Kultúra

Társadalomtudósoknak való feladat volna felgöngyölíteni, hogy vajon mi is lehet a valódi oka annak, hogy 2008-ban, írd és mondd, negyvenezer ember zsúfolódott össze az Iron Maiden miatt a Sziget nulladik napján a Nagyszínpad előtt - és ez az egészen elképesztő lelkesedés persze nem csupán magyar jelenség, a Somewhere Back In Time turné az egész világon a szigeteshez hasonló, brutális nézőszámokkal zajlik idén február óta. És szó sem volt arról, hogy szimpla hetijegyes bámészkodók töltötték volna meg a teret: a HÉV-megállótól a sziget gyomráig körülbelül minden második ember Maiden-pólóban feszített, a Number Of The Beast refrénjét pedig mellettünk, azaz bőven a keverőpult mögötti sávban is (odáig voltunk csak képesek előrefurakodni húsz perccel a kezdés előtt a párolgó tömegben) lelkesen üvöltözte minden kedves fahangú nézőpéldány.

A péntek volt a sziget punknapja, mégsem láttam egyetlen olyan arcot sem, amilyet korábban el tudtam volna képzelni egy Sex Pistols-koncerten. Még a pár hónappal ezelőtt az A38-on játszó UK Subsra is több fura arc gyűlt össze, pedig az is kőkemény nosztalgiabuli volt, itt biztos kamuflálódtak a fák között, vagy szigorúan csak az URH alatt szivárogtak be a helyszínre, hogy aztán gyorsan el is foglalják az első sorokat a Die €rzte - Sex Pistols kettős koncertje alatt. Egyetlenegy lila hajkoronával találkoztam kora délután, az is inkább joviális volt, mint polgárpukkasztó. A Die €rzte nagy kedvenc, de nem voltam képes rávenni magam, hogy kikászálódjak a színpad mögül hatodjára megnézni őket (az asztaltársaság fintorog, hiába próbálom bizonygatni, hogy a vége felé játszott Schrei Nach Liebe zseniális szám), a Sex Pistolst viszont muszáj.

Szegény Róisín Murphynek eddig nem volt sok sikere a magyarországi fellépéseivel: első, szólóban (egészen pontosan diszkrét kis zenekarral) adott koncertjét alig lehetett hallani a más célokra azért még használható Műcsarnok szörnyű akusztikája miatt, a tavalyi, Millenárisra meghirdetett fellépése meg egy sajnálatos baleset, a gitáros csuklótörése miatt maradt el (amúgy a mostani koncertből is kiderült: nem mindig veszélytelen Murphy kisasszony zenészének lenni).

Szent isten, min mehet keresztül egy képregényhős, ha döntenie kell szörnyszülött státusza és embersége között. A pszichiátriai szakrendelések zsúfolásig vannak szuperhősökkel, a legutóbb például egy denevérjelmezes került sorra, de úgy tudni, távozott a rendelőablakon. E nehéz, identitászavaros időkben kifejezetten üdítő egy önmagával elégedett képlegény, s bár Hellboyt is megkísértik néha a hovatartozás dilemmái, nincs az a bizonytalanság, amit néhány karton hideg sör ne enyhítene.

Kedvencem az erős hazai fogalmazás, miszerint "pokolba a történettel, mert tőle nem lehet látni a filmet". Megpróbáltam én ezt már lefordítani, s valami olyan sült ki belőle, hogy ha nagyon el akarjuk mesélni a történetünket, az eredmény érdekében hajlamosak leszünk a történetmesélés rég bevált, mondhatni ősi (a Lumiére testvérek, Ádám és Éva előtti) metódusaihoz nyúlni, ahelyett, hogy a képek erejére hagyatkoznánk. S a szerencsétlen képek "illusztrációs segéderővé" deklasszálódnak. Míg ha nincsen történetünk, akkor nincsen is mitől zavartatni magunkat, felmutathatjuk a világnak a pőre celluloidot (felteszem, enmagunkat - bár lehet, hogy túl rosszhiszemű vagyok). S ha ennek kapcsán a megszólaláshoz feltétlenül szükséges önbizalmat méricskéljük, nem szívesen fogadnék arra, hogy mihez is kell nagyobb bátorság, megmutatni magunkat, vagy elmesélni a történetünket (utóbbi esetben mindenféle adaptáció csak annyit tesz, hogy kirakunk még pár akadályt a pályára).

