DVD - A héber pöröly

  • - kg -
  • 2008. július 31.

Zene

Hogy ma nálunk ki minek hall meg egy zsidó viccet, az alighanem a szövegkörnyezet, a szájmozgás függvénye.
Hogy ma nálunk ki minek hall meg egy zsidó viccet, az alighanem a szövegkörnyezet, a szájmozgás függvénye. Szegény Kohn, a rajta kívül álló okok miatt, annyi humortalan, a derûkeltéstõl messze esõ helyzetbe keveredett pályafutása során hûséges viccbeli partnerével, Grünnel együtt, hogy az ember kétszer is meggondolja; nem egyszerûbb-e a kevésbé problémás Mórickával vagy a minden gyanú felett álló skótokkal behelyettesíteni a mégannyira szakállas, bölcs poénokat is. Efféle óvatosság A héber pöröly amerikai alkotóit nem kötötte, õk gátlástalanul (értsd: a félremagyarázások terhétõl kicsit sem zavartatva) zsidóznak, s jutalmuk, mint halljuk, máris a kultuszstátusz a mûértõk táborában. Nagyon is logikus következmény, hiszen Jonathan Kesselman rendezése valójában nem film, hanem egy nyolcvanperces zsidó vicc: Kesselman nyugdíjba küldte a Kohn & Grün párost, helyükre pedig egy ortodox akcióhõst, a címbeli Pörölyt szerzõdtette. Pöröly a zsidó viccalakok legfrissebb generációjához tartozik: humora korántsem hagyományos, békeidõsen kávéházi, hanem piacképesen alpári: nini, egy jó tanuló az Ali G-iskolából! A figura kifaragása, felöltöztetése és mozgatása kétségtelen erénye a produkciónak (és a színész Adam Goldbergnek), és a klasszikus detektívfigurák (pl. Shaft és Sam Spade) pörölyösítése is elég két-három poénra, de ha maradunk a mûfajok összeházasításánál és a sabbath körüli teendõknél, akkor inkább Harry Kemelman Small rabbija, mint Jonathan Kesselman Pörölye. Persze könnyen lehet, hogy csak a kávéházi maradiság beszél belõlünk.

Forgalmazza a Best Hollywood

Mint vicc: ***

Mint film: *

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.