Nick Cave az egész világ (Nick Cave & The Bad Seeds az Erkel Színházban)

  • 1997. június 19.

Zene

"A Friedrichstadtpalast előtt többen kérdezik, hogy van-e eladó jegyem, úgy látszik, telt ház van. A Friedrichstadtpalast Berlin előkelő színházainak egyike, van benne minden, ami kell. Az elegáns jegyszedők és az öreg ruhatáros nénik között szépen elvegyül az orrpereces, félig kopasz, csupa feketébe öltözött, agyontetovált közönség. Mint egy igazi színházi előadáson, egyszer csak megszólal a csengő, lehet menni befelé. Bent, erre külön felhívják a figyelmet, tilos a dohányzás. Az új lemezzel indít a zenekar, de olyan bombasztikus hangzással, hogy az ember el sem hiszi. Az első számokat Cave mintha még visszafogottabban énekelné, aztán elengedi magát, ugrál, tombol, fetreng, földhöz vágja a mikrofont, még a közönség közé is beveti magát. A koncert, különben, lazára van véve, Cave szórakozik a számok között, felhív egy lányt a porondra táncolni, társalog a közönséggel, láthatóan jól érzi magát. A végén színházhoz méltó standing ovation, az utolsó számokra nincs ember, aki ülve maradna."

"A Friedrichstadtpalast előtt többen kérdezik, hogy van-e eladó jegyem, úgy látszik, telt ház van. A Friedrichstadtpalast Berlin előkelő színházainak egyike, van benne minden, ami kell. Az elegáns jegyszedők és az öreg ruhatáros nénik között szépen elvegyül az orrpereces, félig kopasz, csupa feketébe öltözött, agyontetovált közönség. Mint egy igazi színházi előadáson, egyszer csak megszólal a csengő, lehet menni befelé. Bent, erre külön felhívják a figyelmet, tilos a dohányzás. Az új lemezzel indít a zenekar, de olyan bombasztikus hangzással, hogy az ember el sem hiszi. Az első számokat Cave mintha még visszafogottabban énekelné, aztán elengedi magát, ugrál, tombol, fetreng, földhöz vágja a mikrofont, még a közönség közé is beveti magát. A koncert, különben, lazára van véve, Cave szórakozik a számok között, felhív egy lányt a porondra táncolni, társalog a közönséggel, láthatóan jól érzi magát. A végén színházhoz méltó standing ovation, az utolsó számokra nincs ember, aki ülve maradna."

Ezekben a napokban jó pár koncertbeszámolót kaptam külföldön élő barátaimtól, hosszú évek óta nem tapasztaltam a Bad Seeds körül akkora beindulást, mint most. Ugyanaz az elragadtatás és ugyanaz a belső kényszer íratta őket, mint az imént idézett B. Cs.-t: dacára, hogy a turné alapjául szolgáló The Boatman´s Call Nick Cave kevésbé eksztatikus albumai közül való, olyan dózis katarzis kíséri útját, amelytől régóta elszokott az úri közönség, de a kő és a deszka és a puha ülés is. Ilyenkor ki kell vágni egy fotót, egy cikket, vagy még inkább: ilyenkor írni kell.

*

Ez a turné, miként a következő heti Wanted/Narancsfül számára adott interjúban mondta, Cave számára is az eddigi legélvezetesebb. A tavalyi Murder Balladsszal nem indult útnak, egy csomó "kiénekeletlen" energia maradt benne, a The Boatman´s Callról pedig már annyiszor elmondta, hogy ez a legszemélyesebb és legrégebbről érlelődött lemeze, hogy lassacskán magam is elkezdtem beleszeretni, hogy sarkítsak kicsit. Ezekhez a dalokhoz Cave színházakat akart, a beszélgetésünk során elmondta, miért; hadd ne lövöldözzek most elé. Negyven percet kaptunk, Szőnyei Tamás kollégámmal utána megilletődötten "ragyogtunk": Cave éppolyan megnyíló, éppolyan gyengéd és éppolyan letisztult volt, mint a lemezén. Még hat óra volt a koncertig, jó lett volna lekötni magam valamivel, de nem sikerült.

*

Háromnegyedes ház az Erkelben mindkét nap, ami a viszonylag magas jegyárakhoz és ahhoz képest, hogy milyen rosszul sikerült Cave három évvel ezelőtti budapesti koncertje, nagyjából rendben van. Egy bő óra csúszás, a vendégeskedő Robert Forster (egykor: Go-Betweens) vízummacerák miatt nem érkezik meg (másnap sem), aztán elsötétül a nézőtér.

Az első órára a The Boatman´s Call nyomja rá a bélyegét, számai nagyjából kettesével váltakoznak a régebbiekkel. Húsz perc múltán nyilvánvaló a dramaturgia: az új dalok szelídségét az elmúlt tíz év súlyai és "drasztikumai" ellenpontozzák, mint a Red Right Hand, a The Carny, a Plain Gold Ring, a The Mercy Seat vagy a Do You Love Me?. Összeszűkül a gyomor, a szívben megindul a kőelválasztás, és légszomj van. És tökmindegy, hogy az Into My Armsban, a Far From Me-ben vagy a People Ain´t No Goodban egy kis unalom lapul, sőt. Helyük van, szerepük van ezeknek a pihenőknek két jelenés között.

Ami történik, annak a rockzene megszokott jegyeihez már semmi köze nincsen. Élnek a fények, hibátlan a hang. Az új számok "bombasztikus hangzása" számomra csak a West County Girlnél tűnik ki, de a régebbiek messze többet tudnak magukról, mint a saját korukban. A Bad Seeds lassacskán állandósuló új tagját, az ausztrál Dirty Three trió hegedűsét/tangóharmonikását, Warren Ellist muszáj reflektorfénybe emelni most. Minden mozdulatának hangsúlya van, dől belőle az átszellemültség, ő egy külön színház (melyben ellenállhatatlanokat sercint maga mögé).

Az utolsó harmadra maradnak a Murder Ballads album - Kylie Minogue-gal, illetve P. J. Harveyvel énekelt - duettjei. Ilyenkor Blixa Bargeldé a női szerep, de ez a "mókás" állapot azonnal a helyére kerül: a közönségre ereszkedve Cave kiválasztja alkalmi kedveseit, és nekik, már-már velük énekel.

Innentől nincs mese. Borul a nézőtér, előre kell menni, nyújtózkodni, megérinteni. A színpadon virágok, ajándék piák, alább meg a totál bekattanás.

Ez a koncert szól azóta is. Kivágott fotók, cikkek, beszámolók. Írni kell. Ugyanaz a kényszer, ugyanaz az elragadtatás.

m. l. t.

Erkel Színház, június 11-12.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.