T´DOOR: Schindler´s Lift

  • 1997. június 19.

Könyv

Itt, ahol vagyok, ma elkezd esni 2 szem hó, ennyi hó, 2 szem, ilyen nekem, ahol vagyok, május 27-e van, nem az, hogy mindig, ahol vagyok, elkezd esni, pl. decemberben, a hó, nem kezd el mindig esni, de ilyen, ahol én ott vagyok, a hótól függetlenül.

Tegnapelőtt itt voltam, már, és nem mentem el ló irodára, Anglia, a maraton könyvet fordítottam, korrekt pici, és tegnap, ahogy meséltem, hirtelen Otthon Lettem megint, mert a David Ashforth, ha jól írom, féle Spor-ting Life ló újságot, ráadásul a 7 évvel ezelőtti itteni áron, megvettem, és leültem vele, és néztem az én világomat, ahol minden olyan elvont és mégis konkrét, néha a gyepen a lovak egy sírgödörbe zuhannak, mit tudom én, római temető volt Claughburghdeeside-ban. Ahol a versenyt lefújják, amit nekem nem, bár történne meg, én nem bírom megtenni, de csak ne történjen.

Ezzel összevissza, és a múltkor ki is felejtettem, voltam, és írtam azt a klónozós verset, klón edények, önmagam klón edénye, hogy én nem vagyok önazÓÓÓnos, és erre egy helyen, amit már bezártnak hittem, de bementem, mert nem volt bezárva és kevés ember volt, 1 ember pultos és 1, aki vele dumált, és ettem még egy szalmakrumplit, és elígérkeztem mára rántott gombára, de úgyse megyek, ez átnyújtott nekem egy almát. Én voltam az utolsó "vendég", és "elfogad-e egy almát", és megettem, és egy kis csücsök maradt még reggelire, örültem.

Nagyon sok rossz volt az életben, írtam fel. Most mit írjak, nagyon sok jó is? Minden el van kezdve szarul, mint igazság, és aztán még nagyobb igazságot kell mondani,

vagy javítani kell,

kipofozni jobbról-balról,

jobbra és balra,

pedig még szét se ültek a képviselők, Artaud megmondta, a világ még nincs meg,

a fogalmak még nincsenek meg,

semmi sincs meg,

csak nekünk kell úgy tenni, mintha valahol volnánk és valamit tennénk.

Ahol lakom, a negyedikre egy lift visz fel, SCHINDLER a gyártója, tegnap szervizelték.

Volt egy Schindler ló, az Oscar Schindler, és a Hangulatos Hampsteadbe gyalogoltam, jó 22 km oda-vissza, plusz 10 km sült krumpli felől dönteni nem tudván, és nem játszottam már akkor nagyon - sehogy -, de az nyert, Schindi, és később is még szuppó versenyeket, gruppe A/I.

Nekem az Allinson´s Mate szombaton 10/1 és (őt se játszám) Alezal is. Az Alíznak most lesz a jövetele napja, 13 éve jött, tavaly meghalt, én is szeretnék így meghalni, ez komolyba van mondva: kapott egy szélütést du.,

még tőlem, Palermo Papától is elvonult, aki neki én voltam, fel volt háb.,

- irtó madártalan állapot volt,

- és hajnalra meg volt halva, ő volt az

első halott, akit lefényképeztem, elég olyan is, nem tudom, majd veszek Sporting Life-ot megint, és olyan lesz, minden szar aztán, másodszorra. A liftet megjavították.

Mindent másodszorra vágyunk, vágyni szar, és jó.

A versemért átnyújtottak hát egy almát, mint Kosztolányinál Virág Benedek, felírtam, hogy aki tartalomban utazik, nem marad tiszta, a többi formaság, ezért jó a forma művészete, bár pl. az alma ragadt, és sokáig kellett mosni, pedig szép forma.

Láttam egy jó japán fotókiállítást: Lust und Leere, itteni nyelven, a fotós azt mondja, ennyit nyilatkozik összvisz: A fotózás nekem az ürítés és az üresség, kb., hogy a forma meglegyen, üü, de a tartalom, a gyönyör és a nyista. A nyönyör és a gyista.

Gyia látvány, persze, ha valaki tudja, miről beszélek, bár elég hülye látvány is, a reklám plakát.

Ígértem viszont, lovakról írok, ezek vannak: a dubai tréner, Saed-ha-jól-írom-bin-Suror, nincs az első 50 közt, úgy látom, idén a listán, tavaly ő volt a champion. Viszont Henry Cecil, a sokszoros champion, akit a dubaiak szarban hagytak, most is 2., és még lehet első, de a Michael Stout, aki vezet, nekem szintén jó champion, vagy volt a John Dunlop, és van a Luca Cumani, meg a pufók kis ráhajtós Mark Johnston, és folyton cserélgetik a zsokéikat, nem folyton, de sokat, és a Dettori "Frankie" Boy, remélem (?), nem lesz champion az idén. Viszont a Henry Cecil is eleresztette a 11-szeres bajnok zsokét, a Pat Edderyt, aki ott liheg 40 győzelemmel, március óta szedte, a Kieren Fellon, a Cecil zsokéja nyomában, ő 44, de 10 nap eltiltást kapott, elég vad ír srác, szépséges volt a látvány, ahogy nyertek a Sleepytime-mal, Cecil kancája, de a Derby melletti Nagy Kancadíjon, a Kieren aligha lesz ott, mert egy Olasz Derbyn megstócolt egy lovat, plusz mást is tett,

ő már csak ilyen,

de az Asforth cikkében kedvesen vigyorog.

Amíg be nem verik egyszer az ő pofáját is, ahogy ő valakiét, akkor 1/2 év eltiltást kapott, mehetett tanulni Amerikába.

A Derby és a Kanca "Tölgy" Díj, A-Thölgyek-Alatth, jön, és én nem leszek otth. Ez nagyon fáj. Ezért minden érdekelth, ami a lóújságban volt, és a sok bölcsességet, amit felírtam, majd elmondom az Estemen, ami csak 1 db rész abból, ami miatt, én barom, nem Londonban vagyok, de skót is lettem, írom ezt, nem velszi bárd. Inkább hebrid, és Man, ha végigvesszük a szigeteket s részeiket. Van egy plakát itt, egy szarka, "Ez Nem Jön Vissza Soha Többé", és csór valamit a szarka, más plakátokat, ld. Japán Fotó, jobban megértek, van azokat mire vennem és használnom, bár mit használ, Artaud is azt mondta, ilyen állagunk lecsapolása az egész emberi Test Állag Vesztesége csak. Üljünk a lugasban, ha a pincér megengedi, ne csapoljunk. De azért az sincs, hogy a Madár csapot-papot otthagy, nem, nekem ide a szemközti háztetőre ma bejött egy szarka. Szóval visszajött. Szóval akármilyen barom vagyok, hogy még utoljára ezeken a Rendezvényeken részt veszek - én tényleg soha már!!! -, van remény, látok én még karón varjút, ja, varjú is volt, kárkáros, a lónevek meg Angliából, gyalázatosan ismeretlenek nekem az idén, 1991-ben volt így, akkor láttam először, hogy Epsomi Derby egyáltalán VAN, és volt egy Epsomka nevű, meghalt, madarunk erre föl, a Generous nevű ló nyerte, és remélem, a Sors lesz olyan generózus, hogy a ló aszkéziseimért egy madárral jutalmaz, akinek Palermói Papa leszek megint, mint Alíznak, és otthagyhatok valakit mindig átmenetileg, nem az, hogy még az se.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.