Film - A szemétben - Matteo Garrone: Gomorra

  • - turcsányi -
  • 2009. április 9.

Zene

Ez a film Roberto Saviano híres és hasoncímű bestsellere alapján készült, az pedig az olaszországi szervezett bűnözés egyik nagy hatású csoportjáról, a nápolyi camorráról szólt. Tehát maffiatörténet. Matteo Garrone egy szolárium kék fényében kezdi filmjét, hoszszan mutat egy durva arcú, kisportolt férfit, épp sütteti magát a szerkezetben. Vannak ott más férfiak is, "dumálnak" - ha van feszültsége a jelenetnek, az a korábban fölszedett tudásból fakad, amivel nézzük a képeket. Hogy maffia-film, tehát hamarosan vér szenynyezi be a kövezetet. S megtörténik, aminek meg kell: változatlan feszültségben.

Ez a film Roberto Saviano híres és hasoncímű bestsellere alapján készült, az pedig az olaszországi szervezett bűnözés egyik nagy hatású csoportjáról, a nápolyi camorráról szólt. Tehát maffiatörténet.

Matteo Garrone egy szolárium kék fényében kezdi filmjét, hoszszan mutat egy durva arcú, kisportolt férfit, épp sütteti magát a szerkezetben. Vannak ott más férfiak is, "dumálnak" - ha van feszültsége a jelenetnek, az a korábban fölszedett tudásból fakad, amivel nézzük a képeket. Hogy maffia-film, tehát hamarosan vér szenynyezi be a kövezetet. S megtörténik, aminek meg kell: változatlan feszültségben.

Roberto Saviano a nápolyi kikötőben kezdi a (magyarul a Partvonal kiadónál 2007-ben megjelent) regényét. Tán egy darukezelő rossz mozdulatára egy konténer lezuhan a dokk kövére. Az ütődés erejétől felpattan a konténer ajtaja. Fagyasztott kínai hullák zuhannak ki, megszámlálhatatlanul. Gazdátlan végtagok s koponyák görögnek szerte, emberi mocsok szennyezi be pillanat alatt a teret. A döbbenet egy percig sem tart, munkások sietnek elő, gondosan összeszedik a rakományt, pár szakavatott mozdulattal helyreállítják a meghibásodott konténert, visszapakolnak az utolsó kisujjig mindent. Szorgos szakik slaggal és seprűkkel szaladnak a színre, s fertályóra múltán mintha mi sem történt volna.

Ha a két jelenet közti horribilis feszültségkülönbség nem lenne eléggé árulkodó, akkor a metódusbéli minden bizonnyal az: mást akart Saviano, és mást Garrone. Igaz, utóbbinak nem is igen lehetett választása, hiszen Saviano alapvetően újságírói technikákkal készített háromszázötven oldalas "tényregényének" mozgóképes reprodukciójára aligha lehetett apparátusa, bármilyen bőséges apanázst is bocsátott rendelkezésére a gyártó. Ez (már a dús büdzsé) ugyan egy hírhedt bestseller esetében joggal lenne elvárható, de Garrone filmjén cseppet sem látszanak eurómilliók, ellenkezőleg, nagyon határozott törekvés tapasztalható inkább egyfajta - kicsit tán hivalkodó - minimalizmusra.

Saviano könyve vérben forgó szemű, elementáris felháborodástól hajszolt áldozatfelmutatás, Tiborc legmélyebbről feltörő, ám leltárhiányt nem tűrőn precíz panaszáradata. Garrone filmje szomorú keresztmetszet, amit a vizsgált objektum legszélesebb részén vág. Saviano dühös, Garrone szomorú; de mondhatjuk úgy is, hogy még dühös és már bánatos. Talán a két mű születése között történt valami?

Oh, rengeteg minden történt, Nápolyt (és környékét) néhányszor elborította a szemét, a camorra egy-két bujkáló közép- vagy felső vezetőjét lefülelte a rendőrség, polgári tömegek vonultak az utcára tüntetni a szemétszállítók, a maffia és az állam ellen (sokak szemében ezek egy és ugyanaz, afféle helyi szentháromság, esetleg istenverése) és egyéb dolgok, interpellációk is estek.

