kertész lesek - STEX ALFRÉD TERASZ

  • .
  • 2008. augusztus 21.

Trafik

A József körút és a Baross utca sarkán, ott, ahol ma nemzetközi gyorsétterem áll, valaha a Vidámnak nevezett eszpresszóban játszotta el napjában legalább tízszer a napszemüveges zongorista: "Kicsit szomorkás a hangulatom máma." A hely specialitása azonban nem a zene, még csak nem is a mecseki itókával bélelt dupla volt. Állítólag a Rákóczi kreatív lánykái vertek itt tanyát.
S nemcsak amiatt ültek a "páholyban" keresztbe rakott lábakkal, mert úgy illik, inkább azért, hogy cipőtalpukon jól lássék a krétával írt "tarifa". A sajátos kommunikáció több előnnyel kecsegtetett: nem kellett szóba elegyedni, ha meg mégis - például razzia idején a hekussal -, bármelyikük mondhatta: "Ennyibe került!" Persze, a cipő, hiszen akkoriban még nem ismerték a vonalkódot.

Még akkor se nagyon, amikor a kilencvenes években a nemzetközi láncos átvette és kisöpörte a helyet. Nem emlékszünk, mennyi volt a Big Mac, arra sem, hogy sirattuk volna a presszót. Ráadásul a túlsó parton, nagyjából ugyanakkor nyílt Stex Alfréd Ház tulajdonképpen a Vidám szellemi örökösének volt tekinthető, noha a két üzem összehasonlíthatatlan. A régvolt presszót klasszikus lebujnak őrzi emlékezetünk, míg "utódjáról" - ami egyszerre étterem, kávéház, kaszinó és totózó (!) - a legnagyobb rosszindulattal sem tételezhetünk fel ilyet. Se lányok, se zongorista, a félhomály is hiányzik. És nem kell vágni a füstöt. Odabent mégsem szabadulhatunk a gondolattól: a Stex Alfréd voltaképpen a körúti lebujok romantikáját próbálja - úgymond "kulturált tálalásban" - átmenteni.

De minket most inkább az "idekint" érdekel. Nyaranta a többiekhez hasonlóan a Stex is teraszt ragaszt. Egy ilyen attak sok helyütt felér a súlyos testi sértéssel - kitesznek néhány asztalt és széket a járdára, közvetlenül a forgalmas úttest mellé -, itt azonban a széles járda valamelyest menti a menthetőt. Az viszont már nem "földrajzi adottság", hanem a vendéggel való törődés, hogy a Stex Háznak valóban terasza van, nemcsak a pár kihordott kerti alkalmatosságot nevezik így. "Rendes" emelvényt építettek, fémoszlopokat tettek ki a sátortetőnek, s a bútorok is igényesebbek a megszokottnál. Ám nem a bizalom jele, hogy a teraszt, melynek végébe hatalmas LCD-televíziót állítottak, csak az éttermen keresztül lehet megközelíteni, az utcáról bajosan.

Ebédidőben érkezünk, a nagy meleg ellenére telt ház fogad, no meg a felismerés, hogy hiába minden igyekezet, itt nem lehet hangulatos környezetet teremteni. A körút zaja elviselhetetlen, a szirénázó mentőautóktól és a cseppet sem szelíd motorosoktól saját szavunkat sem értjük. Mondhatnánk, felszolgálók légiója teljesít szolgálatot, csupa lelkesnek tűnő fiatalember, s ez mindenképpen dicséretes. Az első felveszi az italrendelést, a második már csak fel akarja venni, a harmadik kihozza az italokat, a negyedik arról érdeklődik, mit ennénk?

Először is fűszeres padlizsános fetapürét pitával (920 Ft), meg egy padlizsános, füstölt sajtos zöldségtortát (850 Ft), a többit meglátjuk. De a gyors felszolgálást követően csak azt látjuk, pontosabban érezzük, hogy a fűszerezés - só és fokhagyma - lényegesen több a kelleténél. A krémhez kapott pita annál kevesebb. Sebaj, majd a libamájjal sütött csirkemell kapros, paprikás szósszal (1950 Ft) és rösti burgonyával (580 Ft)! Nincs is vele semmi gond, a szokásos, kissé száraz csirkét valamelyest ellensúlyozza a csepegős, darabka máj, és mintha a krumpli is friss volna. De sajnos a szósz ízesítése most is túlzott. Így hát, miközben rumos baracklekvárral tálalt, kifejezetten kellemes almatortánkat (450 Ft) csipegetjük, az édes élet ígérete helyett más jár a fejünkben: vajon a szakács ízérzékelése kopott-e meg, vagy csupán az italfogyasztást serkentő "vállalati stratégiával" állunk szemben?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.