Később (1945, 1956) a környék drámai tereppé változott, de a közelmúltig lövésünk sem volt arról, hogy micsoda kincs rejtőzik a Margit körút - Bakfark utca - Széna tér határolta területen. Noha pár évvel ezelőtt már nyitva állt a Városfal étterem, az igazi szenzációt az épület melletti szabadtéri terület jelentette, a Jégkert, ami nyáron afféle budai válasz volt a csikágói romkocsmákra, télen pedig - miként nevéből is sejteni - korcsolyapályává locsoltatott.
Tehát a történet nem tegnap kezdődött, arra viszont csak napokkal ezelőtt lettünk figyelmesek, hogy az étterem elé, egy lépésre Budapest talán legszennyezettebb levegőjű főútvonalától néhány asztalt és széket állítottak. Teljes joggal gyanakodtunk a már többször megénekelt teraszlázra, ám a Városfal utca bútorai csak a megtévesztésünket szolgálják: a valódi terasz, pontosabban kerthelyiség pedig nem más, mint a Jégkert, vagyis a két intézmény összeakadt.
Igaz, hogy az addigi szórakozási lehetőségek (ivás és ivás közben űzhető sportok: darts, csocsó, billiárd) továbbra is megmaradtak, a kerti grillszettnek, a barátságos felszolgálóknak és nem utolsósorban a Városfal ételválasztékának köszönhetően a korábbi kamaszos pulttámasztás, hangoskodás és pofavizit szinte teljesen kiszorult. A Jégkert ma már inkább diszkrét, élőzenés vacsorázó hely, melynek legnagyobb előnye, hogy központi fekvése ellenére is teljesen kizárja a mocskos és hangos külvilágot.
Az őrségi vargányaleves (990 Ft) meleg, tejszínes, korrekt bevezető. A gomba "pont" jó, a hőfok úgyszintén, ám legfeljebb attól mondhatnánk különlegesnek, hogy rizst főztek bele. A grillvonalról a pestós jégsalátás mozzarellát rendeljük be (1790 Ft), s a három, kozmamentes sárga plecsni nem okoz különösebb megrázkódtatást, a zöldet viszont nem győzzük dicsérni, reméljük, azért tűnik frissnek, mert valóban friss, a pestóról pedig régóta tudjuk: olyan találmány, amit sohasem lehet megunni.
Tejszínes, rákragus balatoni fogasfilével (2690 Ft) járunk a vacsora végére, melynél - hasonlóan a mozzarellához - újra körítés hatására nyaljuk meg mind a tíz ujjunkat: a voltaképpen semleges halat a remekbe szabott öntettel és rákkal sikerül valóban a magasba emelni.
