kulthírek

  • .
  • 2009. május 28.

Trafik

ESSL-DÍJ Keller Diána nyerte az idei Essl-díjat, melyet az elismerésre jelölt tíz fiatal művész munkáit bemutató kiállítás alkalmával ítéltek oda és adtak át a Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatójának. A kiállítás május 31-ig látható a Centrális Galériában.
Keller Diána és a második helyen végzett Pintér Zoltán a hasonló versenyben legjobbnak ítélt fiatal osztrák, horvát, cseh, szlovák, román és szlovén művészekkel együtt decemberben bemutathatja munkáit a Bécs-Klosterneuburgban lévő Essl Museumban. Bécsi kiállítási lehetőséget kapott a V.I.G.-különdíjas Fátyol Viola is.

JUSZUF EMLÉKÉRE A két hónapja elhunyt Antal István Juszuf mozgóképes életművét mutatják be május 29-30-án a szentendrei P'Art moziban: az általa rendezett filmeken kívül levetítik a mások által rendezett alkotásokat is, amelyekben szerepelt. A két este műsorán fellépnek barátai, Deák Botond, Gyukics Gábor, Horváth Putyi, Najmányi László, feLugossy László, Szirtes János, Máriás Béla, ef. Zámbó István és a Free Jazz Orchestra.

SZAKCSI + SZIÁMI Jazzy Chanson Duó névvel hozott össze a középkori breton-normann balladáktól a cigány és a zsidó dalokon át a brit underground rockig és a francia sanzonig ívelő repertoárt Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi. Estjüket június 5-én mutatják be a Centrál Színházban.

TURANDOT A MADÁRFÉSZEKBEN A tavalyi pekingi olimpia nyitóünnepségét is rendező Zhang Yimou új produkcióval készül megtölteni a Madárfészeknek nevezett stadion nézőterét: október 6-7-én, a Kínai Népköztársaság alapításának 60. évfordulója alkalmából a világhírű filmes elképzelései szerint mutatják be a Turandot speciális verzióját.

GYÁSZ 86 éves korában elhunyt Schéner Mihály. Az önmagát expresszív-szürrealistának nevező festő, grafikus és szobrász a 60-as években a népművészet elemeit - a fafaragást, hímzést, mézeskalácsot stb. - használva alakította ki egyedi alkotói világát.

A MEGFIGYELT PRÁGA Húsz év - a prágai tavasz eltaposása és a bársonyos forradalom kitörése közötti időszak - sajátos látószögből rögzített képét őrzi egy nemrégiben megjelent kötet: Praha objektivem tajné policie (Prága a titkosrendőrség objektívjén keresztül). Az állambiztonsági szolgálat által végzett megfigyeléseket dokumentáló fekete-fehér fotókat a totalitárius rendszerek tanulmányozásának cseh intézete, az USTR jelentette meg, cseh és angol magyarázó szövegekkel.

GYÁSZ Két nappal 29. születésnapja előtt párizsi lakásában holtan találták Lucy Gordont: az angol színésznő feltehetően öngyilkos lett. Lucy Gordon látható a Pókember 3-ban, de ennél alighanem fontosabb lehetett számára utolsó munkája, a Serge Gainsbourg életéről szóló, jövőre bemutatandó A Heroic Life, melyben Jane Birkin angol színésznőt alakította.

CANNES, A NYERTESEK Az első világháború kitörése előtt egy német kisvárosban játszódó, fekete-fehérben forgatott Das weisse Band című alkotásával Michael Haneke nyerte el - pályafutása során immár másodszor - a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát. A zsűri nagydíját Jacques Audiard vehette át Un prophéte című filmjéért, míg a francia új hullámmal együtt induló, 86 éves Alain Resnais-t életművéért jutalmazták. A legjobb alakításokat Christoph Waltz és Charlotte Gainsbourg nyújtotta, előbbi Quentin Tarantino Inglorious Basterds, utóbbi Lars von Trier Antichrist című filmjében. A legjobb rendezés díját a Fülöp-szigetekről származó Brillante Mendoza kapta Kinatay című filmjéért, a zsűri díját pedig a brit Andrea Arnold és a dél-koreai Park Chan-Wook között osztották meg, Fish Tank, illetve Bak-Jwi (Szomjúság) című munkáikért. A legjobb rövidfilm Arany Pálmáját a portugál Jo-o Salaviza műve, az Arena érdemelte ki, a legjobb első filmért pedig az ausztrál Warwick Thorntont jutalmazták: Samson and Delilah.

NUREYEV ÉS NIJINSKY A közép-franciaországi Moulins-ben működő Centre National du Costume de Scéne Rudolf Nureyevnek (1938-1993) szentelte november 11-ig megtekinthető nagy nyári kiállítását. A táncos, koreográfus nem mindennapi pályafutását száznál több jelmeze mellett fotók és a mozdulatait őrző filmek idézik fel. A leningrádi Kirov balett sztárja a társulat 1961-es párizsi vendégszereplése végén, hazaindulás előtt, őrzői pillanatnyi kihagyását kijátszva meglépett a reptérről. A következő évtizedek során a legnagyobb koreográfusokkal, a legfényesebb színpadokon dolgozhatott - eközben pedig rá és barátaira otthonról dolgozott a saját hibáját helyrehozni igyekvő KGB. Az 1981-ben a Párizsi Opera táncigazgatójává kinevezett Nureyevet 1987-ben hazaengedték haldokló édesanyjához, de másokkal alig találkozhatott. Leningrádba csak 1989-ben térhetett vissza, ám életkorát és az AIDS vírusától legyengült szervezetének korlátait nem figyelembe vevő szerepet kellett eltáncolnia a Kirov színpadán. Utoljára 1992 októberében lépett fel a párizsi Garnier Opera színpadán. Képünkön a londoni Royal Ballet balerinájával, Margot Fonteynnel, akivel első ízben 1962-ben szerepelt együtt.

A bizonyos tekintetben Nureyev elődjének tekinthető Vaslaw Nijinsky (1889-1950), a Ballets Russes vezető táncosa és koreográfusa 1908-ban hódította meg Párizst. Kora olyan óriásaival működött együtt, mint Picasso, Stravinsky és Cocteau. Kreativitása 1917-19-ben - mielőtt a skizofrénia tünetei jelentkeztek nála - képzőművészeti kifejezési formát is keresett. Mintegy száz festménye és gouache-a első ízben látható együtt augusztus 16-ig a hamburgi Kunsthalle termeiben: a Tanz der Farben - Nijinskys Auge und die Abstraktion című kiállításon Nijinsky munkái öt, Párizsban is élt kortársa, az orosz Wladimir Baranow-Rossiné, Sonia Delaunay-Terk, Alexandra Exter és Léopold Survage, valamint a cseh Frantisek Kupka alkotásaival kerülnek párbeszédbe.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.