31.), míg az ország több pontján valaminő World Creation Day várja majd a népséget, katonaságot. Persze a fővárosi koncerttermekben is Haydn-nagyüzem lesz a közeli napokban, méghozzá úgyannyira, hogy közkedvelt D-dúr zongoraversenyét, benne a magyaros zárótétellel, a Rondo all'Ungaresével, nem kevesebb mint három alkalommal adják majd elő serény művészeink. Így például Kocsis Zoltán immár hagyományos jótékonysági hangversenyén, melyen korántsem mellesleg Perényi Miklós is fellép Haydn C-dúr gordonkakoncertjével, az alig kamasz Perényi Benjámin zongoraszólójával hallhatjuk majd a bájos versenyművet (Nemzeti Hangversenyterem, május 30., nyolc óra). Ám még ugyanaznap a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok Haydn 200 című könyv- és lemezbemutató koncertjén is felhangzik e kompozíció Rohmann Imre vezényletével és zongorajátékával (MTA Díszterme, május 30., hét óra), míg hétfőn a Nemzeti Filharmonikusok Grazioso Kamarazenekarának kíséretében fellépő Jandó Jenő vezeti elénk a deli járású billentyűsszólamot (Belvárosi Szent Mihály-templom, június 1., fél nyolc).

Miközben az esemény jelentőségének méltán kijáró tisztelettel, ám szaladtunkban felemlítjük Ránki Dezső Haydn-szonátákkal kecsegtető márványtermi kora estjét (június 1., hat óra), figyelmünket máris az említett belvárosi szentegyház élénk koncertélete felé fordítjuk. Hiszen ott a hét végén előbb Rossini "öregkori vétke", a gyönyörű Petite messe solennelle kerül műsorra - többek mellett ugyancsak Jandó Jenő közreműködésével - (május 30., fél nyolc), majd pedig Hauser Adrienne tárja elénk imponálóan változatos, Bachtól Rachmaninovig terjedő programját (május 31., fél nyolc).

Végezetül a boldogult emlékű hangversenyrendező, Strém Kálmán születésének 75. évfordulójára szervezett koncertet kell említenünk, s nemcsak a 2005-ben elhunyt kiváló zenei mindenes okán. Hanem mert ezzel az esttel mond búcsút a koncertdobogónak a 93 esztendős, ám képességeit mindmáig jól őrző Rév Lívia (Zeneakadémia, május 28., fél nyolc). Az egykori csodagyermek, Fischer Annie diáktársa és barátnője, a francia koncertéletben és zenepedagógiában hosszú évtizedek óta előkelő szerepet játszó művész (képünkön) hazai újrafelfedezése egy 2003. novemberi zongoraesttel indult meg, s több emlékezetes hangverseny - valamint egy remekül sikerült portréfilm - után, immár meghitt ismerősünkként fogadhatjuk a közönségtől e pesti koncerten ugyancsak Haydn-szonáták megszólaltatásával elköszönő nagyszerű asszonyt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.