Dáridő (Ali Hassan Kuban)

  • 1997. június 19.

Zene

Ali Hassan Kuban (1929, Núbia) zenekara rétegzenét játszik, konkrétabban: lakodalmast. Egyiptomban szélesebb ez a réteg, ott százezres nagyságrendben mennek a kazetták a piacon, éppen úgy, mint nálunk a Lagzi Lajcsi, a Betli duó vagy a Cirmos-Kormos. Ennél a pontnál azonban kimerül a párhuzam. Arról van szó tudniillik, hogy Lagzi Lajcsival vagy a Betli duóval ellentétben Ali bácsié kimondottan progresszív muzsika, mint ahogy progresszív lakodalmast játszik mondjuk a bolgár Ivo Papasov vagy az amerikai Klezmatics. Vagyis árnyaltan, árnyaltabban kéretik undorodni a lakodalmas muzsikáktól, ennyi a tanulság.

Ali Hassan Kuban 1989-ben, mintegy harmincöt éves zenei tapasztalattal lépett fel először Európában; azok közé tartozik ő is, akik a world music mozgalomnak köszönhetik ismertségüket. (A world music mégis a mai napig rétegzenének számít, különösen nálunk, ezért írtam fentebb, hogy.) A több száz kazettához képest mindössze három lemeze jelent meg (From Nubia To Kairo, Walk Like A Nubian, Nubian Magic), mindhárom Európában, de ez elég volt, hogy három évvel ezelőtt Kanadába és Japánba is eljusson. Ugyanabban az évben járt Magyarországon is, ott pogózott az egész Mikszáth tér, én meg hetekig Alit sokszorosíthattam.

Ali Hassan Kuban lakodalmasa különben is komoly dolog. Az asszimilációra ítélt núbiaiak népzenéje alighanem neki köszönheti, ha örökkévalósul. Õrzi a nyelvet, őrzi a dallamokat, s ha gyorsít is rajtuk, őrzi a tradicionális kaf ritmusokat. Ali Hassan Kubant nem csak a Núbiai népzene keresztapjaként, de Núbia James Brownjaként is szokás emlegetni. Stílusára (és nevére) az afro-cuban és a funky is hatott, ezek nyomán turbózta fel a tempót s illesztett az akusztikus hangszerek közé elektromos gitárokat, szintetizátort, szaxofont.

Ali Hassan Kubanból mára jelentékeny intézmény nőtt ki Kairóban. Festők, írók, táncosok tanyáznak az általa alapított Núbiai Kulturális Központban, és hatvan muzsikus áll lakodalmas rendelkezésére készen. Közülük nyolccal ásó, kapa, nagyharang, június 24-én a PeCsában.

F. D. J.

Ali Hassan Kuban vendégeként az Ando Drom ízelít frissiben megjelent harmadik albumából.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.