Szegregáció Tiszavasváriban: Ballagás külön utakon

  • 1997. június 19.

Belpol

Csak négykor kezdődik a ballagás, tudjuk meg egy szemüveges kislánytól, tehát előtte ki tudunk még menni a telepre is. "Itt külön osztályban tanulnak a cigányok?" "Hála istennek, külön" - mondja a kis szemüveges, és felszalad a lépcsőn. Õ másnap fog ballagni, mi viszont a cigányok ballagására jöttünk.
Csak négykor kezdődik a ballagás, tudjuk meg egy szemüveges kislánytól, tehát előtte ki tudunk még menni a telepre is. "Itt külön osztályban tanulnak a cigányok?" "Hála istennek, külön" - mondja a kis szemüveges, és felszalad a lépcsőn. Õ másnap fog ballagni, mi viszont a cigányok ballagására jöttünk.

Tiszavasvári tizenötezer lakosából körülbelül ezerötszáz cigány. A település két végén élnek két nagyobb tömbben, a bűdiek romungrók, magyar cigányok, a Széles úti telep lakói oláh cigányok, azon belül cerháriak. Az ő gyerekeik járnak a Pethe Ferenc Általános Iskolába.

"A bűdieknek kocsijuk is van, ezek putrisok", mondja az iskola cigányblokkját takarító asszony. Dohos, régi épületet sikál, tipikus falusi iskolát, ötven éve itt tanulhatott az összes vasvári diák. Ma a többség a soktermes, széles folyosós főépületbe jár. Ha elindulunk az iskolaudvarról, ahol néhány óra múlva 17 végzős cigány gyerek álldogál majd, körülöttük legalább száz síró rokon, aztán az iskola mögött egy ösvényre térünk, ami a sportpályára vezet, akkor ennek végében megtaláljuk a C részleget. A mosdóban a vízcsapon nincsen tekerő.

A gyerek jósága veleszületett adottság

A Széles úti telep legtöbb házában vízcsap sincs. Az egyik nyomorúságos épület előtt néhány asszony éppen káposztát vág egy lábosba. A telep szélén hatalmas, frissen épült ház, a "közösségi". Bent semmi, látni, hogy nem használják, az ajtó zárva. "Oda jártunk fürdeni, de elvették a kulcsot a gondnoktól." Romlik minden, mondja az egyik telepi asszony.

"Május 5-én voltak kint utoljára a rendőrök, végigvertek egy csomó embert. A múltkor a bodzázó asszonyok kosarait borogatták ki este." Néhány fehér blúzos gyerek virággal a kezében már elindult a két kilométerre lévő iskola felé. "Elmúlt a cigányoknak a szép élet, kiabálták a rendőrök, meg azt is, hogy este hat után nem mehetünk fel a városba."

Két kislány egy döglött verébbel játszik a porban. Eltemetik, kiássák, eltemetik megint.

Hova jutottatok, hova jutottunk

A Pethe Ferenc Általános Iskolában a cigány gyerekek 11 éve homogén cigány osztályokban tanulnak, a felsősök a melléképületben, az alsósok egy másik utcában. A romák nem használhatják a tornatermet, nem vásárolhatnak az iskolai boltban, kivéve a magyar osztályokba járó öt gyereket, akik közül négy nem a telepen lakik. Idén 33 cigány elsős volt, tizenegyet azóta már kisegítő iskolába javasolt a szakértői bizottság.

Korábban nem ballagtak külön a roma gyerekek, tavaly öt nyolcadikos volt, akik a magyarokkal együtt búcsúztatták az iskolát. Az idei az első nagy roma létszámú évfolyam. A melléképületet, ahol tanultak, három éve alakították át, korábban ez volt az ebédlő. A magyarok azóta a főépületben esznek. A romák tizenegy éve, a homogén osztályok kialakítása óta különálló épületben tanulnak, nyolc évig a főépület mellettiben. Akkor az udvart még használhatták.

Védőnői jegyzőkönyvek szerint ballagás előtt egy héttel a cigány tanulók 87 százaléka, áprilisban még mindegyike tetves volt. Utoljára tavasszal kezelték őket az iskolában Nitriforral.

Az önkormányzat az iskola cigány gyerekei után kiegészítő, "etnikai" fejkvótát igényel a központi költségvetésből. Idén a testület megszavazott nyolcezer forintot a cigányokat tanító pedagógusoknak, valamint fizetik a heti hatvanórás felzárkóztatás költségeit is. Az iskolában nincs külön felzárkóztató program. Az önkormányzat két éve "racionalizált", és megszüntette a pedagógiai asszisztensek státusát, azóta a felsős cigány osztályok tanulói részére nincs délutáni foglalkoztatás. Ugyanakkor szűnt meg az "egészségőr" státusa is, aki a Népjóléti Minisztérium pályázatán nyert pénzből épült iskolai fürdőszobában naponta megfürdette a cigány gyerekeket. Most már van közösségi ház, fürödhetnek ott, ha akarnak.

