Ljubljana: Tradicionális techno

  • 1997. június 19.

Lokál

Egy 6.20-kor induló vonat nagyban megzavarhatja a szerző bioritmusát, még akkor is, ha szinte egyedül utazik a golfozásra is alkalmas méretű I. osztályú fülkében, sőt a full extrás toalett is csak egy üveg Unicum elfogyasztása után képes egyensúlyba rángatni a horror vacui és az álomszép táj dialektikus libikókáját.
Egy 6.20-kor induló vonat nagyban megzavarhatja a szerző bioritmusát, még akkor is, ha szinte egyedül utazik a golfozásra is alkalmas méretű I. osztályú fülkében, sőt a full extrás toalett is csak egy üveg Unicum elfogyasztása után képes egyensúlyba rángatni a horror vacui és az álomszép táj dialektikus libikókáját.

Ljubljanába indulóknak semmiképpen nem ajánljuk a MÁV nemzetközi járatainak büféit, ahol egy szelet kenyérhez már 80 pfennigért, egy kávéhoz 4 márkáért és egy marhapörkölthöz már baráti 12 márkáért hozzájuthatunk. Inkább koplaljunk kicsit, 2 határon, 3 kalauzon, 4 határőrön és 4 vámoson átvergődve, alig 9 óra elteltével már Szlovéniában is vagyunk. Ez a külvárosállam sokkal gazdagabb, mint Horvátország: papírmasé díszletfelhők, biciklihegyek, jó fej bennszülöttek és a régi rendszer emlékeként Yugo automobilok. Ljubljana, az ország mintegy 280 000 lakosú fővárosa kedves átmenetet képez egy zárkózott osztrák tartományi székhely és egy ribanckodó olasz kisváros között: sikátorokban nyújtózkodó kávézók, macskaköves utcán szőnyeg, felhőszakadás esetén is járható lejtős sétálóutcák, a jóléti társadalmakat sújtó elaggásnak semmi nyoma: a városban tucatjával flangálnak a tizenhat éves fruskák, sok a punk, és zeneileg iszonyú naprakészek: minden kocsmában drum ´n´ bass szól.

Első utunk a főleg helyi egyetemisták és középiskolások által látogatott vendéglátóipari egységbe, a K4-be vezetett. A K4, a hely címére - Kersnikova 4 - utal, ez a helyi JATE Klub egy cybercaféval megfejelve, indusztriális és naprakész kiadásban - ha Pest a viszonyítási alap, akkor hangulatilag valahová a Rocktogon és az Weilon Kft. zokniraktára közé tenném.

Miután szállásunkra érkeztünk - a Hotel Park felturbózott exmunkásszállásra emlékeztet, a vendégek megtévesztése okán csak páros és csak páratlan szinten megálló liftekkel -, a mediterrán jelleg valósságát ellenőrizendő magunkhoz vettünk egy nagyobb adag pastát és pizzát a helyiek által javasolt olasz étteremben, ahol az adagok embertelen méretűek voltak, az árak közepesen magasak (700-1200 tollár), a kiszolgálás pedig, fogalmazzunk így: ötletszerű.

Bár a szlovének borivók, már az Union világos sör is kellemes meglepetés, a barnákról nem is beszélve - mindenkinek csak ajánlani tudjuk a "Sax" bárt az Eiprrován. Este csak tutira menni, a jó érzést fokozza a K4 brithop partyja, majd a két DJ zenésszé vedlése s Happy Generated People néven előadott koncertje. A HPG két kellemesen szétszívott arcú fiatalembere egy PC és egy Fast-tracker segítségével, valamint ízléses élő scratchcsel díszített rapjével az angol óhaza prominens breakbeat és brithop művészeit idézte meg producerért kiáltó számokkal. Másnap reggel a Ljubljanai Indusztriálisok Kukásnégyesének koncertje után fedett sportuszodává alakítjuk a tusolót, majd az óváros felfedezésére indulunk - a True Bar lemezkínálata elsőrangú, az Asian Dub Foundation és a Toys Of Ancient Gods lemeze ugyanúgy megtalálható itt, mint a legújabb Weird "Al" Yankovic- és Bijelo dugme-CD.

A Tromostovje patikájában jól szituált drogos vesz előttünk steril tűket és fecskendőt, mi pedig megalapozzuk a magyar guaranacsempész maffia helyi mítoszát - csak 1400 tollár a 85 gramm divatos barna por. A legnagyobb szupermarket élelmiszerosztályán rögtönzött rollerversennyel teszteljük a bevásárlókocsik fékjeit, megszemléljük a meglepően nagy örökmécses- és angolvajaskeksz-kínálatot, és áfonyás kólát veszünk. A vasútállomással szemben található Fast Food Burek fedőnevű műintézményben 200 és 350 tollár között egy felnőtt ember napi kalóriaszükségletét fedező étkeket vásárolhatunk, kizárólag technotradicionális stílusban, a burektól a pljeszkavicáig. A helyi E-Playt Metropolnak hívják: műanyagember-csapatok, üvegtáblák a tejfehér műanyag falakon, barely legal lányok, a Star Trek-feeling még a Venezia expresszen is elkísér minket egy darabig.

CJ Bitumen

Köszönjük a Beauty and the East konferencia rendezőgárdája, az ISO Slovenia és a Soros Alapítvány támogatását.


Internet

Slowwwenia - http://www.ijs.si/slo/

K4 - http://www.ljudmila.org/sou/k4/

Ljubljana - http://www.ijs.si/slo/ljubljana/

Beauty and the East - http://www.ljudmila.org/nettime/


Helyek

Dairy Queen, Slovenska 33

K4, Kersnikova 4 - ingyenes cybercafe, minden este zenés-táncos mulatság

Ljubljanski dvor, Hribarjevo nabrezje - a legjobb pizza

Metropol, Kersnikova 6 - a helyi E-Play

Pri Mraku, Rimska 4 - tuti leves és salátabár

Sax Pub, Eiprrova - egyike a kedves jazzkocsmáknak

Spajza, Gornji trg - a hírek szerint jó a kaja

True Bar, Trubarjeva - lemez- és cipőbolt, illetve bár

Zlatorog, Íupanciceva 9 - kínai kaja, kérd a 17-est


Még helyek

kaja: Fortunat, Romeo, Trnovski Zvon

pia: Nostalgija, Tee House, Le Petit Cafe, Reformator


Diákszállások

Kardeljeva ploscad 28

Poljanska 26-28

Vidovdanska 7

Potocnikova 3


Árfolyam

100 tollár = 120 forint

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.