Egotrip
Jaksity György: Tőzsde
A tőzsdézés, különösen ha több különböző típusú befektetés egyidejű kezelésére terjed ki, olyan, mint egy szimfonikus zenekar működése vagy a szimfónia maga. Tranzakcióink a zenemű egyes részeihez hasonlítanak, a különböző befektetési piacokon megvalósított sikeres spekulációk pedig a zenekar egyes szekciói közötti harmóniát idézik. A spekuláció harmóniája a túlélés zenéje, így a minden realitásnak fittyet hányó lelkesedés, a mindenáron történő befektetés eufóriája (mintha mostanában ez elég gyakori lenne) a Titanic elsüllyedése előtti percekben a hajó zenekara által játszott keringő zenéjére emlékeztet. A jó üzletet viszont Beethoven IX. szimfóniája írja le: a stratégia lefektetése és a pozíciók kiépítésének megkezdése a szimfónia allegrója (ma non troppo, un poco maestoso, ahogy a maestro rendelte), amit a tranzakciók lendületes molto vivace tempója és adagiója követ. Ezután jön a profit realizálását megelőző és átélő Örömóda (cantabile), amit az árfolyamok láttán a monitorunk előtt dalolunk, majd az elszámolás alatt lévő pozíciók andante moderatója, végül a megnyugvás prestója, mialatt az addig titkon megbújó gyomorgörcs is egy időre kienged.