Oh, nem történt semmi olyan, ami szikrányit is befolyásolta volna a maffia áldozatainak életét, szerencsétlenségét. Nem tőlünk, de nem is Garrone filmjéből tudja meg senki, hogy a camorrafélék legfőbb áldozatai mindig a szegény emberek - a film választása mégis logikusnak mondható: a szegények jobban látszanak (még a társadalom elől takartabb rétegeik is), mint a gengszterfőnökök.

Így aztán a maffia alsókutyái és a nekik legjobban kiszolgáltatottak közt vergődünk. Két, tizenéves korát épp csak elhagyó fiatal felnőtt először "sebhelyesarcúsat" játszik, ők a Miami meghódítására készülő Al Pacino, úgy tartják a kezüket, ahogy ő fogta a stukkert, utánozzák a fegyverropogás hangját. Aztán egy tizedesi rangú maffiózó oktatja ki őket a helyes magaviseletre, valamikor megdézsmálnak egy "titkos" (ha egyszer még ők is tudják) fegyverraktárt, s a jelentős tűzerőt képviselő zsákmánnyal összeviszsza lövöldöznek egy néptelen partszakaszon - játsszák a gengsztert, míg végül gödörbe húzzák őket (irdatlan markoló veszi kanalába hullájukat). A szervezet nyugalmazott aktivistája kézbesítőként szolgál még, kihordja az üzemi balesetek kárvallottainak (ül a férje; valaha katona volt, de ma már nyomorék satöbbi) a rendszeres apanázst. Értesül a rossz hírekről, s látja is, tudja is a várható (persze rémes) következményeket, de nem tud (ki tudja, hogy akar-e) bármit is tenni a kárenyhítésért. S a többi hiányos fogsorú, rossz tréningruhákba, mocskos trikókba és alkarnyi vastagságú bizsukba öltözött, ocsmányul beszélő retardált is elvegetál valahogy az első szembejövő revolvergolyóig (megbízható, gyorsjáratú viszonylat az, mégis valami kollektív tévedésből mindig mindenki későbbre várja). S e négy-öt, egészen talaj menti sztori közé Garrone átveszi Saviano egyik "nagy történetét" is. A zugvarrodák fenoménjának - persze balvégű - históriáját! Van e falanszterben egy tag (szabász), aki kiragyog a kórusból. A nagyipari léptékben folyó ruhahamisítást olyan tökélyre fejleszti, hogy beelőz. A föld alá zárt, varrógép fölé görnyedő páriák kisistene túlnő önmagán, s - a televízió segítségével - módja nyílik erre ráébredni is: az Oscar-gálán meglátja valamelyik híres művésznőt az ő modelljében feszíteni. Savianónál csak itt kezdődik az ipse drámája, Garronénál ez a csúcspont. Nos, az ilyen dolgok a művek élvezeti értékét is döntően meghatározzák.

Saviano híres bestsellere egy riporteri eszközökkel megírt (soha nem mulasztja el megjelölni a forrásait: nagy szó ez egy ilyen életveszélyes műfajban), ám publicisztikai hevületű regény. Azon túl, hogy ilyen állat nincs, ebben rejlik kőharapó ereje is, a pontossággal párosuló szenvedélyben.

Garrone filmje egy teljes játékfilmes vértben (gondos előtanulmányok a kötelező neorealizmus mezein és Pasolini háza táján) előadott dokumentarista fikció. Ilyen állat meg dögivel szaladgál az állatkertekben, de nemcsak ez a gyengéje, hanem az is, hogy az e tempóval karöltve járó felülnézeti látásmódtól sem tud - jelzett szándékai ellenére sem - megszabadulni.

Nem tudhatjuk, mennyi a pr abból, hogy Saviano könyve megjelenése óta nem teheti ki lábát Nápoly utcáira (könnyen lehet, hogy semennyi). De az biztos, hogy a film pr-eseinek egyéb csali után kell nézniük.

A Szuez Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.