Kultúra

Ez a film Roberto Saviano híres és hasoncímű bestsellere alapján készült, az pedig az olaszországi szervezett bűnözés egyik nagy hatású csoportjáról, a nápolyi camorráról szólt. Tehát maffiatörténet. Matteo Garrone egy szolárium kék fényében kezdi filmjét, hoszszan mutat egy durva arcú, kisportolt férfit, épp sütteti magát a szerkezetben. Vannak ott más férfiak is, "dumálnak" - ha van feszültsége a jelenetnek, az a korábban fölszedett tudásból fakad, amivel nézzük a képeket. Hogy maffia-film, tehát hamarosan vér szenynyezi be a kövezetet. S megtörténik, aminek meg kell: változatlan feszültségben.

A rigai feketepiacon ötven Mein Kampfért lehet kapni egy A tőkét. Persze nem közvetlen árucsere zajlik: közte van az euró (20, illetve 1000). Ezt a Düsseldorfer Schauspielhaus és a Rimini Protokoll közös előadásából tudom, amely a színházilag ellenjavallt A tőke címet viselte, fölé meg Karl Marx nevét írták. De aki ismeri a dokumentarista színházban utazó Riminit, az percig se hitte, hogy valóban A tőkét fogják dramatizálni. Pedig voltaképp ez történt.

A MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) Fotóművészeti Tagozatának kommandója 2006-ban csapott le egy héten át a hódmezővásárhelyi tanyavilágra, hogy tetten érje átváltozását, felbomlását, teljes pusztulását. Egyikük, Kresz Albert utóbb vagy harmincszor visszatért a helyszínre, hogy elmélyüljön a tapasztalatokban. Az ő képei a terem középvonalában cikcakkban végigfutó választófalon láthatók, Módos Gábor, Oravecz Attila, Dozvald János és a többiek munkáitól körülvéve. "A tájból kiindulva, kameráján keresztül láttatta e világ önfelszámolódó végvonaglását. A kocsirom, a szétvert búbos kemence, a törött bútorok, a pár nélkül maradt öregek, a lovukban társra talált emberek arcán, mint lemenő nap bakacsinba öltözött, utolsó alkonysugara fölrémlett a derűvel keretezett szomorúság, és együtt azt a világot tükrözi számunkra, amelyet az vesz észre, aki hozzájuk lehajol." Szenti Tibor Kreszt méltató bevezető szavai megriasztják kissé a látogatót. Hamarosan megnyugodhat azonban, mert

A 2005-ben megnyílt, Kasztília és León autonóm tartomány által fenntartott kortárs művészeti múzeum, a Museo de Arte Contemporáneo (MUSAC) folyamatosan gyarapodó gyűjteménye a 21. századra fókuszál. Olyan művekre, melyek alkalmasak arra, hogy ráébresszék a kortárs művészeti közbeszédben járatlanokat is, hogy a művészek nem elvont modellekkel kísérletező technokraták vagy exhibicionista és a polgárpukkasztásban érdekelt peremlakók, hanem köztünk élő, a jelen valóságára sajátos eszközökkel reflektáló emberek, akiket - mint azt a kiállítás főcíme is mutatja - ugyanúgy a mindennapi élet problémái foglalkoztatják, mint bármelyikünket. A Műcsarnokban látható válogatás hűen tükrözi azt a koncepciót, amely a globalizálódott világ tényéből kiindulva elsősorban nem helyi művészek munkáira épül; így a most kiállított művészek között is többségben vannak a nem Spanyolországban élő alkotók. A Petrányi Zsolt és a MUSAC vezető kurátora, Agustín Pérez Rubio által összeállított anyag prezentálása is követi a leóni expanziós elvet, amely a kiállítási csarnok szent elzártságát tagadva kiterjeszkedik a múzeum egyéb tereibe: láthatunk műveket a könyvesboltban, a büfében és az előcsarnokban, hetente váltakozó tematikus videofilmblokkot a Menü Pont Galériában, továbbá Alicia Framis Vérszusibankjában nyilvános véradáson is részt vehetünk.

Forgatom a könyvet, a bal oldalon fekete-fehérben és szürkében úszó képkockák, a figurák gyerekrajzokra hasonlítanak, a jobb oldalon ott a jól ismert Toldi-szöveg, szép nagy betűkkel szedve, a kötet pedig szintén nagy, keménykötésű, már-már albumformátum. Gyerekkönyv lenne, melynek célja, hogy képekkel népszerűsítse a fiatal olvasóknak Arany szövegét? Netán a nemzeti kánon egyik fontos darabja előtt tisztelgő díszkiadás? Avagy egyik sem?