A nyolcvanas évek elején a New York-i művészéletbe berobbanó graffitiművészek közül Haring a legismertebb, a második helyezett a kábítószer-túladagolásban, huszonnyolc éves korában elhunyt Jean-Michel Basquiat, de kinek mond bármit Rammelzee (ma rapper és hip-hopzenész), Tony Shafrazi (ma galerista) vagy (a manapság szürrealista ócskaságokat festő) Kenny Scharf neve? Kétségtelen, hogy Haring mindent megtett az ismertségért; az 1986-ban megnyitott és a Keith Haring Alapítvány által most is gőzerővel üzemeltetett Pop Shopban Haring-motívumokkal díszített tárgyak tömegéhez lehet olcsón hozzájutni. Pólók, cipők, ruhák, kitűzők, sapkák, poszterek, noteszek, képeslapok, naptárak, órák, esernyők, csoki- és teásdobozok, cukorkatartók, plüssállatok, dominók, kirakósok, kifestőkönyvek, kerámiavázák, párnák, asztalok, székek - akár egy komplett lakás berendezhető belőlük. (Az alapítvány a befolyó összeget a 31 éves korában AIDS-ben meghalt művész kívánságának megfelelően a betegséggel kapcsolatos felvilágosító programok támogatására, illetve Haring művészetének propagálására költi.)

Valamikor az utolsó fázisban változhatott meg a darab címe: Ribillió Rómában lett a Dundo Marojéból. És valószínűleg ugyanebben az utolsó fázisban kerültek bele azok az ötletek is, amelyeket a Dundo Maroje tán nem viselt volna el pirulás nélkül. Valamint az is ekkortájt dőlhetett el, hogy elmarad a legutolsó fázis - az ötletek meg- és kirostálása, minek következtében elviselhető időtartamra, mondjuk, nettó három óra alá rövidült volna az előadás.

Ahová csak nézünk, mindenütt őszibarack. Piros, fehér, sárga, nektarin, Mariska, magvaváló és nem az - könyörtelenül elárasztják ilyenkor a piaci standokat.

Titok, nem titok, Sztupa a Klapka György utcában lakott, úgy indultak találkozni az oroszokkal valami Tivat nevű helyre, Crna Gorába, hogy Troché jött a falu vége felől, és bekiabált. Nehéz napok voltak, amiken mindezt visszafejtettük - persze az NKVD bevonásával -, az elvtársak is teljesen elhűltek, amikor azt kellett megtudniuk, hogy mi a "kisutca" valódi neve.

"Kettejük zenéjében mindenekelőtt az a közös, hogy minden a felületen megy végbe, s ami ott nem történik meg, azt a mélység semmiféle ígérete sem pótolja." Ezt a rettenetet egy ajánlóból másolta ki a Zenegyűlölő, és most nem mélyed bele a szöveg sötétségeinek, álmélységeinek megvilágításába, ehelyett megelégszik a szikár tény regisztrálásával, hogy ez Pjotr Iljics Csajkovszkij, illetve az 1958-ban, Dániában született Bent Sörensen (képünkön) művészetének közös gyökereit igyekszik jellemezni. Ha ezek után valaki úgy dönt, hogy esze ágában sincs ellátogatni Pannonhalmára, ahol augusztus 22.

A József körút és a Baross utca sarkán, ott, ahol ma nemzetközi gyorsétterem áll, valaha a Vidámnak nevezett eszpresszóban játszotta el napjában legalább tízszer a napszemüveges zongorista: "Kicsit szomorkás a hangulatom máma." A hely specialitása azonban nem a zene, még csak nem is a mecseki itókával bélelt dupla volt. Állítólag a Rákóczi kreatív lánykái vertek itt tanyát.

