Ljubljana: Tradicionális techno

1997. június 19.

Lokál

Egy 6.20-kor induló vonat nagyban megzavarhatja a szerző bioritmusát, még akkor is, ha szinte egyedül utazik a golfozásra is alkalmas méretű I. osztályú fülkében, sőt a full extrás toalett is csak egy üveg Unicum elfogyasztása után képes egyensúlyba rángatni a horror vacui és az álomszép táj dialektikus libikókáját.

Ljubljanába indulóknak semmiképpen nem ajánljuk a MÁV nemzetközi járatainak büféit, ahol egy szelet kenyérhez már 80 pfennigért, egy kávéhoz 4 márkáért és egy marhapörkölthöz már baráti 12 márkáért hozzájuthatunk. Inkább koplaljunk kicsit, 2 határon, 3 kalauzon, 4 határőrön és 4 vámoson átvergődve, alig 9 óra elteltével már Szlovéniában is vagyunk. Ez a külvárosállam sokkal gazdagabb, mint Horvátország: papírmasé díszletfelhők, biciklihegyek, jó fej bennszülöttek és a régi rendszer emlékeként Yugo automobilok. Ljubljana, az ország mintegy 280 000 lakosú fővárosa kedves átmenetet képez egy zárkózott osztrák tartományi székhely és egy ribanckodó olasz kisváros között: sikátorokban nyújtózkodó kávézók, macskaköves utcán szőnyeg, felhőszakadás esetén is járható lejtős sétálóutcák, a jóléti társadalmakat sújtó elaggásnak semmi nyoma: a városban tucatjával flangálnak a tizenhat éves fruskák, sok a punk, és zeneileg iszonyú naprakészek: minden kocsmában drum ´n´ bass szól.

Első utunk a főleg helyi egyetemisták és középiskolások által látogatott vendéglátóipari egységbe, a K4-be vezetett. A K4, a hely címére - Kersnikova 4 - utal, ez a helyi JATE Klub egy cybercaféval megfejelve, indusztriális és naprakész kiadásban - ha Pest a viszonyítási alap, akkor hangulatilag valahová a Rocktogon és az Weilon Kft. zokniraktára közé tenném.

Miután szállásunkra érkeztünk - a Hotel Park felturbózott exmunkásszállásra emlékeztet, a vendégek megtévesztése okán csak páros és csak páratlan szinten megálló liftekkel -, a mediterrán jelleg valósságát ellenőrizendő magunkhoz vettünk egy nagyobb adag pastát és pizzát a helyiek által javasolt olasz étteremben, ahol az adagok embertelen méretűek voltak, az árak közepesen magasak (700-1200 tollár), a kiszolgálás pedig, fogalmazzunk így: ötletszerű.

Bár a szlovének borivók, már az Union világos sör is kellemes meglepetés, a barnákról nem is beszélve - mindenkinek csak ajánlani tudjuk a "Sax" bárt az Eiprrován. Este csak tutira menni, a jó érzést fokozza a K4 brithop partyja, majd a két DJ zenésszé vedlése s Happy Generated People néven előadott koncertje. A HPG két kellemesen szétszívott arcú fiatalembere egy PC és egy Fast-tracker segítségével, valamint ízléses élő scratchcsel díszített rapjével az angol óhaza prominens breakbeat és brithop művészeit idézte meg producerért kiáltó számokkal. Másnap reggel a Ljubljanai Indusztriálisok Kukásnégyesének koncertje után fedett sportuszodává alakítjuk a tusolót, majd az óváros felfedezésére indulunk - a True Bar lemezkínálata elsőrangú, az Asian Dub Foundation és a Toys Of Ancient Gods lemeze ugyanúgy megtalálható itt, mint a legújabb Weird "Al" Yankovic- és Bijelo dugme-CD.

A Tromostovje patikájában jól szituált drogos vesz előttünk steril tűket és fecskendőt, mi pedig megalapozzuk a magyar guaranacsempész maffia helyi mítoszát - csak 1400 tollár a 85 gramm divatos barna por. A legnagyobb szupermarket élelmiszerosztályán rögtönzött rollerversennyel teszteljük a bevásárlókocsik fékjeit, megszemléljük a meglepően nagy örökmécses- és angolvajaskeksz-kínálatot, és áfonyás kólát veszünk. A vasútállomással szemben található Fast Food Burek fedőnevű műintézményben 200 és 350 tollár között egy felnőtt ember napi kalóriaszükségletét fedező étkeket vásárolhatunk, kizárólag technotradicionális stílusban, a burektól a pljeszkavicáig. A helyi E-Playt Metropolnak hívják: műanyagember-csapatok, üvegtáblák a tejfehér műanyag falakon, barely legal lányok, a Star Trek-feeling még a Venezia expresszen is elkísér minket egy darabig.

CJ Bitumen

Köszönjük a Beauty and the East konferencia rendezőgárdája, az ISO Slovenia és a Soros Alapítvány támogatását.