Bezeczky Gábor a hazai irodalomtudomány egyik meghatározó alakjának, Kulcsár Szabó Ernőnek (KSZE) a főművét, A magyar irodalom története 1945-1991 című összefoglalóját elemzi könyvében. Ez a tény már jóval a megjelenés előtt izgalomba hozta nemcsak a szűkebb szakmát, de a kritikusi világ egy részét is. Ennek oka egyszerű, de azok számára, akik az irodalomtudományos élet viszonyait nem ismerik, e várakozás érthetetlennek tűnt - főleg, hogy az analízis tárgya 1993-ban, másodjára pedig 1994-ben jelent meg.

Szerte a világban mind a profi, mind az amatőr szakácsok egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy helyben termelt alapanyaggal főzzenek. Mi gyakran még azt sem tudjuk, hogy a piacon vett almát vagy hagymát ki és hol termelte.

A kép egészen sötét: fekete. Semmi zene, nagy égő zöld felirat jelenik meg ("mafa úr bemutatja), s tűnik el néhány pillanat múlva, visszaadván helyét a nagy néma feketeségnek.

A legutóbb a krisztusi megváltástörténet középponti drámájánál, a passiónál hagytuk el a szót, s most ha akarnánk, sem igen folytathatnánk mással, hisz ez a hét megfellebbezhetetlenül a húsvét jegyében telik majd, amikor a vallástalan vagy pláne más felekezetű koncertlátogató is készséggel aláveti magát az ilyenkor esedékes áhítatos zenei szertartásoknak. Így mindjárt csütörtökön, a Belvárosi Szent Mihály-templomban Bach Máté-passiója hangzik fel (április 9., hét óra), mások mellett Molnár András és Szabóki Tünde közreműködésével, míg ezzel párhuzamosan a Zeneakadémián az e heti sztárvendégek, a Collegium Vocale Gent és az Akademie für Alte Musik Berlin Händel Brockes-passióját adja majd elő (április 9., fél nyolc).

Titokzatos dallamok járnak a fejünkben, belső mozinkban szikrázó tükörgömb szórja fényét a fluoreszkáló falra, képzelt diszkózásunktól a kora délután sem tud eltántorítani. De az sem, hogy kutyaszart kerülgetve, tulajdonképpen céltalanul bóklászunk a hatodik kerület vegyes tüzelésű vidékén: a "pesti Broadway-n", ahogy mások nevezik e nagymezős beruházást.

rés a présen: Úgy tűnik, egy ideje a Gödör rezidens dj-je vagy. Jávor Bence: Egy alkalomra lettem lízingelve a megboldogult Marco Polo Clubtól. Úgy maradtam.

SISTERS OF MERCY: HALASZTÁS Április 27-re halasztották a Sisters of Mercy betegség miatt elmaradt koncertjét az A38-on. A jegyek érvényesek vagy viszszaválthatók. EURIMAGES-DÖNTÉSEK 220 ezer euró gyártási támogatást szavazott meg az Eurimages, az EU filmalapja Elek Judit Visszatérés című magyar-román produkciójának.

Csókoljon meg a szája csókjaival a szája. Az Énekek énekének e mondata van olyan szép, hogy utána ne kelljen megszólalni. Zenét formázni belőle, az persze más, hiszen az maga a csók és maga a hallgatás. Meg még annyi minden. Tóth Evelin énekesnőnek és Hamid Drake dzsesszdobosnak - a Csókoljon meg... című lemezen (Hunnia Records, 2009) - ez a minden sikerült. Hogy milyen út végén? - arról beszélgettünk vele. Marton László Távolodó

Hétfőn halt meg, Los Angelesben. Kész mozitörténet az övé, közel százötven kísérőzenét komponált, a Holt költők társaságától a Bádogdobon át A napfény ízéig. A legjobbakkal dolgozott Viscontitól Hitchcockig, de érdekes módon mind a három Oscar-díját David Lean filmjeihez írt zenékkel szerezte (Arábiai Lawrence, 1963; Doktor Zsivágó, 1966; Út Indiába, 1985). Az idei berlini filmfesztivál 84 esztendős életműdíjasával, a filmzene Amerikába "szakadt" francia legendájával, Jean-Michel Jarre papájával Berlinben beszélgettünk. Szentgyörgyi Rita