A szelistyei asszonyok (Királyi kaland) nem más, mint egy fél-háromnegyed órában elmesélhetõ Mátyás király-mese, egyike az igazán habkönnyûeknek. Nehéz tehát magyarázatot találni arra, hogy a Kõszegi Várszínház produkciójában miért is készült belõle egész estés színházi elõadás neves rendezõnk (Jordán Tamás) irányító keze által, hasonlóképp neves szakemberek meg- és átiratában (Mikszáth alapján Makk Károly - õ már csinált ebbõl egy rémes filmet Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? címen -, Lõkös Ildikó és Lackfi János dolgozott), neves zenészeink közremûködésével (Sebõ-zenekar) és neves színészeink szereplésével (Mátyás király szerepében Fekete Ernõt láthatjuk élete talán legszellemtelenebb alakításában).
Egyébként sikerült valamelyest a szerényke elvárások alá lõni: a Királyi kalandból ugyanis gyakorlatilag minden hiányzik - no, persze a látszólag igen nagy költségvetésû jelmez- és díszletkavalkádon kívül -, ami még a leggyengébb dramolettekben is megjelenik valahogy. Ilyen például a bonyodalom - pedig adná magát: Mátyást ugyanis átverik, de midõn ez kiderül, õ nagylelkûen legyint rá. És hát két óra egy lineárisan elmesélt, minden másodpercében kiszámítható darabból még akkor is sok, ha Sebõék igen derekasan húzzák a talpalávalót. Pláne, hogy még a karaktereket is elfelejtették megfûszerezni: néhány népmesei sablonfigura, amit csak súlyosbít, hogy minden, máskor jól teljesítõ színész hûen követi királyát, Fekete Ernõt - a szellemtelenségben. Akad még egy izgalmasnak ígérkezõ szál - Mátyásnak elege van már hitvesébõl -, ám e drámai vonulatot is elfeledték kidolgozni: Mátyás széles mosollyal küldi el asszonyát a fenébe, épp, mintha népmesét mondana - aztán függöny.
Városmajori Szabadtéri Színpad, július 22.
** alá