A szülőnek és az iskolának együtt kell működnie

Beszélgetésünk elején az iskola igazgatóhelyettesei, Gáspár Ferencné és Gombásné Veres Zsuzsa a gyerekek tetvességére hivatkoznak, amikor a külön ballagás okáról kérdezem őket. "Mindenki fél. Eleinte, amikor még melléjük ültem tanítás közben, a férjem csak az előszobáig engedett be otthon, többször vittem haza innen bolhát" - mondja Gáspárné. Riasztó történeteket mesélnek kesztyűt húzó kisegítős tanárokról, telepi patkányirtásokról. Vakarózunk hát mi is, csak úgy pszichésen. Holott nem láttunk élősködőket a gyerekeken (persze eszünkbe sem jutott, hogy megnézzük a fejbőrüket), át sem öleltünk, fel sem kaptunk egyet sem kint a telepen. A cigány gyerekek sokkal intenzívebb testi kontaktushoz vannak szokva, mint a magyarok, bár meglehetősen óvatosan kell bánni az effajta "szociokulturális másságokkal", hiszen minden egészséges kisgyerek imádja, ha kedvencei megérintik. Ezt persze nem lehet számon kérni egy tetves gyerekekkel foglalkozó tanárnőn.

A ballagási szegregációnak viszont mégsem lehet oka a tetű, hiszen a tavaly a magyarokkal együtt ballagó tiszavasvári C osztályosok is ugyanazon a telepen éltek, ráadásul itt nem szokás egymás vállára tett kézzel végigjárni az iskolát, egy méterről pedig a tetű nem támad. Tetvesen persze nem lehet iskolába járni, "ha szigorúan vennénk, egy napot sem járhatnának, ez egy egészséges kompromisszum", mondja Gombásné ig. h.

Lassan azért kiderül, miért is nem ballaghattak a cigányok együtt a többiekkel, ha már tetvesen beengedték őket az iskolába. Ezen az évfolyamon már túl sokan voltak, kezelhetetlenné váltak a tanáraik számára, s azt is megtudjuk, hogy igazából mi motiválta a 47 fős tantestületet, amikor tavasszal három szavazat ellenében úgy döntött, idén külön ballagjanak a cigány gyerekek. "A testület rettenetes elkeseredése miatt döntöttünk így", mondja a két, cigány osztályban is tanító igazgatóhelyettes, ők maguk is elég zaklatottnak tűnnek. "Berúgták a terem ajtaját, egyikük megerőszakolással fenyegette a tanárnőt" - sorolják a romák vétkeit -, "ezt nem köteles eltűrni egy nevelő sem". "Már az első őszi nevelőtestületi ülésen mondták a tanárok, találjunk ki valamilyen féken tartó erőt, mert nem bírják." Első lépcsőben behívták a legrenitensebbeket a nevelőtestület elé, kaptak rovót, "de ott is hátat fordítottak, nem értünk el semmit." Kiderül, hogy a megerőszakolással fenyegetőző gyereket májusban három hétig a másik vasvári iskolában pihentették ideiglenesen, aztán visszakerült a megőrzőből. Õ az, aki napszemüvegben állt az osztályképhez, de aztán levette, amikor szóltak neki.

Az vagy, ami a munkád

A cigány gyerekekkel kapcsolatos pedagógiai kudarcok miatt frusztrált tanárokon komoly a nyomás a magyar szülők és az önkormányzat felől is. Gáspár Ferencné elmondja, hogy a magyar szülők kérték, történjen meg a szétválasztás, különben nem adják ide a gyerekeiket, és arra is adakoztak, hogy gyerekeik külön ebédlőt kapjanak. Az iskolavezetés félelme érthető: azokból az iskolákból, amelyekbe egyre több cigány gyerek jár, lassan elfogynak a magyarok, persze csak akkor, ha a településen van iskolaválasztási lehetőség. Beindul a spirál: az iskola presztízse, ezzel együtt támogatottsága, felszereltsége romlik, egyre gyengébb tanárok kerülnek oda. A Pethe Ferenc iskola most küzd ez ellen. Ahogy az igazgatóhelyettesek elmondták, a cigány alsóba - ahol egy tanár tanít mindent egy osztályban - már csak olyan tanítókat találnak, akiknek semmilyen más lehetőségük nincs elhelyezkedni. Az osztályok etnikai alapú elkülönítését (nem Tiszavasvári az egyetlen) persze tiltja mind a közoktatási, mind a kisebbségi törvény, de felzárkóztatni, képességek szerint csoportot bontani szabad. Azon senki sem értetlenkedik, hogy a leggyengébbek mind cigányok.

Nem csak az iskola, a vasvári önkormányzat sem tud mit kezdeni a Széles útiakkal, s mint a gyakorlatilag egyetlen kapocstól, az iskolától várja a "cigányügy" megoldását. "Csináljatok akármit, csak a városban ne lássuk őket" - motiválta állítólag a pedagógusokat az egyik képviselő.