Browne KONTRA McCAIN Jackson Browne beperelte John McCaint, mert a republikánus párt elnökjelöltjének egyik hirdetésében engedélye nélkül használták fel legnagyobb slágerét, az 1977-es Running on Emptyt A tévéreklám Barack Obamát gúnyolja, aki egy alkalommal azt tanácsolta honfitársainak, hogy a kocsikerekek megfelelő felfújása révén takarékoskodjanak a benzinnel A klip alatt a közismerten liberális elkötelezettségű Browne dala hallható, melynek címe az üres tankkal történő gurulásra utal GYÁSZ Elhunyt Johnny Moore jamaicai trombitás, a Skatalites egyik alapító tagja: 70 éves volt, halálát rák okozta A ska úttörői játszottak ugyan a Szigeten, de Johnny Moore nem volt velük, ő nyolc évvel ezelőtt turnézott utoljára, akkor éppen Bunny Wailerrel 91 éves korában elhunyt Jerry Wexler: Ahmet Ertegunnal együttműködve oroszlánrésze volt abban, hogy az Atlantic Records az 1950-es, 60-as évek meghatározó lemeztársaságává vált Olyan művészek karrierjét egyengette, mint Aretha Franklin, Ray Charles, Sam & Dave, Wilson Pickett vagy Roberta Flack, de az R&B műfaján kívül is otthonosan mozgott, s hozzájárult a Led Zeppelin, a Dire Straits, a B-52's, Bob Dylan és Willie Nelson sikereihez 94 éves korában elhunyt Dorival Caymmi: a bossa nova nagyatyjaként tisztelt brazil dalszerző-énekes már az 1930-as években slágereket írt Dalainak előadói között található a később hollywoodi sztár, Carmen Miranda, illetve Jo-o Gilberto, a 60-as évek bossa nova lázának egyik kulcsfigurája, aki most, pályakezdésének 50 évfordulóján, 77 éves korában, ötévi szünet után újra színpadra lép Rióban és S-o Paulóban KARÁCSONYRA ÚJ ROWLING The Tales of Beedle the Bard címmel, decemberben százezer példányban megjelenteti a Harry Potter-sorozat hetedik kötetében említett művet J K Rowling: a varázslómeséket tartalmazó művet eredetileg mindössze hét példányban, jótékony céllal már kiadta a szerző, most ezek fakszimile változatát dobják piacra, szintén jótékony céllal A FESTÕ: LEONARDO? Azelőtt egy ismeretlen német művésznek tulajdonították, de nemrég napvilágot látott szakértői vélemények szerint Leonardo da Vinci műve díszíti azt a 33x24 centiméteres pergament, amit 1998-ban 21,8 ezer dollárért vásárolt meg egy magángyűjtő egy New York-i árverésen Az ismeretlen ifjú hölgy feltehetően házasságkötési célból készült portréjának értéke - ha további szakértői vizsgálatok is megerősítik, hogy Leonardo készítette - akár tízezerszeresére is növekedhet A művész szülővárosában, Vinciben lévő Museo Ideale Leonardo Da Vinci igazgatója, Alessandro Vezzosi nyilatkozata szerint a kép minden eleme - a bal kezes rajz briliáns technikájától a ruha vállán látható mintáig - Leonardóra mutat A művet ugyanabban a párizsi laboratóriumban vizsgálták meg, ahol a másik illusztrációnkon látható, hermelines hölgy képének festőjét is Leonardóval azonosították Stílusjegyek alapján 1485-1490 közé teszik a kép készítésének idejét, a mester akkor Milánóban élt LOCARNO UTÁN SZARAJEVÓ A mexikói Enrique Rivero műve nyerte a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Leopárdot: a Parque Via egy önkéntes elzártságban élő férfi története A zsűri különdíját a lengyel Malgoska Szumowska (33 sceny z zycia - 33 jelenet egy életből), a legjobb rendezés díját a kanadai Denis Cote (Elle veut le chaos) kapta, a legjobb alakításokat Ilara Occhini, az olasz Federico Bondi rendezte Mar nero, illetve Tayanc Ayaydin, a brit Ben Hopkins rendezte The Market - A Tale of Trade főszereplője nyújtotta A legjobb elsőfilmes díját az osztrák Händl Klaus vehette át (März) Két magyar játékfilm (Faur Anna diplomafilmje, a Lányok és Mundruczó Kornél Cannes-ban díjazott műve, a Delta), három rövidfilm (M Tóth Géza: Ergo, Alexei Alexeev: KJFG No 5, Vécsei Márton: Farkasember) és két dokumentumfilm (Salamon András: A város ritmusa és Szirmai Márton: A süllyedő falu) szerepel az augusztus 15-én kezdődött Szarajevói Nemzetközi Filmfesztiválon Tizennegyedszer rendezik meg a seregszemlét, amelyet még a boszniai háború idején indítottak el, a normális élet illúziója megőrzésének szándékával Idén fordult elő első alkalommal, hogy a térség legnagyobb filmfesztiváljává nőtt rendezvényt az itteni tehetségkutató program egyik felfedezettjének alkotásával, a bosnyák Aida Begic (Snijeg - Hó) című filmjével nyitották meg MEGHALT RONNIE DREW 73 éves korában, torokrák következtében elhunyt az ír folkzene emblematikus figuráinak egyike, Ronnie Drew, a Dubliners énekese, gitárosa Luke Kelly, Ciaran Bourke és Barney McKenna társaságában 1962-ben alapította meg a zenekart, első fellépéseik színhelye, az ír főváros központjában lévő O'Donoghues pub ma is működik A Dubliners főszerepet játszott abban, hogy a tradicionális ír népzene közismertsége és népszerűsége a folk színtéren túlnőve helyet követelt magának a popzene piacán is Ronnie Drew énekelte a zenekar egyik legnagyobb slágerét, a Seven Drunken Nightst, s természetesen benne volt a The Irish Roverben is, melyet a hazánkban is többször fellépett Dubliners és késői londoni utódja, a Shane MacGowan vezette The Pogues közösen adott elő, hatalmas sikerrel A gyógyulásáért folytatott harcban támaszt nyújthatott neki egy idén megjelentetett kislemez, a The Ballad Of Ronnie Drew: a Shane MacGowan, Sinéad O'Connor, Christy Moore, a U2 tagjai és más ír muzsikusok által előadott dal bevételét az Ír Rák Társaság támogatására fordítják HITLER A BÍRÓSÁG ELőTT Bernd Fischerauer televíziós filmet forgat Hitler vor Gericht címmel a bírósági tárgyalásról, melynek során a leendő Führert államcsínykísérlet miatt akár halálra is ítélhették volna, de csak öt évet kapott, s mindössze kilenchavi börtön után szabadulván újjászervezhette mozgalmát, kiépíthette kultuszát, megszerezhette a hatalmat és lángba boríthatta Európát Az osztrák származású rendező szerint a bíróság elképesztő megértést tanúsított iránta A Bayerischer Rundfunk jövő áprilisra, az ítélet 85 évfordulójára tervezi a tárgyalási jegyzőkönyvre alapuló film sugárzását A tévétársaság oktatási programjaiért felelős Werner Reuss szerint a film egyik célja rámutatni arra: határt kell szabni a demokráciát aláásók ténykedésének . .

