Kultúra

1984. augusztus 17-e nagy nap volt a Magyar Népköztársaság unalmas életében: a Budapest Sportcsarnok parkolójában húszezres tömeg előtt zajos sikerű koncertet adott az Iron Maiden, és ezzel hivatalosan is megérkezett kis hazánkba a heavy metal. A szenzációszámba menő fellépést hamar követték a többiek, jött a Motörhead, majd a Saxon, és később egyre többen. Amikor 1988-ban egy háromnapos fesztiválon Budapesten játszott a Maiden (immár harmadszor), a Metallica és a Kiss, a folyamat lezárult, a heavy metal leigázta a magyar fiatalságot. A farmerdzsekik Rolling Stones és Piramis feliratait Judas Priestre és Pokolgépre javították gondos rockerkezek, az utcákon elszaporodtak a riasztó zenekaros emblémával díszített fekete pólók, a szórványosan előforduló maszek lemezboltok kirakatából csuklyás hóhérok és vicsorgó farkasemberek szemeztek a járókelőkkel. "Az egész falu metalista" - nyilatkozott egy harcostárs az elhíresült riportfilmben, és a megállapítás kis túlzással az egész országra igaz volt. A magyar fiatalok szívében a metál lángja lobogott, és hogy ez így alakult, abban a Maidennek elévülhetetlen érdemei voltak.

A metál mint műfaj hagyományosan erős a Szigeten. Évek óta a HammerWorld Magazin sátra (a harmadik legnagyobb színpad a Hajógyárin) számít a műfaj rajongóinak első számú célpontjául, ami idén szerencsére már nem az isten háta mögött lesz, hanem valahol az egykori Jazz Színpad környékén, és az állítólagos méretbeli csökkenését a szervezők bivalyerős felhozatallal kívánják kompenzálni. Lássuk!

A Sziget idei pop- és rockzenei kínálata látszólag erősen britcentrikus, pedig nem hiányoznak belőle az amerikaiak sem.

Drága netes gyermekeim, akik hat másodpercnyi online belassulás esetén már ideges köröket huzigáltok az egeretekkel, tudjátok, mit jelent az a szó, hogy "várni"? Sejtelmetek sincs.

Az, hogy a Sex Pistols augusztus 15-én fellép a Sziget Nagyszínpadán, voltaképp egy évfordulónak köszönhető: tavaly volt ugyanis éppen harminc éve, hogy boltokba került a zenekar első és egyetlen nagylemeze, a Never Mind The Bollocks. A Pistols ennek megünneplésére jött újra össze az elmúlt évben, a koncertezést viszont végül, a mi szerencsénkre is, nem korlátozták kizárólag 2007-re. A kaliforniai Orange County Register nevű napilap tavaly ősszel faggatta ki a banda hírhedt énekesét, John Lydont, a valahai Johnny Rottent.

- Homoki élőhely kevés van - mondta Sztupa, és kiköpött, de folytatta -, nyílt gyöpös homokbucka, hm? Valamivel, sokkal zártabb homoki legelőgyöp. De ez semmi a tocsogós magassághoz képest! Jó, jöhet egy nádas is.

Amennyiben a zsenialitás képes társává szegődni egy teljességgel jó embernek, úgy Haydn birtokában volt ennek. Mindig egyenesen ama határig megy, melyet a moralitás az intellektusnak állít; csupa olyan zenét csinál, amelynek "nincs múltja" - írja Nietzsche, még egészséges korszakában.

Lefogadom, hogy ebben a hónapban hirtelen megnő a kereslet a kínai ötfűszer-keverék után. Az olimpiai játékok nézői valószínűleg nemcsak ezzel a különleges ízesítővel esnek majd szerelembe, hanem úgy általában Kína gasztronómiájával, ami egyre ismertebb világszerte.

Hiába belvárosiasság a Bazilika látványa, s még számos izgalom, a Bajcsy-Zsilinszky útra nem korzózni jár az ember. Voltaképpen nem is tudjuk, miért van ott gyalogosforgalom, a folyamatos zajtól a saját hangunkat sem halljuk, a levegőtől legfeljebb ólomittasak lehetünk.

kulthírek

Tíz éve a budapesti Katona József Színház színésze, a Kolibri Színház 2004-ben mutatta be első rendezését, Egressy Zoltán Fafeye, a tenger észét. Május óta főszerepet játszik a Katonában Biljana Srbljanovic Sáskák című darabjában.

Hogy ma nálunk ki minek hall meg egy zsidó viccet, az alighanem a szövegkörnyezet, a szájmozgás függvénye.

A szelistyei asszonyok (Királyi kaland) nem más, mint egy fél-háromnegyed órában elmesélhető Mátyás király-mese, egyike az igazán habkönnyűeknek.

A 80-as években indult Metagalaktika jubileumi 10. száma - jó érzékkel - a kínai magyar kulturális évad után és a pekingi olimpia előtt a kínai sci-fi irodalmat állítja középpontba.