Ali Hassan Kuban 1989-ben, mintegy harmincöt éves zenei tapasztalattal lépett fel először Európában; azok közé tartozik ő is, akik a world music mozgalomnak köszönhetik ismertségüket. (A world music mégis a mai napig rétegzenének számít, különösen nálunk, ezért írtam fentebb, hogy.) A több száz kazettához képest mindössze három lemeze jelent meg (From Nubia To Kairo, Walk Like A Nubian, Nubian Magic), mindhárom Európában, de ez elég volt, hogy három évvel ezelőtt Kanadába és Japánba is eljusson. Ugyanabban az évben járt Magyarországon is, ott pogózott az egész Mikszáth tér, én meg hetekig Alit sokszorosíthattam.
Ali Hassan Kuban lakodalmasa különben is komoly dolog. Az asszimilációra ítélt núbiaiak népzenéje alighanem neki köszönheti, ha örökkévalósul. Õrzi a nyelvet, őrzi a dallamokat, s ha gyorsít is rajtuk, őrzi a tradicionális kaf ritmusokat. Ali Hassan Kubant nem csak a Núbiai népzene keresztapjaként, de Núbia James Brownjaként is szokás emlegetni. Stílusára (és nevére) az afro-cuban és a funky is hatott, ezek nyomán turbózta fel a tempót s illesztett az akusztikus hangszerek közé elektromos gitárokat, szintetizátort, szaxofont.
Ali Hassan Kubanból mára jelentékeny intézmény nőtt ki Kairóban. Festők, írók, táncosok tanyáznak az általa alapított Núbiai Kulturális Központban, és hatvan muzsikus áll lakodalmas rendelkezésére készen. Közülük nyolccal ásó, kapa, nagyharang, június 24-én a PeCsában.
F. D. J.
Ali Hassan Kuban vendégeként az Ando Drom ízelít frissiben megjelent harmadik albumából.
