tévésmaci - A sül Hubert-Marie Rubini kését keresi

  • .
  • 2009. május 28.

Trafik

Mi ez, bazmeg? - hajított egy fényképekkel teli dossziét Bombitz főhadnagy Császár asztalára, egyből az iroda ajtajából, amit lendületesen be is csapott maga után. Neked is szevasz - adta a lazát a főtörzs, de ahogy a képek után nyúlt, meglátszott az ijedtsége.
Ez a régi Lenin- szobor, sokan vannak, biztos valami régi ünnepély, tudod, novhét vagy valami ilyesmi. Az, isten barma, KISZ-avatás! Ez most van, te szerencsétlen, míg itt tömöd a fejedet kakaós csigával! Itt, a rohadt életbe, tőlünk kétszázötven méterre, élőlánc vagy mi a kurvaanyja, ne zabáljál már! Császár csupán zavarában tört le egy darabot a süteményből, inkább a kicsit ragacsos ujját akarta valahogy megtörölni, már így is hagyott egy jó vaskos ujjlenyomatot épp az "élőláncos" kép sarkán. Na, itt vagytok még? Megyünk már, de mit csináljunk? Hogy került ide Lenin? Ki hozta ide, filmeznek valamit? Tudod, milyen kocsedó lesz itt, ha ennek híre megy?

Márpedig híre megy, mert Athina néni épp ebben a pillanatban vette be magát Csepel gyakorlatilag egyetlen működőképes pénzes telefonfülkéjébe, a Szent Imre (egykori Tanácsház) tér iskola felőli sarkán. A "betonon", a trafik előtt. És Athina néni nem viccelt, előbb az RTL Klubot, majd a tv2-t hívta. Na, mi vagyunk még evvel így.

Pénteken (29-én) 13.30-kor megint Audrey Hepburnnel nyitjuk a napot az RTL Klubon. A Tolvajrománc békebeli romantikus kalandfilm a nyolcvanas évek második feléből. 17.20-kor a filmplűn az RRRrrrr!!! pedig egy franszia vígjáték a nagy Gérarddal 2004-ből, amiben Sajt János is fontos szerepet kap (meg nevének helyes, sőt bájos megfejtői is). S ha már a sajtok és a szalmakrumpli hazájában fényesítjük a rezet, estére lenyomhatjuk a Filmműzeó D'Orsay-val A fekete tulipánt, fél tíz után kicsivel.

Szombaton a filigrán szépségek tiszteletére okítom a vombatom este kilenckor az m2 előtt, hisz ki játszik a Sabrinában? - először úgy volt, hogy a nagyanyám, de ittasan jelent meg a castingon. Az MGM-en ekkor már persze fél órája megy a Hosszú lé, ami annyira blaxploitation movie, hogy csak Vágvölgyi B. és Réz Andrások tudják kimondani a nevit. Yo, man! Az 1992-es darabban olyan projektniggák nyomják, mint a házi orvosom kis pályakezdő famulusa, Omar Epps, a boldogult emlékű Tupac Shakur vagy éppenséggel Sam Jackson. Múlt héten méltatta a szomszéd rovatban a dottore a Piás polák bérgyilkost, mire az HBO értett a szóból, s 22.15-kor már hozza is.

Vasárnap este tíz után kerülünk választás elé: vagy az Aviátort nem nézzük meg 22.40-kor a tv2-n, vagy én a Lopott csókokat se 22.05-kor a Filmmúzeumon.

Hétfőn mit nekem Lenin, ha magyar filmeket adnak, én nem bírok magammal, maradván tegnapról a Filmmauzóleumon, délután kettőkor csak úgy iszom az Egy kicsit én, egy kicsit te című Gyarmathy Lívia-röpiratot a jobb sorsra érdemességről. S így vénségemre már az Egészséges erotika sincs ellenemre este kilenckor ugyanitt.

Kedden skót szoknyát öltök, s egy újabb UNICEF-nagykövettel találkozom: 11.40-kor a tv2-n Huszonötmillió fontos váltságdíj Roger Moore-ral. Estére vissza a magyarokhoz, kilenckor Roncsfilm a Dunán a könnyű testű sertésről, a Filmmúzeumon pedig 21.35-kor az Eszkimó asszony fázik, zik, zik.

Szerdán, ha önök izlandi filmet rendeznének, biztos a Hideg fény címet adnák neki? Nem inkább a Pálmafák, gatyarohasztás és banáncefre lenne a befutó? A Duna mindenestre 22.45-kor megreked az old scool megoldásnál. Zorán apja biztos megnézi este nyolckor az Egy király New Yorkban című 1957-es tévedést, de én csak akkor, ha fellép benne Elvis is.

Csütörtökön eljön hozzátok Gózon Gyula és Koletár Kálmán az m2-re 22.35-kor, az Én és a nagyapámmal. Pont vége lesz addigra az MGM-en a Hairnek, mert 20.30-kor kezdték. Ellenben a 0.10-kor ugyanitt kezdődő Kazan-filmért is megéri tán fönnmaradni, hisz A látogatók épp arról szól, mit kell csinálni az árulókkal, és ezt az idős Elia nyilván jól tudta, hisz boldogot, boldogtalant fölnyomott az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságnak. Hát ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.