DVD - A héber pöröly

  • - kg -
  • 2008. július 31.

Zene

Hogy ma nálunk ki minek hall meg egy zsidó viccet, az alighanem a szövegkörnyezet, a szájmozgás függvénye.
Hogy ma nálunk ki minek hall meg egy zsidó viccet, az alighanem a szövegkörnyezet, a szájmozgás függvénye. Szegény Kohn, a rajta kívül álló okok miatt, annyi humortalan, a derûkeltéstõl messze esõ helyzetbe keveredett pályafutása során hûséges viccbeli partnerével, Grünnel együtt, hogy az ember kétszer is meggondolja; nem egyszerûbb-e a kevésbé problémás Mórickával vagy a minden gyanú felett álló skótokkal behelyettesíteni a mégannyira szakállas, bölcs poénokat is. Efféle óvatosság A héber pöröly amerikai alkotóit nem kötötte, õk gátlástalanul (értsd: a félremagyarázások terhétõl kicsit sem zavartatva) zsidóznak, s jutalmuk, mint halljuk, máris a kultuszstátusz a mûértõk táborában. Nagyon is logikus következmény, hiszen Jonathan Kesselman rendezése valójában nem film, hanem egy nyolcvanperces zsidó vicc: Kesselman nyugdíjba küldte a Kohn & Grün párost, helyükre pedig egy ortodox akcióhõst, a címbeli Pörölyt szerzõdtette. Pöröly a zsidó viccalakok legfrissebb generációjához tartozik: humora korántsem hagyományos, békeidõsen kávéházi, hanem piacképesen alpári: nini, egy jó tanuló az Ali G-iskolából! A figura kifaragása, felöltöztetése és mozgatása kétségtelen erénye a produkciónak (és a színész Adam Goldbergnek), és a klasszikus detektívfigurák (pl. Shaft és Sam Spade) pörölyösítése is elég két-három poénra, de ha maradunk a mûfajok összeházasításánál és a sabbath körüli teendõknél, akkor inkább Harry Kemelman Small rabbija, mint Jonathan Kesselman Pörölye. Persze könnyen lehet, hogy csak a kávéházi maradiság beszél belõlünk.

Forgalmazza a Best Hollywood

Mint vicc: ***

Mint film: *

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.