A kortárs európai képzőművészet nomád biennáléja ez alkalommal egy teljes régiót vesz birtokba.

Alighanem mindenkinek megvan a maga személyes kapcsolódási pontja az R.E.M.-hez az első dal, az első klip, a kedvenc lemez vagy a zenekar legjobban kedvelt korszaka formájában. Máskülönben gyakorlatilag lehetetlen egyetlen albumot vagy dalt kiemelni a zenekar 28 éves munkásságából, amit most már nyugodtan nevezhetünk izmos, masszív életműnek. Az R.E.M. sok minden miatt szerethető: az egyszerű, de azonnal ható zenei nyelvezetéért, a kiemelkedő, szó szerint "korszakos" lemezeiért vagy az időtlen slágereiért, de mindenekelőtt azért, mert bármilyen helyzetben voltak vagy bármilyen helyzetben volt is az aktuális popzene, mindig ott volt a kezükben a változás, a megújulás képessége. Nemcsak önmaguknak okoztak revelációt, és nem csupán saját magukhoz képest tudtak mindig valami teljesen újat letenni az asztalra (holott már ez sem lett volna kevés), hanem lazán és játékosan irányt mutattak a popzenének és az élvonalbeli zenekaroknak (hogy mást ne mondjunk: az Up után nem véletlenül hagyta el a gitárokat a Radiohead a Kid A című lemezén).