Tisztelje az iskolát, ahonnan tudást kapott

"Erőnk felett adunk" - állítja az önkormányzat munkatársa, File Gáborné, és sorolja: most osztanak ki negyven ingyentelket a szocpolból építkezni kívánóknak, az iskola átalakításához több mint egymilliót adtak, fizetik a cigány gyerekek tanszereit, felépült a közösségi ház, ahol "egészségügyi szolgáltatást" kapnak a telepiek, fürödhetnek, s ahol varrótanfolyam volt és átképzés, és ahol szeptembertől játszóház is indul. A romák állításával ellentétben szerinte nincs lezárva a fürdő, csütörtök-péntek a tisztálkodás napja. Csütörtökön jártunk a telepen, ballagás előtt, a fürdő zárva volt. A közösségi ház legfontosabb funkciója azért mégiscsak az, hogy itt osztják a segélyt. "Korábban az osztásnál megszállták a várost" - hallottuk az iskolában. A cigányoknak így nem kell messzire menniük, és jó a városnak is, legalább erre sem hivatkozhatnak a romák, ha mégis városnézésen kapnák őket.

File Gáborné szerint sok tervük van, de "ehhez a cigányoknak is partnernek kell lenniük", és "rendet kéne tenni a fejekben". Kiderül az is, hogy a "magyarok azt mondanák, hogy háttérbe szorulnak, miközben látják, hogy a néhány roma ötvenezret is felvesz a postán".

Õ is, az igazgatóhelyettesek is állítják, hogy a homogén cigány osztályok révén kevesebb a lemorzsolódás, többen végzik el a nyolc osztályt, szerintük a cigány gyerekeknek "az ő szintjüknek megfelelő oktatásra van szükségük". Sőt szerintük a szülők direkt a C-be íratják gyerekeiket, holott fel-ajánlották nekik a másik - na nem osztályt, hanem - iskolát.

File Gáborné egyébként maga is kíváncsi volt "az iskola újszerű kezdeményezésére" - a külön ballagásra gondol -, szerinte "az érzelmi nevelésre, az iskolához való pozitív viszony formálására minden iskolának keresnie kell a megfelelő eszközöket". Ott volt ő is a ballagáson, látta az arcokat, ahogy örültek a mikrofonnak, ösztönzi ez a többieket is, teszi hozzá.

Az élet, a munka tárt karokkal vár

Ott voltunk a ballagáson mi is. Volt mosoly, de leginkább sírás, az ünnepség alatt körénk gyűltek a felháborodott szülők, egyikük azzal fenyegetőzött, hogy elkiáltja magát, mire sarkon fordul majd minden gyerek és hazamegy, de aztán mégis inkább ő ment oda sírva a fiához, megcsókolta és virágot nyomott a kezébe. A gyerekek is tudják, hogy i-re feltett pont az ő külön ballagásuk, ismerik a szót: gettó, használják is, így tanulnak nyolc éve. Tudják ők, máskülönben nem panaszolnák, hogy a "másság" azt jelenti, hogy nem mehetnek be a tornaterembe ("nincs tornacipőjük, utcai cipőben pedig senkinek sem lehet", szól az indoklás), hogy nem vásárolhatnak az iskolai boltban ("négy üzlet előtt mennek el iskolába jövet. A magyarok is persze, de akkor sem"). A "másság" annyit tesz, hogy öt-hat renitens miatt (az iskola vezetői szerint ennyien vannak az egész felső tagozat legrosszabbjai) 17 gyerektől megvonják azt a jogot, hogy legalább a nyolcadik év végén egyenlőnek érezhessék magukat szerencsésebb kortársaikkal. A másság miatt nem kaptak házi feladatot, amióta számukra nincs délutáni foglalkozás. (Csak az a furcsa, hogy ez a nyolc év sem vette el kedvüket teljesen a magyar közoktatástól, többen tovább akarnak tanulni. Igaz, úgyis lemorzsolódnak majd elsőben, ha egyáltalán felveszik valamelyiküket: a középiskola nem kötelező.)

Tanáraik nem értik, miért tiltakoztak a gyerekek az ellen, hogy ballagásukon a telepi Naplemente együttes zenéljen. Lehetett volna az ünnepség fénypontja a cigány himnusz, "az a gyönyörű", mert az iskola vezetői szeretik és értékelik az igazi másságot, csak ezek a gyerekek és szüleik nem értik még, hogy mi is az, hogy igazi másság, ezért tiltakoztak az ellen, hogy cigány dalok kísérjék őket utolsó általános iskolai útjukon. Végül nem volt cigány himnusz, pedig én is szívesen hallgatom, ráadásul a magyart sem hallottam rendesen, mert síró roma férfiak kiabáltak bele az arcomba ahelyett, hogy csendben hallgatták, ne adj´ isten énekelték volna, ahogy ez minden rendes magyar állampolgártól elvárható.

Kerényi György

A közcímek a ballagási ünnepségen elhangzott beszédek és versek részletei

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.